Tamás Gáspár

Ebben a cikkben elmélyülünk a Tamás Gáspár lenyűgöző világában, feltárva eredetét, a mai társadalomra gyakorolt ​​hatásait és a történelem során betöltött jelentőségét. A kezdetektől napjainkig a Tamás Gáspár jelentős hatást gyakorolt ​​az élet különböző területeire, a kultúrától a technológiáig. Elemezzük a fejlődését az idők során, valamint azokat a kihívásokat és vitákat, amelyekkel pályafutása során szembesült. Multidiszciplináris megközelítésen keresztül a Tamás Gáspár különböző nézőpontjaival foglalkozunk, átfogó képet adva annak fontosságáról a kortárs világban. Ez a cikk teljes és gazdagító pillantást kíván nyújtani a Tamás Gáspár-re, azzal a céllal, hogy elmélyítse annak megértését és a jelenre és a jövőre gyakorolt ​​hatásait.

Nem tévesztendő össze a következővel: Tamás Gáspár Miklós.
Tamás Gáspár
Élete
Született1914. november 10.
Székelyudvarhely
Elhunyt1978. december 13. (64 évesen)
Kolozsvár
SírhelyHázsongárdi temető
GyermekeiTamás Gáspár Miklós
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)próza

Tamás Gáspár (Székelyudvarhely, 1914. november 10. – Kolozsvár, 1978. december 13.) erdélyi magyar elbeszélő, újságíró, Tamás Gáspár Miklós (1948–2023) apja.

Életútja, munkássága

Középiskoláit a székelyudvarhelyi Római Katolikus Főgimnáziumban végezte, majd a kolozsvári I. Ferdinand Egyetem hallgatója volt, ahol azonban nem fejezte be tanulmányait. 1935–36-ban az Új Szó és 1935–39 között a Brassói Lapok munkatársa. A Magyar Dolgozók Országos Szövetsége tagja; 1938-ban baloldali tevékenysége miatt letartóztatták; kiszabadulása után Szatmárnémetiben a Szamos c. lapnak volt belső munkatársa. 1941–42-ben tisztviselő; baloldali tevékenysége miatt ekkor újra bebörtönözték. Katonai és frontszolgálat után 1945-ben a kolozsvári Képes Újság felelős szerkesztője, 1945–46-ban az Igazság c. napilap belső munkatársa, 1947-ben a Világosság napilap, 1950–53 között az Irodalmi Almanach c. folyóirat főszerkesztője. 1956–59 között a kolozsvári Állami Magyar Színház igazgatója, 1960–64 között az Igazság belső munkatársa, közben 1962-ig az Utunk szerkesztőbizottsági tagja.

Első novellája 1932-ben a Brassói Lapokban jelent meg. Írásait a sepsiszentgyörgyi Székely Nép, az Előre, Dolgozó Nő, Utunk, Igaz Szó, Művelődés, Tribuna, Scânteia közölte. „Novellái – írja róla Kántor Lajos – főképp nyelvi szépségeikkel tűnnek ki, … székely paraszthőseinek gondolkodás- és beszédmódjához igazodik, s így a líraiság (s ritkábban a drámai sűrítés) mellett novellisztikájának fő jellemvonása az anekdotizmus.”

Művei

  • Sáros földeken (versek, Szatmárnémeti, 1940)
  • Szőcs János beleegyezik (elbeszélések, Bukarest, 1950)
  • Új csapáson (elbeszélések, Bukarest, 1954)
  • Barátságos mérkőzés (karcolatok, Bukarest, 1955)
  • Otthoni földön (elbeszélések, Bukarest, 1956)
  • Hajnaltól alkonyatig (novellák, Bukarest, 1960)
  • Kaland a tavon (novellák, karcolatok, Bukarest, 1965)
  • Bonyodalom a földszinten (humoros kalandregény, Bukarest, 1969; Magvető, Bp., 1990)
  • Elkésett bölcsődal. Válogatott novellák; előszó Horváth Sz. István; Kriterion, Bukarest, 1986

Egy kötetnyi novellája románul Aurel Buteanu fordításában jelent meg (Din zori şi pînă în amurg. Bukarest, 1962).

Műfordítása: Jean Lafitte: Életre-halálra (Bukarest, 1949).

Források

További információk

  • Nagy István: Nem csak adni, kapni is akarunk. Utunk, 1951. június 1.
  • Marosi Péter: Új csapáson. Utunk, 1954. október 15.
  • Sőni Pál: Szerkezet és stílus. Igaz Szó, 1965/10.
  • Sőni Pál: Művek vonzása. Bukarest, 1967
  • Kántor Lajos – Láng Gusztáv: Romániai magyar irodalom 1945–1970. Bukarest, 1971
  • Nekrológok: Beke György. A Hét, 1978/51. – Fodor Sándor, Utunk 1978/51. – Mikó Ervin, Utunk 1978/51. – Gagyi László: Búcsú Tamás Gáspártól. Igaz Szó 1979/1. – Nagy Pál: Mi marad meg az íróból. Utunk, 1986. szeptember 12.

Kapcsolódó szócikkek