Gálocs

A mai világban a Gálocs olyan téma, amely a társadalom széles spektrumának figyelmét és érdeklődését felkeltette. A populáris kultúrára gyakorolt ​​hatásától a politikára és a gazdaságra gyakorolt ​​hatásáig a Gálocs olyan témává vált, amely nem marad észrevétlen. Összetettségével és sokszínűségével a Gálocs intenzív és szenvedélyes vitákat váltott ki szakértők és laikusok körében egyaránt. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Gálocs számos aspektusát, és megvitatjuk annak fontosságát és relevanciáját ma.

Gálocs (Галоч)
Gálocs látképe
Gálocs látképe
Gálocs címere
Gálocs címere
Közigazgatás
Ország Ukrajna
TerületKárpátalja
Járás
KözségSzürte község
Rangfalu
Alapítás éve1828
Irányítószám89430
Népesség
Teljes népesség498 fő (2001)
Népsűrűség83 000 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület0,0060 km²
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 33′ 18″, k. h. 22° 11′ 53″48.555000°N 22.198056°EKoordináták: é. sz. 48° 33′ 18″, k. h. 22° 11′ 53″48.555000°N 22.198056°E
Gálocs (Kárpátalja)
Gálocs
Gálocs
Pozíció Kárpátalja térképén
A Wikimédia Commons tartalmaz Gálocs témájú médiaállományokat.

Gálocs (ukránul: Галоч , oroszul: Галоч ) falu Ukrajnában, Kárpátalján, az Ungvári járásban.

Fekvése

Ungvártól 12 km-re délnyugatra fekszik.

Története

Gálocs nevét a 13. században említette először oklevél.

A falu az Aba nemzetség egyik birtoka és az ő idejükben véres csaták színhelye volt. Gálocs a középkorban a nevickei vár tartozékai közé tartozott, később pedig a homonnai Drugeth család birtokolta a települést.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „GALOCS. Tót falu Ungvár Vármegyében, földes Ura Berényi Uraság, lakosai katolikusok, és más félék, fekszik Doboruskához nem mezssze, mellynek filiája.”[1]

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Galócs, magyar-orosz falu, Ungh vmegyében, Dobó-Ruszkához egy órányira: 88 római, 132 görög kath., 265 ref. 5 evang., 60 zsidó lak. Ref. ekklésia. F. u. Galócsy, Balogh, Karner, s m. Ut. p. Ungvár.”[2]

A trianoni békéig Ung vármegye Nagykaposi járásához tartozott. Ekkor Csehszlovákiához csatolták. 1938–44 között visszakerült Magyarországhoz.

1945-ben Szovjetunióhoz csatolták a települést. 2020-ig Bátfa és Palló tartozott hozzá.

Népesség

1910-ben 542, túlnyomórészt magyar lakosa volt.

2001-ben 545 lakosából 400 (70%) a magyar.

2001
498

Nevezetességek

  • Református temploma 1699-ben épült, 1777-ben a régi anyagának felhasználásával újjáépítették. Mai temploma 1910-ben épült a régi fatemplom helyében. Az építéshez a telket Gecse Géza helybeli lelkész (1896-tól haláláig, 1930-ig) és felesége, Szitha Erzsébet – Gecse Endre szülei – adományozták. A bodrogkeresztúri fehér kőből emelt templom egyedülálló a vidéken.

Neves személyek

  • A múlt század ötvenes éveiben itt szolgált Gecse Endre tiszteletes. A magyarországi 1956-os események kapcsán a szovjet hatóságok letartóztatták és az ungvári börtönben halálra kínozták. A mártírhalált halt pap emléktábláját 1992-ben avatták fel a gálocsi református templom falán, sírja a gálocsi temetőben van. Gecse Endre életútját a Jó pásztor volt c. könyvben ismerhetik meg az érdeklődők.

Források

  1. ↑ Vályi András: Magyar országnak leírása | Országleírások | Kézikönyvtár (magyar nyelven). www.arcanum.com. (Hozzáférés: 2025. március 11.)
  2. ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára | Országleírások | Kézikönyvtár (magyar nyelven). www.arcanum.com. (Hozzáférés: 2025. március 11.)