A Vizi E. Szilveszter témája kétségtelenül az egyik legrelevánsabb ma. Ez egy olyan téma, amely nagy hatással volt a társadalomra, és széles körű vitát váltott ki különböző területeken. A Vizi E. Szilveszter felkeltette szakértők, akadémikusok, politikusok és egyszerű állampolgárok érdeklődését, akik igyekeznek megérteni és alaposan elemezni a következményeit. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Vizi E. Szilveszter-ről alkotott különböző nézőpontokat és véleményeket, valamint a különféle ágazatokra gyakorolt hatását. A keletkezésétől a jövőbeli kivetítéséig a Vizi E. Szilveszter olyan nagy jelentőségű témát képvisel, amely megérdemli, hogy részletesen és kritikusan foglalkozzunk vele.
Vizi E. Szilveszter | |
![]() | |
Vizi E. Szilveszter a 10 éves a Wikipédia konferencián | |
Életrajzi adatok | |
Született | 1936. december 31. (88 éves) Budapest |
Ismeretes mint | orvos, farmakológus, az MTA elnöke (2002–2008) |
Házastárs | Ádám Veronika |
Iskolái | |
Felsőoktatási intézmény | POTE, BOTE |
Pályafutása | |
Szakterület | orvostudományok |
Kutatási terület | idegrendszer és ingerület-átvitel |
Tudományos fokozat | az orvostudományok kandidátusa (1969), akadémiai doktor (1977) |
Munkahelyek | |
Semmelweis Orvostudományi Egyetem | egyetemi tanár (1981-ig) |
Orvostovábbképző Egyetem | egyetemi tanár |
MTA Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet | kutatóprofesszor, igazgató (1989–2002) |
Tudományos publikációk száma | több mint 400 |
Szakmai kitüntetések | |
Széchenyi-díj (1993), Széchenyi-nagydíj (2012) | |
Akadémiai tagság | levelező tag (1985), rendes tag (1990) |
Vizi E. Szilveszter weboldala | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Vizi E. Szilveszter témájú médiaállományokat. |
Vizi E. Szilveszter (teljes nevén: Vizi Elek Szilveszter, Budapest, 1936. december 31. –) a Magyar Szent István-renddel és a Magyar Corvin-lánccal kitüntetett, kétszeres Széchenyi-díjas magyar orvos, farmakológus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia és a Szent István Tudományos Akadémia rendes tagja. A Magyar Tudományos Akadémia elnöke (2002-2008). A központi és perifériális idegrendszer ingerület-átvitelének neves kutatója. Az agy „nemszinaptikus” (analóg) kommunikációs rendszerének felfedezője. Tevékenysége a tudományos ismeretterjesztésben is jelentős. Több európai, köztük az Academia Europaea (London), az Académie royal de médecine de Belgique, a Lengyel Tudományos és Művészeti Akadémia (Krakkó) tiszteleti tagja.
Édesapja korán meghalt, az anyai ág nagypolgári légköre terelte a jövőjét, plusz a véletlen és a szerencse. Apácák tanították a Sacre Coeurben, majd a bencésekhez járt. A Fáy András Gimnáziumban pedig olyan volt a színvonal, hogy az Akadémia mai tagjai közül heten jártak oda.[1] Tanárai közül a bencéseknél különösképpen Szunyogh Xavér Ferenc, a Fáyban Tihanyi Károly magyartanárok voltak a legnagyobb befolyással rá.[2]
1955-ben kezdte meg egyetemi tanulmányait a Pécsi Orvostudományi Egyetemen, majd átment a Budapesti Orvostudományi Egyetemre, ahol 1961-ben szerzett orvosi diplomát. Diplomájának megszerzése után az egyetem Gyógyszertani Intézetének tanársegédje lett. 1967-ben kapta meg adjunktusi, 1974-ben egyetemi docensi kinevezését. 1977-ben vette át egyetemi tanári megbízását. Emellett 1977-től 1981-ig az Egészségügyi Minisztérium tudományos kutatási főosztályának helyettes vezetője volt. 1981-ben kinevezték az MTA Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézetének tudományos igazgatóhelyettesévé (ezután távozott a Gyógyszertani Intézettől). 1989-ben bízták meg a kutatóintézet főigazgatói tisztségének betöltésével. Ezenkívül 1982-ben az Orvostovábbképző Egyetem (2000-től a Semmelweis Egyetem része) farmakológiai és gyógyszerterápiás tanszékének vezetőjévé, illetve egyetemi tanárává nevezték ki. 2001-ben a Semmelweis Egyetem Farmakológiai és Farmakoterápiás Intézetének egyetemi tanára lett. Magyarországi állásain kívül huszonkilenc évesen Riker-ösztöndíjjal kijutott Oxfordba, ahol Sir William Paton munkatársaként dolgozott. 1969-ig kutatott Angliában. 1984–2002 között a New York-i Albert Einstein Egyetem pszichiátriai és aneszteziológiai tanszékének vendégprofesszora lett.
1969-ben védte meg az orvostudományok kandidátusi, 1977-ben akadémiai doktori értekezését. Az MTA több bizottságának lett tagja. 1985-ben megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1990-ben pedig rendes tagjává. 1996-ban a tudományos köztestület alelnökévé, 2002-ben annak elnökévé választották (ekkor távozott főigazgatói posztjáról). 2005-ben újabb három évre megerősítették, így 2008-ig töltötte be tisztségét. Ezenkívül 1992-ben a londoni Európai Akadémia (Academia Europaea), 1994-ben a salzburgi Európai Tudományos és Művészeti Akadémia is felvette tagjai sorába. A Belga Királyi Orvosi, az Oroszországi Orvostudományi, a Krakkói Tudományos Akadémia és a Román Akadémia tiszteletbeli tagjává választották. Akadémiai tisztségein kívül több tudományos társaság elnöke volt: a Magyar Kísérletes és Klinikai Farmakológiai Társaságot 1995 és 2002 között, az Egészségügyi Tudományos Tanácsot 2001 és 2002 között vezette, 2000-től 2016-ig a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat elnöke volt. 1990 és 2003 között a Kossuth- és Széchenyi-díj Bizottság tagja volt. A Magyar Atlanti Tanács elnöke, valamint a Magyar Élettani Társaság és a Magyar Orvostörténelmi Társaság tagja. 2010. július 6-án a Magyar Labdarúgó-szövetség egyik elnökségi tagjává választották, tisztségét a 2015-ös tisztújításig viselte.
Kutatási területe a központi és környéki idegrendszer ingerület-átvitelének fiziológiai szabályozása és gyógyszeres befolyásolhatósága, a neuronok közötti kölcsönhatás, áthallás és preszinaptikus gátlás vizsgálata, valamint egyéb ingerület-átviteli kérdések.
Nevéhez fűződik többek között egy új agyműködési modell, valamint több idegrendszeri betegség neurobiokémiai módszerének kidolgozása. Vizi felfedezte az axonterminálison (a sejtaxon végződése) elhelyezkedő (alfa) receptorok ingerület-átvitelét preszinaptikusan (azaz ingerátadó módon) szabályozó szerepét. Jelentős eredménye, hogy az első neurokémiai bizonyítékát adta a preszinaptikus (azaz szinapszis előtti) moduláció nemszinaptikus mechanizmusának. Jelentős tevékenysége a tudományos ismeretterjesztés területén, így többek között a Magyar Tudományos Akadémia elnökeként egyik elindítója volt a Mindentudás Egyeteme programsorozatnak, amelynek 2002. szeptember 16-án első előadója volt.
Több mint négyszáz tudományos publikáció szerzője vagy társszerzője, ebből számos könyv, illetve gyűjteményes kötet. Több munkát adott ki a tudomány 21. századi szerepéről, illetve a tudomány és a hit határkérdéseiről. Közleményeit elsősorban angol és magyar nyelven adja közre.
Házastársa Ádám Veronika Széchenyi-díjas orvos, biokémikus, egyetemi tanár, az MTA rendes tagja. Egy leány- és egy fiúgyermek édesapja.
|
|