Mai cikkünkben a Czigány Tibor izgalmas világába fogunk mélyedni. Legyen szó történelmi személyről, aktuális témáról vagy releváns eseményről, a Czigány Tibor felkeltette a figyelmünket, és megérdemli, hogy részletesen megvizsgáljuk. Ebben a cikkben elemezzük hatását, következményeit és relevanciáját a jelenlegi kontextusban. Világos és tárgyilagos megközelítéssel igyekszünk megvilágítani a Czigány Tibor-et, és gazdagító jövőképet kínálunk, amely lehetővé teszi számunkra, hogy jobban megértsük annak fontosságát társadalmunkban. Készüljön fel egy lenyűgöző felfedezőútra!
| Czigány Tibor | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1963. december 19. (61 éves) Budapest |
| Ismeretes mint | gépészmérnök, egyetemi tanár |
| Iskolái | |
| Iskolái | |
| Felsőoktatási intézmény | BME |
| Pályafutása | |
| Szakterület | műszaki tudományok |
| Kutatási terület | anyagvizsgálat, polimerek és kompozit anyagok |
| Tudományos fokozat | PhD (1997), akadémiai doktor (2005) |
| Munkahelyek | |
| BME Gépészmérnöki Kar | egyetemi tanár, dékán (2012–2019) |
| BME | rektor (2021-2024) |
| Tudományos publikációk száma | több mint 300 |
| Szakmai kitüntetések | |
| Széchenyi-díj (2018) | |
| Akadémiai tagság | levelező tag (2013), rendes tag (2019) |
Czigány Tibor (Budapest, 1963. december 19. –) Széchenyi-díjas gépészmérnök, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, 2021. július 1-jétől a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) rektora. Kutatási területe az anyagvizsgálat, a gépészet, az anyagtudomány és a hozzá kapcsolódó technológia, a kompozitok és a polimer szerkezeti anyagok. 2012–2019 között a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gépészmérnöki Kar dékánja volt.
1982-ben érettségizett a budapesti Radnóti Miklós Gimnáziumban, majd 1983-ban kezdte meg egyetemi tanulmányait a Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karán, ahol 1988-ban szerzett géptervező mérnöki diplomát. Az oklevél megszerzését követően a kar Gépszerkezettani Intézetében lett egyetemi tanársegéd. 1994-ben védte meg egyetemi doktori értekézését. Egyetemi adjunktusi beosztásba 1996-ban került. Közben 1991 és 1997 között több alkalommal a Kaiserslauterni Egyetem meghívott vendégkutatója. 1999-ben kapta meg docensi, majd a 2002-es habilitálását követően 2006-ban egyetemi tanári kinevezését, utóbbit már a polimertechnika tanszék vezetőjeként, a tanszéket 2001 és 2014 között vezette. 2012-ben megválasztották a kar dékánjává, ezt a posztot 2019-ig töltötte be. Szintén 2012-től az MTA–BME Kompozittechnológiai Kutatócsoport vezetője.
1997-ben szerzett PhD-fokozatot, 2005-ben pedig megvédte akadémiai doktori értekezését. Az MTA Anyagtudományi és Technológiai Tudományos Bizottság, a Gépszerkezettani Tudományos Bizottság és a Szál- és Kompozittechnológiai Tudományos Bizottság tagja lett. 2007 és 2013 között a Magyar Tudományos Akadémia közgyűlésének doktori képviselője volt, majd 2013-ban megválasztották az MTA levelező, 2019-ben pedig rendes tagjává. 2011 és 2017 között az Akadémia doktori tanácsában is részt vett. Akadémiai tisztségei mellett számos tudományos egyesület és szervezetben is aktív résztvevővé vált, ilyen a Gépipari Tudományos Egyesület, a Magyar Mérnökakadémia és a Magyar Műanyagipari Szövetség. Ezen kívül 2007 és 2012 között az Erősített Műanyaggyártók Szövetsége elnöki, valamint 2014-től a Magyar Anyagtudományi Egyesület alelnöki tisztét is betöltötte. Számos külföldi szakmai szervezet is tagjai sorába vette, ilyen többek között a European Society for Composite Materials és a Society of Plastic Engineers, előbbinek tanácstagja is. A Műanyagipari Szemle, a Műanyag és Gumi, a Plastics, Rubber and Composits és az eXPRESS Polymer Letters szerkesztőbizottságába is bekerült.
2021. május 31-én Áder János köztársasági elnök július 1-jei hatállyal a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem rektorává nevezte ki.
2024 áprilisában bejelentette, hogy nem indul második ciklusért a rektorválasztáson; a választáson Dr. Kiss Rita, a Gépészmérnöki Kar Mechatronika, Optika és Gépészeti Informatika Tanszékének (GPK MOGI) vezetője, illetve Dr. Charaf Hassan egyetemi tanár, a Villamosmérnöki és Informatikai Kar dékánja indult.[1]
Tudományos kutatásainak fő területei a műanyagok, polimerek és kompozitok. Ezeken belül foglalkozik szálerősítéses polimerek vizsgálatával, ahol üveg-, szén-, bazalt-, len-, kender- és kerámiaszálakkal végez kutatásokat, emellett a környezetben lebomló és a szervezetben felszívódó polimerek és kompozitjaik kérdésével is foglalkozik. Tanulmányokat jelentetett meg a kompozitok területén a rajtuk megjelenő repedések keletkezéséről és esetleges terjedéséről, hibridkompozitok kifejlesztéséről, az akusztikus emissziós vizsgálatról, valamint a fém gépszerkezeti elemek velük való helyettesítéséről is. A polimerek területén a hegesztésük, illetve hegeszthetőségük, újrahasznosíthatóságuk volt több közlemény tárgya. Emellett új kompozit anyagok és technológiák kifejlesztésén is dolgozik.
Több mint háromszáz tudományos publikáció szerzője vagy társszerzője, amelyeket elsősorban magyar és angol nyelven ad közre. 2010-ben a BME Pattantyús-Ábrahám Géza Doktori Iskolájának habilitációs bizottsági és doktori tanácsi elnökhelyettesi pozíciójával bízták meg, így a gépészmérnöki doktori képzés fejlesztésében is aktív. Közel húsz PhD-végzett hallgató doktori témavezetője volt. 2000 és 2003 között Széchenyi professzori, 2012-ben Charles Simonyi-ösztöndíjjal kutatott.