Csád (franciául: Tchad, arabul: تشاد, Tšād), hivatalos nevén Csádi Köztársaság, egy közép-afrikai ország. Északról Líbia határolja, keletről Szudán, délről a Közép-afrikai Köztársaság, délnyugatról Kamerun és Nigéria, nyugatról Niger. Az országnak nincs tengerpartja.
Az ország három nagy földrajzi tájegységre tagolódik: az északi sivatagos terület, középen elterülő száraz éghajlatú terület, és délen a szudáni szavannás terület. A Csád-tó – amiről az ország a nevét kapta – a legnagyobb tava.
1920-ra Franciaország teljesen meghódította a területet, és hozzácsatolta a Francia Egyenlítői-Afrikához. 1960-ban François Tombalbaye vezetésével az ország elnyerte függetlenségét. A muszlim északi terület a Tombalbaye által folytatott politika hatására fellázadt, 1965-ben hosszan elhúzódó polgárháború kezdődött. 1979-ben a lázadók meghódították a fővárost, ezzel megtörve a déliek uralmát. A siker után a lázadók tábornokai egymás ellen fordultak, amiből Hissène Habré emelkedett ki győztesen. Az ő hatalmát 1990-ben tábornoka, Idriss Déby döntötte meg. A 2000-es években a dárfúri konfliktus átterjedt a határon, több ezer szudáni menekült él menekülttáborokban Csád keleti részén.
Az országban gyakoriak az összecsapások és a puccskísérletek. A nominális GDP-t tekintve Csád egyike a világ legszegényebb országainak. A hivatali korrupció igen magas. A csádiak döntő többsége igen szegény, akik földművelésből és pásztorkodásból önellátásban élnek. 2003-tól kezdve az ország fő exportcikke a kőolaj.
Mivel az ókorban a szaharai terület nem volt teljesen száraz, Csád lakossága egyenletesebben oszlott el, mint ma. 7000 évvel ezelőtt a Szahara még nedves éghajlatú volt. A Borkou és Ennedi sziklarajzai elefántokat, orrszarvúkat, zsiráfokat, szarvasmarhákat és tevéket ábrázolnak; ma csak a tevék élnek már meg ott. Az i. e. első évezred végére számos állam és birodalom jött létre és tűnt el, mindegyik igyekezvén a Szaharán keresztülvezető kereskedelmi útvonalakat ellenőrzése alá vonni. A régiót pontosabban viszont csak a középkor óta ismerjük.
A középkorban a mai Csád területén egykori virágzó muszlim szultánságok (Vadai. Bagirmi) gazdasági alapját a szaharai karavánutak kereskedelme, főként a rabszolga-kereskedelem képezte. A területén 800 körül létrejött királyság volt az egyik legrégibb és legnagyobb királyság a Szaharától délre.
Az egymás ellen is hódító háborúkat folytató államokat a francia hadsereg foglalta el 1890-ben. Csád 1920-ban Francia Egyenlítői-Afrika része lett, majd annak felbomlásakor, 1958-ban autonóm köztársaságként a Francia Közösség tagállamává vált.
1960-ban elnyert függetlenség után az északi muszlim állattenyésztő és a déli földművelő lakosság között kiéleződött ellentét az ország kettészakadásához vezetett. A konfliktusba Líbia is beavatkozott (Csádi–líbiai konfliktus), megszállva az ásványi kincsekben gazdag, vitatott határvidéket (Aozou-sáv). Végül a két országrész megállapodást kötött, a líbiai csapatok pedig elhagyták az országot. A belső harcok az 1990-es évek második felében ismét fellángoltak, majd 2002-ben a kormány és a felkelők megállapodást kötöttek.
Menekülttábor Dárfúr övezetében (2005)Dárfúr tartomány, amely Szudán része, szomszédos Csáddal. Az ottani konfliktus kihatott Csádra is. Egyrészt sok menekültet kellett ellátnia az egyébként is szegény országnak. Másrészt a csádi kormány fegyveres ellenzéke is bázisul használja Dárfúr területét, onnan indítja ismétlődő kormányellenes támadásait.
2021. április 20-án megölték Idriss Déby elnököt. A parlament azonnal feloszlatta magát. Valamint lemondott a kormány is. Az országot a tervek szerint 18 hónapig egy átmeneti katonai tanács vezeti.
Az ország területe Franciaországnak mintegy kétszerese, de átlagos népsűrűsége igen alacsony.
Az országnak 5968 km hosszú határa van (növekvő sorrendben):
Északon az elszórt oázisokkal tarkított Szahara terül el, amelynek egyhangúságát a hatalmas Tibeszti és Ennedi szigethegység töri meg. Dél felé a sivatag sztyeppbe, majd a Csád-tó medencéjének lefolyástalan, mocsaras vidékébe megy át.
Az Afrika belsejében fekvő ország a Szahara és a Szudán nagytájak területén helyezkedik el. Északi harmadán a Szahara homoksivatagjai uralkodnak, amelyek közül az Ennedi (1450 m) homokkő fennsíkjai és a Tibeszti vulkáni eredetű vonulatai (Emi Koussi, 3415 m; Pic Tousside, 3315 m) emelkednek ki. Az ország nagy részét a két folyó (Chari, Logone). táplálta, változó területű, sekély Csád-tó medencéje foglalja el.
Műholdas kép. Az ország északi része sivatag, délnek haladva egyre zöldebb a táj Tibeszti Ennedi Csád-tó N’Djamena Abéché Sarh Moundou Bodélé
Legjelentősebb folyók: Chari, Logone. Ezek és mellékfolyóik az ország déli, csapadékosabb vidékén folynak a Csád-tóba, mely még pár évtizeddel ezelőtt is sokkal nagyobb volt, mint ma. Hatalmas mocsárvidék maradt a visszahúzódó tó nyomán.
Éghajlata három részre osztható. Északon sivatagi: egész évben nagyon száraz; a központi síkság (Száhil öv) forró és száraz, rövid esős évszakkal június közepétől szeptember közepéig; a déli alföld meleg és nedvesebb, szezonális esőkkel május végétől október elejéig.
A csapadék a Szaharában nem éri el az évi 50 millimétert sem. A középső, Száhil övben 300–600 mm között változik. Az ország déli részén az éves csapadékmennyiség 1000 mm körüli. Errefelé a december-januári középhőmérséklet 25 °C, míg az áprilisi 31 °C.
ÉghajlatváltozásA Notre Dame-i Egyetem kutatói alapján a klímaváltozás miatt globálisan az egyik legsebezhetőbb ország és ilyen téren az egyik legfelkészületlenebb ország.
Északról délnek haladva, a csapadékmennyiségnek megfelelően, sivatagi, oázisoktól tarkított félsivatagi, tüskés és száraz szavannás (Szahel), nedves szavannás területek követik egymást. Délen a kiadósabb nyári esők lombos fákat táplálnak.
A Tibeszti jellegzetes állata a gazella, a sivatagi róka, a hiéna, a gepárd. A déli területek állatvilágának gazdagságát a viszonylag háborítatlanul élő antilopok, zsiráfok, páviánok, leopárdok, oroszlánok, elefántok, varacskos disznók, a folyókban a vízilovak jellemzik.
Nemzeti parkjaiAz UNESCO világörökségi listáján jelenleg két helyszín van, valamint további hét helyszín a javaslati listán várakozik a felvételre.
Csád államformája köztársaság. 2021-ben katonai junta irányítja az országot.
Az alkotmányát 1996. április 14-én kapta. Az államfő a hadsereg parancsnoka.
Törvényhozó hatalom: egykamarás nemzetgyűlés.
Jogrendszer: polgári és szokásjog vegyes jogrendszere.
A főváros N’Djamena lakossága mintegy 1,1 millió fő (2013). Az ország teljes népessége 2018-ban mintegy 15,5 millió fő.
A népesség nagyon egyenlőtlenül oszlik meg. Az északi, sivatagos részek népsűrűsége igen alacsony, pl. 0,1 fő/km² a szaharai Borkou-Ennedi-Tibeszti régióban, de délen, a Nyugati Logone régióban (Logone Occidental) 55 fő/km² körüli. A főváros környékén ez még magasabb. Csád lakosságának zöme az ország déli részén él.
Lakosok száma | 3 002 596 | 3 373 563 | 3 816 295 | 4 336 366 | 4 954 649 | 5 951 574 | 7 216 321 | 8 959 964 | 11 030 628 | 15 477 751 |
1960 | 1966 | 1972 | 1978 | 1984 | 1990 | 1996 | 2002 | 2008 | 2018 |
A fővároson kívül nincsenek jelentős nagyvárosai.
Eltérő becslések vannak. Megközelítő adatok szerint a lakosság 52-58% -a muszlim, míg 39-44% -a keresztény.
2014-15-ös CIA becslés alapján : muszlim 52,1%, protestáns keresztény 23,9%, katolikus 20%, animista 0,3%, egyéb keresztény 0,2%, egyik sem 2,8%, meghatározatlan 0,7%
Az országban élő muszlimok többsége a misztikus iszlám (szúfizmus) mérsékelt ágának híve. Leggyakoribb kifejeződése a tidzsanija , amelyet a csádi muszlimok 35% -a követ, és amely néhány helyi afrikai vallási elemet is tartalmaz.
Az országban rendkívül sokféle etnikai csoport él, több mint kétszáz.
Északon nomádok laknak, többnyire tubuk.
A legnépesebb csoport a délen élő, fekete bőrű, de hamita eredetű szara, akik 30%-ot tesznek ki. A Szudánból bevándorolt feketék aránya 26%. Tedák, más néven teda-dazák, azaz az arabokkal rokon, szintén sötét bőrű hamiták aránya 7%. A többi etnikai csoport szudáni, egészen fekete bőrűek és hauszaiak, akik szintén egy fekete etnikai csoport, arányuk 2%. A legnagyobb szudáni csoportok, a mbumok 7%-kal, maszalit, maba, mimi 7%. A tamák aránya 6%. mubi 4%, kanuri 2%, masza 2%, kotoko 2%.
Lásd még: Csádi nyelvek
Fekete-afrikai nyelveket beszél a lakosság zöme. 93% szudáni-guineai, hámi 7% (Tuareg). Több mint 120 különböző nyelvet és nyelvjárást beszélnek.
A hivatalos nyelv a francia és az arab.
A polgárháborúktól és a katasztrofális aszályoktól gyötört ország nem tudja megoldani polgárainak társadalombiztosítását és kielégítő egészségügyi ellátását.
Igen szegény ország, a 2010-es években a lakosság 40%-a él a szegénységi küszöb alatt. Fejlődését a tengerparttól elzárt fekvésen túl az állandó belharc is gátolja. Az ország külföldi segélyekre és hitelekre utalt.
Az évekig tartó polgárháború külföldi befektetésekre gyakorolt hatása még ma is érezhető, hiszen azok a befektetők, akik 1979 és '82 között hagyták el Csádot, csak nemrég kezdték visszaszerezni az ország jövőjébe vetett bizalmat. Az eddigi egyik legfontosabb gazdasági vállalkozás a Doba-medence olajkitermelési projektje volt Dél -Csádban. Az olajkitermelés a déli Doba régióban 2000 júniusában kezdődött.
Csád nagymértékben függ a külföldi segítségtől. Fő adományozói közé tartozik az Európai Unió, Franciaország és a hitelező ügynökségek. A külföldi beruházások nehézkesek a korlátozott infrastruktúra, a képzett munkavállalók hiánya, a kiterjedt kormányzati bürokrácia és a korrupció miatt.
Gazdaságának a mezőgazdaság jelenti az egyik fő alapját, ahol a foglalkoztatottak kb. 80%-a dolgozik (főleg önellátó gazdálkodás, állattenyésztés). 2020 táján már a kőolaj is. Ekkor már a kőolaj adja az exportbevételek mintegy 60%-át, míg a gyapot, a szarvasmarha, az állatállomány és a gumiarábikum biztosítja az olajon kívüli exportbevételek nagy részét.
Gazdasága: agrárország.
A GDP szektorális megoszlása (2014-ben): mezőgazdaság 54,3%, ipar 13,3%, szolgáltatás 32,4%.
2011-ben a lakosság 47%-a él a szegénységi küszöb alatt.
Főbb termesztett növények: gyapot, cirok, köles, földimogyoró, szezám, kukorica, rizs, burgonya, hagyma, manióka, tápióka, jam.
A pásztorok a szudáni és száhil övezetben szarvasmarhát, birkát, kecskét és a nem muszlimok még sertést nevelnek. A szaharai régióban csak a tevék és a szívósabb kecskék élnek meg.
A megművelt földek aránya 2%, míg a legelőké 36%.
IparAz ország kőolajkészleteinek kiaknázása és a kőolajvezetékek kiépítése 2000-ben, a Világbank támogatásával vette kezdetét. Ennek eredményeként kőolaj-termelése és -exportja a jövőben várhatóan nőni fog.
Jelentősebb ágazatok: olaj-, gyapot-, textil-, élelmiszer-, szappan-, cigaretta-, építőanyag ipar.
KülkereskedelemA csádi közlekedési infrastruktúra általában gyenge, különösen az ország északi és keleti részén.
A 2010-es években Csádnak nincs vasútja, bár két vonalat terveznek.
Északon az utak puszta nyomok a sivatagon, és a taposóaknák továbbra is veszélyt jelentenek. A hatalmas méretű országban 2018-ban összesen 44 ezer km út volt, ebből csak pár száz km (!) volt aszfaltozott.
A vontató állatok (ló, szamár, teve) továbbra is fontosak az ország nagy részében.
A fővárosban vannak taxik és bérautók.
A folyami közlekedés a délnyugati országrészre korlátozódik. A Chari és a Logone folyók csak az esős évszakban hajózhatók.
N'Djamenából minden nagyobb város elérhető repülőgépen. 2017-ben a becslések szerint 59 repülőtér volt, amelyek közül csak kilenc rendelkezett burkolt pályával.
Hívójel prefix | TT |
ITU zóna | 47 |
CQ zóna | 36 |
A mintegy 200 népcsoport, 100 nyelv, három nagy vallás (muszlim, törzsi, keresztény), három éghajlati övezet és a több ezer éves múlttal rendelkező Csád kultúrája változatos és sokrétű. Északon, a Szahara szívében a berberek leszármazottai, a muszlim tubuk élnek. Az ország középső harmadán a félnomád, több alcsoportból álló, az arab zenei hagyományokat őrző szudáni arabok lakják. Az ország déli termékeny szavannáit a nem-muzulmán, fekete-afrikai népcsoportok népesítik be.
A poligámia gyakori; a nők kb. 39%-a él ilyen körülményben. A törvény engedélyezi a többnejűséget, hacsak a házastársak nem határozzák meg, hogy ez házasságkötéskor elfogadhatatlan. Bár a nők elleni erőszak tilos, a családon belüli erőszak gyakori. A női nemi szervek megcsonkítása is tilos, de a gyakorlat széles körben elterjedt és mélyen gyökerezik a hagyományokban. A csádi nők közel fele megy át az eljáráson.
KépekMbumo törzsi lányok táncolnakFérfiak az ország északi felérőlAsszonyok egy dárfúri menekülttáborbanEgy szabó hagyományos ruhákat árulKeresztény katedrális a fővárosbanKözépkori szobormaradvány N'Djamena térségéből |
A 6-tól 12 éves korig terjedő általános tankötelezettség ellenére az iskolás korúaknak kb. negyede jár csak iskolába. Nagyon magas az analfabéták aránya: 78%, 2016-os becslés alapján. Az országban három egyetem működik. (N'Djamena, Abéché városokban)
Igen magas a gyermekházasságok aránya, az egyik legmagasabb a világon.
Sok tényező befolyásolja Csád konyháját. Köztük az éghajlati körülmények, a hagyományok és a vallási étkezési törvények. Az ország északi részén mások az étkezési szokások, mint délen.
A köles a csádi konyha alapvető étele. Golyóra formázva mártásokba mártva eszik. Északon ez az étel alis (alysh) néven ismert ; délen bija (biya) néven.
Az észak-déli ellentét miatt fennálló folyamatos politikai viszályok és az infrastruktúra fejletlensége miatt a turizmus nem jelentős.
Ouara romjaiJavasolt oltások Csád-ba utazóknak:
Malária ellen gyógyszer van. (Az ország déli részén nagy a kockázata a megbetegedésnek).
Javasolt oltás bizonyos területekre utazóknak:
Javasolt emlékeztető oltás:
Csád eddig még nem nyert érmet az olimpiai játékok során.
A Csádi labdarúgó-válogatott közepes eredményű.
Afrika országai | |
---|---|
Dél-Afrika | |
Észak-Afrika | |
Kelet-Afrika | |
Közép-Afrika | |
Nyugat-Afrika | |
Függő területek | |
Vitatott státusú területek | |
|
Az afrikai valutaközösségi frankot (CFA) használó országok | |
---|---|
Benin • Burkina Faso • Kamerun • Közép-afrikai Köztársaság • Csád • Elefántcsontpart • Kongói Köztársaság • Egyenlítői-Guinea • Gabon • Bissau-Guinea • Mali • Niger • Szenegál • Togo | |
Ezen fizetőeszköz árfolyama az euró árfolyamához kötött. |
Az Afrikai Unió tagállamai | |
---|---|
|
A Frankofónia (La Francophonie) | ||
---|---|---|
Tagok | Albánia · Andorra · Belgium · Benin · Bissau-Guinea · Bulgária · Burkina Faso · Burundi · Comore-szigetek · Csád · Dominikai Közösség · Dzsibuti · Egyenlítői-Guinea · Egyiptom · Elefántcsontpart · Észak-Macedónia · Franciaország · Gabon · Ghána · Görögország · Guinea · Haiti · Kambodzsa · Kamerun · Kanada · Kongói Demokratikus Köztársaság · Kongói Köztársaság · Közép-afrikai Köztársaság · Laosz · Libanon · Luxemburg · Madagaszkár · Mali · Marokkó · Mauritánia · Mauritius · Moldova · Monaco · Niger · Örményország · Románia · Ruanda · Saint Lucia · São Tomé és Príncipe · Szenegál · Seychelle-szigetek · Svájc · Togo · Tunézia · Vanuatu · Vietnám · Zöld-foki Köztársaság | |
Részt vevő államok | Ciprus · Egyesült Arab Emírségek · Katar · Koszovó · Szerbia · Új-Kaledónia | |
Megfigyelők | Argentína · Ausztria · Bosznia-Hercegovina · Costa Rica · Csehország · Dél-Korea · Dominikai Köztársaság · Észtország · Gambia · Grúzia · Horvátország · Írország · Lengyelország · Lettország · Litvánia · Magyarország · Málta · Mexikó · Montenegró · Mozambik · Szlovákia · Szlovénia · Thaiföld · Ukrajna · Uruguay |
Nemzetközi katalógusok |
---|