A mai világban a Tokody Ilona olyan téma, amely sok ember figyelmét felkeltette. Akár a kortárs társadalomban betöltött relevanciája, akár az emberek mindennapi életére gyakorolt hatása, akár a szakmai területen gyakorolt befolyása miatt, a Tokody Ilona kulcsfontosságú szempont lett, amelyet érdemes elemezni és megvitatni. A téma teljes megértése érdekében fontos megvizsgálni annak számos oldalát, és figyelembe kell venni a témában létező különböző nézőpontokat. Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk a Tokody Ilona-et, megvizsgálva annak fontosságát, következményeit és a mindennapi élet különböző aspektusaira gyakorolt hatását.
Tokody Ilona | |
Életrajzi adatok | |
Született | 1953. április 27. (71 éves)[1] Szeged |
Házastársa | Muskát András |
Pályafutás | |
Műfajok | opera |
Aktív évek | 1972– |
Hangszer | énekhang |
Hang | szoprán |
Díjak |
|
Tevékenység | operaénekes |
Tokody Ilona weboldala | |
Tokody Ilona (Szeged, 1953. április 27. –) Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas magyar operaénekes (szoprán), érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja.
Szülei: Tokody András és Nagy Ilona. 1971-ben lett a Zeneakadémia növendéke. 1972-ben megnyerte a Kodály-énekversenyt, a következő években a genfi, az oostendei, a pozsonyi énekversenyek, majd a budapesti Erkel-énekverseny győztese lett. 1976-tól az Operaház magánénekese és a bécsi Staatsoper állandó vendégművésze. 1977-ben mutatkozott be, az Operaházban Durkó Zsolt Mózes című művének ősbemutatóján az Anya szerepét alakította. Európa és Amerika számos nagyvárosában és operaházában vendégszerepelt.
A New York-i Metropolitan-ben 1988-ban mutatkozott be. Leoncavallo Bajazzók című operájában Nedda szerepét énekelte, ezután ugyanitt Bizet Carmenjének Micaeláját. 1989-ben a világon elsőként énekelte lemezre Mascagni Iris című operájának címszerepét, Plácido Domingo partnereként, Giuseppe Patanè vezényletével. 1992-ben egyik legemlékezetesebb fellépése volt a José Carrerasszal tartott közös áriaest a budapesti Népstadionban. A katalán művészhez szoros barátság köti, először a bécsi Staatsoperben léptek fel együtt, Halévy a Zsidónő című operájának koncertszerű előadásán, majd ugyanitt a Bohéméletben is.
1994-ben a világhírű spanyol bariton, Juan Pons társaságában a Zeneakadémián adott nagy sikerű koncertet, majd a két művész világ körüli koncertkörútra indult Verdid-uett estjükkel. 1996-tól a Magyar Állami Operaház örökös tagja. Énekesi példaképének Renata Scottót tartja.
A Színházi Adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 1.[2]
A Színházi Adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 40.[2]