Alaginci

Ebben a cikkben megvizsgáljuk, hogy a Alaginci milyen jelentős hatást gyakorolt ​​a modern társadalom különböző aspektusaira. A kulturális területen gyakorolt ​​hatásától a tudományos téren való jelentőségéig a Alaginci kitörölhetetlen nyomot hagyott az emberiség történetében. Az évtizedek során a Alaginci tanulmányozás és vita tárgya volt, ellentmondó véleményeket ébresztett, és fontos változásokat idézett elő abban, ahogyan a minket körülvevő világot észleljük. Ez a cikk a különböző nézőpontok és releváns események részletes elemzésén keresztül kíván megvilágítani a Alaginci jelentőségét és a jelenkori társadalomra gyakorolt ​​​​hatásait.

Alaginci
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyePozsega-Szlavónia
KözségPozsega
Jogállásfalu
Irányítószám34000
Körzethívószám(+385) 33
Népesség
Teljes népesség170 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság185 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 21′ 42″, k. h. 17° 41′ 55″45.361667°N 17.698611°EKoordináták: é. sz. 45° 21′ 42″, k. h. 17° 41′ 55″45.361667°N 17.698611°E
Térkép

Alaginci falu Horvátországban, Pozsega-Szlavónia megyében. Közigazgatásilag Pozsegához tartozik.

Fekvése

Pozsegától 4 km-re északkeletre, a Pozsegai-medencében, a Kaptolka-patak mentén, Pozsega és Šeovci között fekszik.

Története

Alaginci ősi település, de írásos adat sem a középkorból, sem a török uralom idejéből nem maradt fenn róla. Első írásos említése csak a török kiűzését követően 1697-ben történt.[2] 1698-ban „Alaginczi” néven 5 portával szerepel a török uralom alól felszabadított szlavóniai települések összeírásában.[3] A 18. század elejétől 1760-ig horvát lakossága volt. 1760-ban 8 ház állt a településen 40 lakossal. Röviddel ezután eltűnt a horvát lakosság és németek érkeztek a helyükre. 1779-ben már 14 házuk állt itt, de később ők is elköltöztek. Helyükre újabb német családok érkeztek, 1800-ban 11 házuk állt a településen. A 19. század második felében a német lakosság Pozsegára költözött. Helyükre ismét új, ezúttal magyar anyanyelvű lakosság érkezett, akik főként mezőgazdasági munkások voltak. Ők 1918-ban kényszerültek távozásra. 1920 körül az agrárreform során újabb horvát és szerb ajkú lakosság települt be, akik a Reiner-birtokból vásároltak földeket.[4]

Az első katonai felmérés térképén „Dorf Allaginczi” néven látható. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Allaginczy” néven szerepel.[5] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Allaginczi” néven 28 házzal, 184 katolikus vallású lakossal találjuk.[6]

1857-ben 37, 1910-ben 117 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 51%-a magyar, 39%-a horvát, 10%-a német anyanyelvű volt. Pozsega vármegye Pozsegai járásának része volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1991-ben lakosságának 97%-a horvát nemzetiségű volt. A településnek 2001-ben 198 lakosa volt.

Lakossága

Lakosság változása[7][8]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
37 83 52 132 101 117 113 125 140 204 198 163 143 182 218 198

Jegyzetek

Források

További információk