A következő cikk a Gruber József témával foglalkozik, amely nagyon aktuálissá vált az elmúlt években. A Gruber József olyan téma, amely sok ember érdeklődését felkeltette, hiszen jelentős hatással van mindennapi életünk különböző területeire. Ebben a cikkben a Gruber József különböző nézőpontjait, valamint annak mai fontosságát vizsgáljuk meg. Ezen túlmenően elemezzük a Gruber József különböző kontextusokban rejlő következményeit, a politikától a technológiáig, beleértve a kultúrát és általában a társadalmat. Kétségtelenül a Gruber József olyan téma, amelyet érdemes alaposan megvizsgálni, hogy megértsük hatókörét és a jövőbeni lehetséges következményeket.
Gruber József | |
Mellszobra a Budapesti Műszaki Egyetemen | |
Született | 1915. november 5. Korompa |
Elhunyt | 1972. november 26. (57 évesen) Budapest |
Nemzetisége | magyar |
Foglalkozása | gépészmérnök, egyetemi tanár |
Iskolái | Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem |
Kitüntetései |
|
Sírhelye | Farkasréti temető (27-3-31)[2][3] |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Gruber József témájú médiaállományokat. | |
Gruber József (Korompa, 1915. november 5. – Budapest, 1972. november 26.) gépészmérnök, egyetemi tanár, a műszaki tudományok doktora (1964); a Budapesti Műszaki Egyetem rektora, az Áramlástan Tanszék vezetője, a Gépészmérnöki Kar dékánja.
Gépészmérnöki oklevelét a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen szerezte. A Ganz-gyár Diesel- és benzinmotor-próbaállomásán kezdte pályáját, majd a Műszaki Egyetem Aerodinamikai Intézetének adjunktusa lett 1947-ig. Műszaki doktorátust szerzett 1944-ben, majd 1947-től a Zuglói Gépgyár tervezőmérnöke lett. 1950-ben intézeti tanár a Műszaki Egyetem aerodinamikai tanszékén, 1951-től haláláig pedig az átszervezett Áramlástan Tanszék vezetője volt. Ezzel párhuzamosan betöltötte a gépészmérnöki kar dékáni (1953–1955), majd az egyetem rektori tisztét (1961–1964) is.
Az MTA áramlás-technikai tanszéki munkaközösségének vezetője volt annak megszervezésétől kezdve. Rendszeres kutatómunkát indított meg a radiális átömlésű járókerekek elméletének létrehozásának céljából. Az álló és forgó lapátrácsok közötti áramlás korszerű matematikai eszközökkel történő leírása az ő nevéhez fűződik, ezen elméletét kiterjesztette az összenyomható közegekre is. Vizsgálatsorozata, melyet az efféle járókerekek lapátjain kialakuló határréteg megismerésének érdekében indított, nemzetközi érdeklődést és elismerést váltott ki. Tagja volt 1960-tól a Gesellschaft für Angewandte Mathematik und Mechanik nemzetközi társaságnak, valamint az International Union of Theoretical and Applied Mechanics Magyar Nemzeti Bizottságának.