A Jelenits István témája az évek során nagy érdeklődést és intrikát váltott ki. Jelenleg ez az egyik legtöbbet vitatott és elemzett téma a különböző területeken és tudományágakban. A Jelenits István jelentősége a társadalomra, a politikára, a kultúrára és a gazdaságra gyakorolt hatásában rejlik. A történelem során a Jelenits István számos tanulmány, vizsgálat és elmélkedés tárgya volt, amelyek célja, hogy megértsék a társadalomra gyakorolt hatását. Ebben a cikkben a Jelenits István-hez kapcsolódó különböző szempontokat vizsgáljuk meg, és elemezzük a mai relevanciáját.
Jelenits István | |
![]() | |
Született | 1932. december 16.[1] Berettyóújfalu[2] |
Elhunyt | 2024. szeptember 26. (91 évesen)[3] |
Állampolgársága | magyar[4] |
Foglalkozása |
|
Tisztsége | a Piarista Rend Magyar Tartománya provinciálisa |
Kitüntetései |
|
piarista | |
Vallása | római katolikus egyház |
Szerzetesrend | piaristák |
Hivatal | magyarországi tartományfőnök (praepositus provincialis) |
Hivatali idő | 1985–1995 |
Elődje | Varga László |
Utódja | Kállay Emil |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Jelenits István témájú médiaállományokat. | |
Jelenits István (Berettyóújfalu, 1932. december 16. – 2024. szeptember 26.) Magyar Corvin-lánccal kitüntetett Széchenyi-díjas piarista szerzetes, teológus, író, magyar és hittan szakos tanár, tartományfőnök. Tótfalusy István írói álnéven verseket is írt (de nem azonos Tótfalusi István műfordítóval és nyelvésszel).
Nagyváradon kezdte a gimnáziumot, de a világháború végén családjával együtt kitelepítették. A pesti Piarista Gimnáziumban folytatta tanulmányait, ott is érettségizett 1951-ben. Már akkor is piarista szerzetes akart lenni, de a rendbe fölvehető növendékek számának korlátozása miatt csak a bölcsészkar elvégzése után, 1955-ben léphetett be a rendbe. 1959. augusztus 28-án tett örökfogadalmat, és ugyanabban az évben november 29-én Egerben pappá szentelték.
Piaristaként a rend kecskeméti, majd budapesti gimnáziumaiban tanított hittant, illetve magyar nyelv- és irodalmat. 1965-től a biblikus tárgyak tanára is volt a rend Kalazantinum hittudományi főiskoláján, illetve 2000-től ennek utódintézményében, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán. 1985 és 1995 között a piarista rend magyarországi tartományfőnöke volt. 1992-től évekig tanított a gödi, és 1994-től a váci piarista iskolákban, később pedig a váci Apor Vilmos Katolikus Főiskolán is. 1995-től a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karának esztétikatanára, majd tanszékvezetője volt Budapesten, illetve Piliscsabán.
Számos rövidebb-hosszabb írása jelent meg a Szentírásról, Janus Pannonius, Pilinszky János költészetéről, irodalomról, nevelési kérdésekről és más témákról, elsősorban a Vigilia és az Új Ember folyóiratok hasábjain. Összegyűjtött műveit az Új Ember Kiadó 1999 és 2001 között öt kötetben jelentette meg. Rendszeresen tartott pedagógiai, irodalmi és bibliai tárgyú előadásokat a budapesti piarista kápolnában, és szerte az országban. Latinovits Zoltán lelkivezetője, gyóntatója volt.[5] A zsidó-keresztény megbékélést mindig szorgalmazta.