Ebben a cikkben a Hans Christian Andersen témáját átfogó és részletes perspektívából tárgyaljuk. Elemezni fogják a Hans Christian Andersen jelenlegi társadalomra gyakorolt hatását, valamint történelmi jelentőségét és hatását különböző területeken. Ezen túlmenően különböző nézőpontok kerülnek megvitatásra, és a Hans Christian Andersen mellett és ellen szóló érvek kerülnek bemutatásra, hogy kiegyensúlyozott és teljes képet kapjunk erről a témáról. Továbbá megvizsgáljuk a Hans Christian Andersen jövőbeli következményeit és a hatékony kezelési stratégiákat. Ez a cikk arra törekszik, hogy az olvasók mélyen és gazdagon megismerjék a Hans Christian Andersen-et, lehetővé téve számukra, hogy kialakítsák saját véleményüket, és részt vegyenek a témával kapcsolatos tájékozott vitában.
Hans Christian Andersen | |
![]() | |
Született | 1805. április 2. Odense |
Elhunyt | 1875. augusztus 4. (70 évesen) Koppenhága |
Állampolgársága | dán |
Szülei | Anne Marie Andersdatter Hans Andersen |
Foglalkozása | |
Tisztsége | Etatsråd (1867–) |
Iskolái |
|
Kitüntetései | Lista
|
Halál oka | májtumor |
Sírhelye | Assistens-temető, Koppenhága (P-513)[4] |
![]() | |
Hans Christian Andersen aláírása | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Hans Christian Andersen témájú médiaállományokat. | |
Hans Christian Andersen (Odense, 1805. április 2. – Koppenhága, 1875. augusztus 4.) dán költő és meseíró.[5]
Andersen apja szegény cipész volt, akinek 1816-os halála után a 11 éves fiú abbahagyta az iskolát, és otthon az összes beszerezhető színdarabot elolvasta, köztük Ludvig Holberg és William Shakespeare műveit. Utóbbi összes színművét kívülről megtanulta, és fabábuival a maga készítette játékszínházban el is játszotta őket.[6] Több száz papírból kivágott figura maradt fenn tőle. Miután az apja meghalt, a családjának sokat kellett nélkülöznie, emiatt is leginkább a saját mesevilágába menekült, mert igazán csak ott érezte jól magát.
14 éves korában ment Koppenhágába, hogy ott a királyi színháznál zenész legyen, de volt takácsinas és szabósegéd is. A színház igazgatósága és VI. Frigyes király támogatásával 1822–1828 között latin iskolába, majd egyetemre járt. A tanulás nagyon nehezen ment számára, ráadásul rendszeresen bántották, kigúnyolták a magába forduló viselkedése miatt, ami újabb indok volt a mesékbe való meneküléshez.
Híres meséi: A tűzszerszám, Borsószem hercegkisasszony, A kis hableány, A császár új ruhája, A rendíthetetlen ólomkatona, A rút kiskacsa, A Hókirálynő, A kis gyufaáruslány.
Egész életében végig kísérte a szeretethiány, a vágy, hogy valakihez tartozhasson. Számos hölggyel próbált ismerkedni, de mindegyikük visszautasította a félszeg, ügyetlen Andersen közeledését. Bordélyokban is megfordult, de ott is csak kifizette az általa megsajnált örömlányokat mindenféle egyéb tett nélkül. Ugyanakkor naplót vezetett a maszturbációiról.[7] Később férfiakkal is próbált viszonyt folytatni, bizonytalan itt mennyire járt sikerrel. A magánéleti kudarcai a meséiben is visszaköszönnek, mint A kis hableány-ban, ahol a címszereplő mindent feláldoz, hogy szeressék, de így is meghal a történet végén, miután kiszemeltje egy másik lányt vesz el feleségül. Más olyan meséiben is visszatérő elem a kirekesztés, a meg nem értés, a magányosság, mint A rút kiskacsa vagy A kis gyufaáruslány.
1847-ben találkozott először az általa tisztelt Charles Dickensszel, akivel jó barátságban volt, egészen 1857-ig. Ekkor ugyanis meglátogatta Dickenséket azok angliai otthonában, ahol a vendégeskedés végül öt hétre nyúlt, mert nem vette észre mikor illik távoznia. Miután végül mégis elküldték, Dickens megszakította a kapcsolatát Andersennel.
Sokat utazott Európában. 1841-ben Magyarországon is járt, ahol többek közt bejárta Pestet, Budát, és Mohácsot.[8] A meséi mellett az útleírásai is nagy sikert arattak.
Dán, német és görög legendákra, történelmi tényekre, a néphitre, valamint kora irodalmi mozgalmaira támaszkodott. Történetei a biedermeier kor legjelentősebb meséi, ma szinte a világ minden országában ismertek.
Mesekönyvei sikerét fokozták illusztrációi; első illusztrátora a szintén dán Vilhelm Pedersen (1820–1859) volt.
A népszerű író magányosan is halt meg: még 1872-ben kiesett az ágyából, a baleset okozta fejsebeinek szövődményeit sosem heverte ki teljesen, 1875-ben bekövetkezett halálát viszont májrák okozta. Mikor rátaláltak egy korábbi, szintén őt visszautasító hölgy levele volt nála.
Valószínűsítik, hogy az író Asperger-szindrómával élhetett.[9]
A nagy meseírót idéző tiszteletadás az 1967 óta évről évre világszerte megünnepelt International Children's Book Day (Gyermekkönyvek Nemzetközi Napja vagy Nemzetközi Gyermekkönyv Nap), amelyet Andersen születése évfordulóján tartanak. Emlékét élteti a nevét viselő kitüntetés, a Hans Christian Andersen-díj.
2005-ben, születése 200. évfordulójának tiszteletére Izraelben a Képzőművészeti Egyetem az Izraeli Éremművész Szövetséggel és a Dán nagykövetséggel közösen nagyszabású nemzetközi éremművészeti pályázatot és kiállítást rendezett. A kiállításon több magyar művész is részt vett, közülük ketten díjat is nyertek. Az egyik magyar érem a kiállításról