A mai világban a Áldozópap olyan téma, amely a társadalom különböző területein nagy jelentőséggel bír. A politikától és a gazdaságtól kezdve a kultúráig és a technológiáig a Áldozópap emberek millióinak figyelmét ragadta meg szerte a világon. Az emberek mindennapi életére gyakorolt hatásával és a globális döntéshozatalra gyakorolt hatásával a Áldozópap a kutatók, a véleményformálók és az átlagpolgárok állandó érdeklődési területévé vált. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Áldozópap különböző oldalait, és elemezzük a modern élet különböző aspektusaira gyakorolt hatását.
![]() |
Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. |
Ehhez a szócikkhez további forrásmegjelölések, lábjegyzetek szükségesek az ellenőrizhetőség érdekében. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts a szócikk fejlesztésében további megbízható források hozzáadásával. |
Az áldozópap (más néven áldozár vagy miséspap) a katolikus egyházban az egyházi rend második fokozata a püspök és a diakónus között. Az áldozópap a katolikus papoknak a szentmiseáldozat bemutatására utaló neve.[1]
A katolikus egyházban az egyházközségeket kezdetben a püspök vezette, aki mellett tanácsadóként voltak jelen a preszbiterek. Később, az egyház elterjedtével, és különösen, hogy a falvakban is megalakultak az egyházközségek, a püspök a preszbiterek közül küldött ki egyet-egyet, hogy vezessék az új egyházközséget. Így egyre nagyobb jelentősége lett az egyházi rend fokozatai között.
Ma a legtöbb egyházi személy áldozópap, ők adják az egyházközségek papságát mint plébánosok és káplánok. Természetesen vannak papok a püspök mellett az egyházmegye vezetésében, az egyházi intézmények élén, iskolákban, egyetemeken is.
Feladatuk a szentmise bemutatása, a szentségek, szentelmények kiszolgáltatása, hitoktatás, gyóntatás, ha plébánosok, az egyházközség vezetése. A nyugati egyházban csak nőtlen férfiakat szentelnek áldozópappá (cölibátus), a keleti egyházban nőseket is.
Öltözete: reverenda (hosszú, fekete, végig (33) gombos „köntös”), liturgiában pedig alba, nyakban viselt stóla és miseruha, vagy reverendán viselt karing és palást.