Ebben a cikkben a Šeovica-et átfogó és mély perspektívából közelítjük meg, feltárva annak számos oldalát és következményeit az élet különböző területein. Egy részletes és átgondolt elemzés segítségével igyekszünk teljes mértékben megérteni a Šeovica jelentőségét és hatását a mai társadalomra, valamint az általa jelentett kihívások lehetséges megoldásait vagy alternatíváit. Különböző megközelítéseket és nézőpontokat fogunk megvizsgálni, hogy a Šeovica holisztikus és gazdagító vízióját kínáljuk, azzal a céllal, hogy elősegítsük a vitát és a kritikai reflexiót erről a ma oly fontos témáról.
Šeovica | |
Közigazgatás | |
Ország | ![]() |
Megye | Pozsega-Szlavónia |
Község | Lipik |
Jogállás | falu |
Irányítószám | 34550 |
Körzethívószám | (+385) 33 |
Népesség | |
Teljes népesség | 217 fő (2021. aug. 31.)[1] |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 217 m |
Terület | 10,09 km² |
Időzóna | CET, UTC+1 |
Elhelyezkedése | |
![]() | |
![]() | |
![]() | |
Šeovica falu Horvátországban Pozsega-Szlavónia megyében. Közigazgatásilag Lipikhez tartozik.
Pozsegától légvonalban 38, közúton 55 km-re északnyugatra, községközpontjától légvonalban 2, közúton 7 km-re keletre, Nyugat-Szlavóniában a Psunj hegység lejtőin fekszik. Északról Japaga, nyugatról Lipik, délről és keletről a Psunj határolja.
A település középkori előzményeire utal a pravoszláv temetőben található két sírkőlap, melyeket a 16-17. századból eredeztetnek. A térség a 16. század közepétől több mint száz évig török uralom alatt állt. A 17. század végétől a török kiűzése után a területre folyamatosan telepítették be a keresztény lakosságot. Első lakói pravoszláv vlachok voltak. Az első katonai felmérés térképén „Dorf Scheovicza” néven találjuk. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Seovicza” néven szerepel.[2] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Seovicza” néven összesen 39 házzal, 320 ortodox vallású lakossal találjuk.[3]
A településnek 1857-ben 200, 1910-ben 592 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adati szerint lakosságának 99%-a szerb anyanyelvű volt. Pozsega vármegye Pakráci járásának része volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1991-ben lakosságának 94%-a szerb nemzetiségű volt. A délszláv háború során a szerb kézen levő települést 1991. december 27-én az Orkan-91 hadművelettel foglalták vissza a horvát erők. 2011-ben 307 lakosa volt.
Lakosság változása[4][5] | |||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
200 | 297 | 360 | 376 | 492 | 592 | 564 | 639 | 372 | 406 | 517 | 501 | 586 | 588 | 309 | 307 |
A falu pravoszláv temetőjében fennmaradt két, feltűnő formájú sírkőlap. Magasságuk mintegy 150 cm. A lapokat bevésett keresztek díszítik és ma már csak nehezen olvasható felirat található rajtuk. Az értékes kultúrtörténeti emlékek a 16. és 17. századból származnak.[6]
A falu mellett az OPG Bašnec és Dijamant lovasklub terápiás célra lovakat nevel és lovasisklát üzemeltet.