Tibeszti

Mindig is azt mondták, hogy a Tibeszti olyan téma, amely nagy érdeklődést vált ki a mai társadalomban. A Tibeszti évtizedek óta vita, tanulmányozás és kutatás tárgya volt, és jelentősége az idő múlásával csak nőtt. Szakértők és hétköznapi emberek egyaránt kifejtették véleményüket a Tibeszti-ről, a nézőpontok változatosak és összetettek. Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk ezt a lenyűgöző témát, elemezve annak különböző oldalait, a mindennapi életre gyakorolt ​​hatását és a jelenlegi kontextusban való relevanciáját. Készüljön fel, hogy elmerüljön a Tibeszti izgalmas világában, és fedezze fel mindazt, amit kínál.

Tibeszti-hegység
Az Emi Koussi az űrből
Az Emi Koussi az űrből
Magasság3415 m[1]
Hely Csád,  Líbia
Legmagasabb pontEmi Koussi (3415 m)
Terület100 000 km2
Hosszúság380 km
Szélesség350 km
Elhelyezkedése
Tibeszti-hegység (Csád)
Tibeszti-hegység
Tibeszti-hegység
Pozíció Csád térképén
é. sz. 20° 47′, k. h. 18° 03′20.783333°N 18.050000°EKoordináták: é. sz. 20° 47′, k. h. 18° 03′20.783333°N 18.050000°E
Térkép
Térkép
A hegység domborzata
A hegység domborzata
A Wikimédia Commons tartalmaz Tibeszti-hegység témájú médiaállományokat.

A Tibeszti-hegység egy inaktív vulkánokból álló hegység a Szahara központi részén, Csád Bourkou-Ennedi-Tibeszti Régiójában. Északi nyúlványai átérnek Líbiába.

A Csád északi részén egészen a Líbiával vitatott határterületig húzódó hegyvidék mintegy 100 000 km²-en terül el.[2] (Kicsit nagyobb Magyarországnál.) A Szaharából kiemelkedő hegység vastag vulkáni képződményekkel takart, őskori kristályos talapzat felboltozódásával keletkezett. A Tibeszti vulkanizmusa a kontinentális forró pontok jellegzetes példája. Itt találjuk a Szahara legmagasabb csúcsait,[3] melyek közül jó néhány meghaladja a 3000 méteres magasságot. Az Emi Koussi (3415 m, kiejtve: emi-kuszi) – egyben Csád legmagasabb pontja – egy 14 km átmérőjű és kb. 1300 méter mély robbanásos kaldera szélén áll.[3] További magas hegycsúcsok: Kegueur Terbi (3376 m), Tarso Taro (3325 m), a potenciálisan aktív Pic Tousside (3265 m) vulkán és a Soborom (3100 m). A hegyvidéken valamivel nedvesebb az éghajlat, mint a környező száraz sivatagban. Éves csapadékmennyisége 10–60 mm,[4] de a legtöbb helyen kevesebb mint 20 mm/év.[5]

A hegységben többfelé (Mathendous, Zouar) ősi sziklarajzok találhatók, melyek főleg az i. e. 5. - 3. évezredből származnak. A sziklafestmények és rajzok azt tanúsítják, hogy valamikor itt, az afrikai szavannákra jellemző antilopok, zsiráfok, elefántok és más állatok éltek. A hegység lábánál levő üledékben pedig krokodilok maradványait fedezték fel. A Tibeszti néhány nagy folyója elég bővizű volt ahhoz. hogy elérje a Nílust vagy a Nigert, míg mások a mai Szahara távoli medencéibe folytak.

A terület régóta otthont ad a tubu népnek, mely már az i. e. 5. században kereskedelmi kapcsolatban állt Karthágóval.[6]

A térség legnagyobb települése Bardai, egy kis oázisváros 1500 lakossal.

  • A hegység Bardai-tól keletre
    A hegység Bardai-tól keletre
  • Az Emi Koussi krátere
    Az Emi Koussi krátere
  • Ősi sziklarajzok a hegység líbiai részén
    Ősi sziklarajzok a hegység líbiai részén

Kapcsolódó szócikkek

Jegyzetek

  1. ↑ https://volcano.si.edu/volcano.cfm?vn=225021
  2. ↑ Permenter, Jason L.; Oppenheimer, Clive (2007). Volcanoes of the Tibesti massif (Chad, northern Africa
  3. ↑ a b Probáld Ferenc: Afrika és a Közel-Kelet földrajza
  4. ↑ Hughes, R.H.; Hughes, J.S. (1992). "Chad". A Directory of African Wetlands.
  5. ↑ Row-Zwil. Éditions Atlas. 1979. Grande Encyclopédie de la Montagne
  6. ↑ Archivált másolat. . (Hozzáférés: 2014. július 20.)

Források

  • Roger Few: Vadregényes tájakon. Földünk még létező vadonjai (Magyar Könyvklub, 1995)