Ebben a cikkben elmélyülünk a Gornji Smrtići lenyűgöző világában. Az eredetétől a mai társadalomban való relevanciájáig megvizsgáljuk a Gornji Smrtići-hez kapcsolódó összes szempontot és a különböző területekre gyakorolt hatását. Egy részletes körút során felfedezzük azt a sok szempontot, amelyek a Gornji Smrtići-et egyetemes érdeklődésre számot tartó témává teszik. Elemezzük időbeli alakulását, hatását a populáris kultúrára, relevanciáját az akadémiai területen és következményeit a mai kontextusban. Készüljön fel, hogy elmerüljön egy gazdagító utazásban, amely lehetővé teszi, hogy mélyen megértse a Gornji Smrtići fontosságát és jelentőségét társadalmunkban.
Gornji Smrtići | |
Közigazgatás | |
Ország | ![]() |
Entitás | Szerb Köztársaság |
község | Prnjavor |
Jogállás | falu |
Körzethívószám | (+387) 51 |
Népesség | |
Teljes népesség | 1148 fő (2013)[1] |
Népsűrűség | 41,0 fő/km²[2] |
Földrajzi adatok | |
Terület | 28,01 km² |
Időzóna | Közép-európai (UTC+1) CEST (UTC+2) |
Elhelyezkedése | |
![]() | |
![]() | |
![]() | |
Gornji Smrtići (szerbül: Горњи Смртићи), település Bosznia-Hercegovinában, a Bosanska Krajina és a Bosanska Posavina közötti átmeneti területen, Prnjavor község területén, a Szerb Köztársaságban.
Bosznia-Hercegovina északi részén, Banja Lukától légvonalban 47, közúton 82 km-re északkeletre, községközpontjától légvonalban 15, közúton 19 km-re észak-északkeletre, az Ukrina és bal oldali mellékvize a Jadovica összefolyásától északnyugatra fekvő dombvidéken, 140-240 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik.
Nemzetiségi csoport | Népesség 1991[3] |
Népesség 2013[3] |
---|---|---|
Szerb | 1422 | 1127 |
Bosnyák | 0 | 0 |
Horvát | 4 | 4 |
Jugoszláv | 6 | 1 |
Egyéb | 11 | 16 |
Összesen | 1443 | 1148 |
A térség 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz, ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia része lett. A településre 1892-től az osztrák uralom alá került Dél-Lengyelországból és Nyugat-Galíciából számos lengyel és ruszin család települt itt le. A jobbágyok helyzete Lengyelországban, különösen Krakkó környékén nagyon nehéz volt. Amikor az osztrák hatóságok felhívást küldtek, hogy ha a lengyelek Boszniába akarnak menni, ingyen földet kaphatnak, a lengyel jobbágyok küldöttségüket Boszniába küldték. Amikor a delegáció jó hírekkel tért vissza, egyre többen jelentkeztek, hogy Boszniába települnek. Galícia ugyancsak Ausztria fennhatósága alá tartozott, onnan görög katolikus ukránok (ruszinok) vándoroltak be Bosznia-Hercegovinába. Bár termőföldet ígértek nekik, a korábban beköltözött lakosok által elfoglalt termőföld híján az ukránok többnyire megművelhetetlen területekre települtek.[4] 1910-ben a Prnjavori járáshoz tartozó Smrtići településen 25 háztartást, 150 római katolikus és 7 görög katolikus lakost találtak.[5] A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része. 1921-ben a településnek 121 háztartása és 715 lakosa volt.[6] Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Vrbaska banovina része lett, amelynek székhelye Banja Luka volt Jugoszlávia megszállása után a Független Horvát Állam (NDH) része lett. A második világháború után a település a szocialista Jugoszláviához tartozott. A háború után a lengyel lakosság visszatelepült Lengyelországba, míg az ukránok nagy része a Vajdaság és Szlavónia nagyobb településeire költözött. Helyükre szerbek települtek. A daytoni békeszerződést követő területfelosztásnál a település Prnjavor község részeként a Szerb Köztársaság területéhez került.