A mai világban a Follinus János számos területen megkerülhetetlen jelentőségűvé vált. Hatása a személyestől a szakmaiig, a kulturális, társadalmi és politikai szférán keresztül terjed. A Follinus János iránti érdeklődés az elmúlt években megnőtt, és vita- és elmélkedés témává vált különböző fórumokon és médiában. Mind a szakértők, mind az átlagpolgárok egyre inkább érdeklődnek a Follinus János által a kortárs társadalomban felmerülő következmények és kihívások megértése és elemzése iránt. Ebben az értelemben ennek a cikknek az a célja, hogy egy panorámaszerű és frissített víziót kínáljon a Follinus János-ről, foglalkozva annak számos aspektusával, és kritikai és reflektív megközelítést javasoljon ennek a ma mindenütt jelenlévő jelenségnek.
Follinus János | |
Született | 1818. április 19. Szolnok |
Elhunyt | 1881. május 29. (63 évesen) Budapest |
Állampolgársága | magyar |
Nemzetisége | magyar |
Házastársa | Lukácsy Antónia |
Gyermekei | Follinus Aurél |
Foglalkozása |
|
Színészi pályafutása | |
Aktív évek | 1847 - ? |
Tevékenység | színész, színházi rendező |
Kiscsernai Follinus János, Follinusz (Szolnok, 1818. április 19. – Budapest, 1881. május 29.[1]) színész, rendező, színigazgató, fordító. Lukácsy Antónia férje, Follinus Aurél apja.
Iskoláit Pesten végezte s ott hallgatta a gyógyszerészetet is; később atyja gyógyszertárában Nagyabonyban alkalmaztatott. Szép tenor hangja lévén, Bécsben képezte ki magát az éneklésben; azután hazánk több városában mint kedvelt operaénekes szerepelt. 1847-ben a Szabó és Havy társulatába lépett, mely bejárta Ausztriát, Stájerországot és Itáliát. 1848–1849-ben mint honvéd-százados vett részt a szabadságharcban. A szabadságharc után mint vándorszínész megfordult több vidéki városban, többek között Aradon és Kolozsváron, ahol 1860–1866 között a Farkas utcai színház igazgatójaként tevékenykedett,[1] így Aradon is 1866–1873-ban; később még Pécsett és Pozsonyban is működött. 1878-1881 között a Debrecen-nagyváradi társulat rendezője volt.[1]
1844: Hevesi Imre; 1845: Szerdahelyi József, Havi Mihály, Szabó József; 1846: Havi Mihály, Szabó József; 1847: Kilényi Dávid; 1849–51: Gócs Ede, Havi Mihály; 1851–54: Kaczvinszky János, Laczkóczy Ferdinánd, Havi Mihály, Szabó József, Károlyi Lajos; 1955: Havi Mihály, Hegedüs Lajos; 1858–60: Havi Mihály.
Igazgatóként: 1854: Brassó; 1860–66: Kolozsvár; 1866–73: Arad; 1874: Pécs; 1875: Győr; 1876: Pozsony, Pécs; 1878–81: Debrecen, Nagyvárad.
Fordított németből verseket és vegyes cikkeket a Regélőbe (1837. 1840.); értekezése: Vélemény a vándorszínész-társaságokról (Honművész 1839. 94. sz.), Ál-Szigligeti című humoreszkje s Legouvé után fordított novellája (Aradi Hiradó 1859.) sat.
Fordított színművei: Vörös haj, Nőm szolgája, Órás kalapja, Eljegyzés lámpafénynél (Offenbachtól 1859. Havyval együtt), Romeo és Julia (Storch) 1868., Arany Chignon (Jonas), Petaud király udvara (Delibes) és Száz szűz (Lecoque) 1873-ban; először Aradon kerültek színre.