Ebben a cikkben közelebbről megvizsgáljuk a Hauszmann Alajos-et, amely téma az elmúlt években sok ember figyelmét felkeltette. A társadalomra gyakorolt hatásától a mindennapi életre gyakorolt hatásáig a Hauszmann Alajos számos vita és megbeszélés középpontjában állt. Ebben a cikkben különböző nézőpontokat és véleményeket fogunk megvizsgálni a Hauszmann Alajos-ről, valamint annak jövőre vonatkozó lehetséges következményeit. Reméljük, hogy részletes és átfogó elemzésünkkel átfogó képet adunk a Hauszmann Alajos-ről és annak relevanciájáról a mai világban.
Hauszmann Alajos | |
Született | 1847. június 9. Buda |
Elhunyt | 1926. július 31. (79 évesen) Velence |
Állampolgársága | magyar |
Nemzetisége | magyarországi német |
Házastársa | Mariette Senior |
Foglalkozása |
|
Iskolái |
|
Kitüntetései | Ferenc József-rend (1906) |
Sírhelye | Fiumei Úti Sírkert (10/1-1-4)[1][2] |
Építészi pályafutása | |
Jelentős épületei | Igazságügyi Palota Budavári Palota New York-palota |
Díjai | Ferenc József-rend |
A Wikimédia Commons tartalmaz Hauszmann Alajos témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Velencei Hauszmann Alajos (Buda, 1847. június 9. – Velence, 1926. július 31.) magyar építész, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja.
A historizmus egyik legtevékenyebb és legjellegzetesebb képviselője a magyar építészetben. Korai műveiben az olasz reneszánsz, később a barokk stílusjegyeit alkalmazta, amelyeket később szecessziós elemekkel ötvözött. Számos budapesti középület, magánház és villa az ő tervei szerint készült. Ybl Miklós halála után őt hívták meg a Budavári Palota átépítésének vezetésére. Tanári munkásságán keresztül jelentős hatást gyakorolt az előző századforduló magyar építészeire.
Bajor ősöktől származó családban született, Hauszmann Ferenc és Maár Anna (1819–1905)[3] második gyermekeként. Testvérei Hermina (1845–1929), Ferenc (1850–1918) és Kornélia (1854–1937). 1861-től festészetet tanult, majd „kőmívestanulónak” állt. 1864-ben befejezte reáliskoláit, és beiratkozott a budapesti Műegyetemre. 1866-tól a berlini Bauakademie-n folytatott építészeti tanulmányokat Lechner Ödönnel és Pártos Gyulával együtt.
1868-ban a Műegyetem tanársegéde Szkalnitzky Antal tanár tanszékén, 1872-ben rendes tanára lett. Mint műegyetemi tanár 42 éven keresztül működött, idővel viselt dékáni, és rektori tisztséget is. 1869–70-ben olaszországi tanulmányútján a reneszánsz művészetet tanulmányozta, majd hazatérve a Vöröskereszt Egyletnek barakkokat épített, amelyek Hauszmann-barakk néven Ausztriában és Svájcban is ismertekké váltak. 1891-ben a királyi vár építésvezetőjévé nevezték ki, majd 1906-ban[4] megkapta a Ferenc József-rend nagykeresztjét.
1912-es nyugalomba vonulását követően 1913-ban alapítványt rendelt a Műegyetemen végzett fiatal építészek számára, majd 1914-ben hosszabb utazást tett Egyiptomba és a Szentföldre. 1918-ban IV. Károly királytól nemesi címet kapott. A magyarországi Tanácsköztársaság idején lefoglalták a házát. 1924-ben a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagjává választották. Munkásságát a Pro Litteris et Artibus érdemjelével, a Vaskorona-rend III. osztályával tüntették ki, s megkapta a belga Lipót-rend kitüntetést is. Szombathely város díszpolgára, a Műegyetem tiszteletbeli doktora.[5]
Felesége a még Berlinben megismert Mariette Senior volt, akivel 1874-ben házasodtak össze. Lánya, Hauszmann Gizella 1899-ben Hültl Dezső építészhez ment feleségül.
1918. március 10-én IV. Károly magyar király nemességet és a „velencei” nemesi előnevet adományozta neki.[6]
1926. július 31-én hunyt el, Velencén. Testét a budapesti Fiumei Úti Sírkertben helyezték nyugalomra (10/1-1-4). Síremléke Hültl Dezső építész és Vass Viktor szobrász alkotása.