A mai világban a Gornja Obrijež olyan témát képvisel, amely nagy jelentőséggel bír és a lakosság széles körét érdekli. A Gornja Obrijež megjelenése óta felkeltette az akadémikusok, szakértők, szakemberek és a nagyközönség figyelmét a társadalom különböző aspektusaira gyakorolt hatásának köszönhetően. A földrajzi és kulturális határokon túlmutató hatókörrel a Gornja Obrijež a vélemények, ismeretek és nézőpontok cseréjének konvergenciapontjává vált. Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk a Gornja Obrijež-hez kapcsolódó különböző szempontokat, elemezve jelentőségét, időbeli alakulását és a jelenben betöltött hatását. Ugyanakkor megvizsgáljuk a Gornja Obrijež jövőbeli következményeit egy folyamatosan változó világban.
Gornja Obrijež | |
Közigazgatás | |
Ország | ![]() |
Megye | Pozsega-Szlavónia |
Község | Pakrác |
Jogállás | falu |
Irányítószám | 34552 |
Körzethívószám | (+385) 33 |
Népesség | |
Teljes népesség | 84 fő (2021. aug. 31.)[1] |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 190 m |
Időzóna | CET, UTC+1 |
Elhelyezkedése | |
![]() | |
![]() | |
![]() | |
Gornja Obrijež falu Horvátországban Pozsega-Szlavónia megyében. Közigazgatásilag Pakráchoz tartozik.
Pozsegától légvonalban 42, közúton 57 km-re, községközpontjától légvonalban 5, közúton 6 km-re északnyugatra, Nyugat-Szlavóniában fekszik. Nyugatról Veliki Banovac, délről Stari Majur, Mali Banovac és Batinjani, keletről Omanovac határolja.
A térség a középkorban Fejérkő várának uradalmához tartozott, a 16. század közepétől több mint száz évig török uralom alatt állt. A 17. század végétől a török kiűzése után a területre folyamatosan telepítették be a keresztény lakosságot. Első írásos említése 1698-ban „Obrez” alakban a török uralom alól felszabadított települések összeírásában történt.[2] Az első katonai felmérés térképén „Dorf Obris” néven találjuk. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Obries” néven szerepel.[3] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Obries” néven összesen 123 házzal, 564 katolikus és 266 ortodox vallású lakossal találjuk.[4]
1876-ban a Dolomitok aljáról, Belluno környékéről olaszok települtek be. A településnek 1857-ben 253, 1910-ben 438 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 81%-a szerb, 15%-a olasz, 3%-a horvát anyanyelvű volt. Pozsega vármegye Pakráci járásának része volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1991-ben lakosságának 58%-a szerb, 12%-a horvát, 12%-a olasz nemzetiségű volt. 2011-ben 81 lakosa volt.
Lakosság változása[5][6] | |||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
253 | 0 | 0 | 304 | 352 | 438 | 432 | 571 | 402 | 483 | 410 | 321 | 302 | 284 | 77 | 81 |
(1869-ben és 1880-ban lakosságát Obrijež néven Donja Obriježhez számították.)