Tompa László

A mai világban a Tompa László olyan téma, amely különböző területeken nagy érdeklődést és vitát váltott ki. Akár tudományos, akár politikai, társadalmi vagy kulturális, a Tompa László felkeltette a szakértők és a polgárok figyelmét egyaránt. Relevanciája és jelentése az idők során változott, megmutatva a kortárs társadalomra gyakorolt ​​hatását. Ennek a cikknek az a célja, hogy elmélyedjen a Tompa László különböző dimenzióiban, feltárja következményeit, kihívásait és lehetséges megoldásait. A Tompa László eredetétől a jelenre gyakorolt ​​hatásáig olyan kulcsfontosságú témát képvisel, amely megérdemli a mélyreható elemzést és megvitatást.

Tompa László
Élete
Született1883. december 14.
Betfalva
Elhunyt1964. május 13. (80 évesen)
Székelyudvarhely
GyermekeiMargit, Miklós, István, Sándor
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)vers
A Wikimédia Commons tartalmaz Tompa László témájú médiaállományokat.

Tompa László (Betfalva, 1883. december 14. – Székelyudvarhely, 1964. május 13.) erdélyi magyar költő, műfordító, Tompa Miklós rendező apja.

Életútja

Elemi iskoláit Segesváron, a gimnázium alsó osztályait Székelykeresztúron végezte, majd Nagyszebenben érettségizett. 1902–1907 között elvégezte a jogot Kolozsváron. Itt jelent meg nyomtatásban első verse az Egyetemi Lapok-ban. Az egyetem elvégzése után Székelyudvarhelyre került közigazgatási gyakornoknak, 1918-ban vármegyei Udvarhely vármegye főlevéltárosának nevezték ki. Nem tett hűségesküt a román államnak, ezért a románok elbocsátották az állásából. Az első világháborút a városban vészelte át, mert egy gyermekkori sérülése miatt nem sorozták be. 1919-től ő szerkesztette a helyi Székely Közélet című lapot.

1920-tól kezdve több verse és műfordítása jelent meg Marosvásárhelyen, a Zord Idő című irodalmi lapban. Ebben az évben megnyerte a Zord Idő verspályázatát az Idegen falusi fogadóban című versével. Költeményei megjelentek az Erdélyi Szemle, a Napkelet, a Pásztortűz, az Ellenzék illetve az Erdélyi Helikon című lapokban.

1929-ben megkapta az Erdélyi Helikon nagydíját, 1941-ben a Baumgarten-díjat. 1943-ban lemondott a lapszerkesztésről és nyugdíjaztatását kérte, de 1944-ben elvállalta egy évre a magyar irodalom tanítását a székelyudvarhelyi gimnáziumban. 1955-ben kitüntették a Román Népköztársaság Állami Díjával. Bensőséges barátság fűzi a nagy erdélyi festő, az irodalmi élet egész galériájának portréját felvonultató zsögödi Nagy Imréhez, több versét a mester egy-egy festménye ihleti. Műfordítóként többek között Hans Christian Andersen, Johann Wolfgang von Goethe, Friedrich Hebbel, Hölderlin, Gottfried Keller, Nikolaus Lenau, Eduard Mörike, Rainer Maria Rilke, Friedrich Schiller, Theodor Storm és Stefan Zweig műveit tolmácsolta.

Kötetei

  • Erdély hegyei között, 1921
  • Éjszaki szél, 1923
  • Ne félj. Versek; Erdélyi Szépmíves Céh, Cluj, 1929 (Erdélyi Szépmíves Céh kiadványa. IV. sorozat)
  • Hol vagy, ember? 1940
  • Válogatott versek (1944)
  • Régebbi és újabb versek (1955)
  • Legszebb versei (1962)
  • Versek (1963)
  • Tavaszi eső zenéje (Kolozsvár, 1980)
  • Erdélyi végzet alatt; Lazi, Szeged, 2007
  • Válogatott versek; vál., szerk. Fekete Vince; Hargita, Csíkszereda, 2014 (Székely könyvtár)

Források

  • A magyar irodalom története
  • Kicsi Antal: Tompa László (monográfia) Kriterion, Bukarest, 1978
  • Kicsi Antal: Tompa László költészete (előszó) illetve Tompa László életének és munkásságának fontosabb adatai (függelék), a Tompa László: Tavaszi eső zenéje kötetben, Dacia Könyvkiadó, Kolozsvár, 1980

További információk

Kapcsolódó szócikkek