Karl Pavlovics Brjullov

Ebben a cikkben alaposan megvizsgáljuk a Karl Pavlovics Brjullov-et és a mindennapi élet különböző aspektusaira gyakorolt ​​hatását. A társadalomra gyakorolt ​​hatásától a történelemben betöltött szerepéig a Karl Pavlovics Brjullov kulcsfontosságú szerepet játszott, amelyet érdemes részletesen elemezni. Egy átfogó elemzésen keresztül megvizsgáljuk a Karl Pavlovics Brjullov jelentőségét a mai világban, és azt, hogy hogyan fejlődött az idők során. Hasonlóképpen feltárjuk a Karl Pavlovics Brjullov-hez kapcsolódó különböző nézőpontokat és véleményeket azzal a céllal, hogy átfogó és teljes képet adjunk erről a témáról. Végső soron ennek a cikknek az a célja, hogy mélyreható és részletes áttekintést nyújtson a Karl Pavlovics Brjullov-ről és annak a kortárs társadalomban betöltött relevanciájáról.

Karl Pavlovics Brjullov
Önarcképe (1848)
Önarcképe (1848)
Született1799. december 12.
Szentpétervár
Meghalt1852. június 11. (52 évesen)
Manziana
Sírhely
Nemzetiségeorosz
Stílusaromantikus
A Wikimédia Commons tartalmaz Karl Pavlovics Brjullov témájú médiaállományokat.
Római sírja

Karl Pavlovics Brjullov (neve oroszul: Карл Павлович Брюллов) (Szentpétervár, 1799. december 12. — Manziana, Róma mellett, 1852. június 23.) orosz festő, a romantika jeles képviselője. Bátyja Alekszandr Pavlovics Brjullov építész.

Életpályája

Képzőművész családban született, a szentpétervári Cári Művészeti Akadémián folytatott művészeti tanulmányokat, első ismert képe 1820-ból való, címe: Nárcisz. 1823-tól több alkalommal is Rómában volt tanulmányúton, de közben Itália más városait, sőt Drezdát és Münchent is felkereste. Raffaello Athéni iskola című kompozícióját eredeti méretben másolta, közben számos portrét és életképet festett, az életképek témáját gyakran az olasz nép életéből vett jelenetek ihlették.

Az 1820-as évek végén és az 1830-as évek elején személyes élményei (1828-ban volt a Vezúvnak egy kisebb kitörése) és Ifjú Plinius írásait tanulmányozva hatalmas vásznat festett a Vezúv nagy, ókori kitöréséről, Pompeii utolsó napjáról romantikus stílusban. Karl Brjullov a pompeii helyszínen készített számos vázlatot a képhez. A szigorú francia műkritikusok és az orosz cár tetszését is elnyerte a kép. I. Miklós az Ermitázsban helyeztette el, ma a szentpétervári Orosz Múzeum őrzi.

Brjullov görögországi, törökországi utazásokat is tett, ezután Szentpétervárott a Művészeti Akadémián tanított. Híres önarcképét 1848-ban festette, ma az Állami Tretyjakov Galéria őrzi. Főleg olajfestményeket készített, de festett akvarelleket is. Élete utolsó pár évében sokat betegeskedett, Spanyolországban és Itáliában gyógyíttatta magát, de a festést nem hagyta abba, arcképeket, életképeket festett. Róma közelében érte a halál, a római ún. angol vagy protestáns temető orosz parcellájában helyezték örök nyugalomra.

Emlékezete

Emlékérmeket, postabélyegeket adtak ki, és szobrot is emeltek tiszteletére.

Galéria

  • Itáliai reggel (1823)
    Itáliai reggel (1823)
  • Itáliai délidő (1827)
    Itáliai délidő (1827)
  • András herceg halála (1835)
    András herceg halála (1835)
  • Az 1830-1833 között festett képe Pompeii utolsó napjáról
    Az 1830-1833 között festett képe Pompeii utolsó napjáról
  • Genzerih kifosztja Rómát (1833-36)
    Genzerih kifosztja Rómát (1833-36)
  • Lovagló hölgy (1832)
    Lovagló hölgy (1832)
  • Olga Pavlovna Ferzen grófné szamáron (akvarell, 1835)
    Olga Pavlovna Ferzen grófné szamáron (akvarell, 1835)

Források