Tömegközlekedés

A tömegközlekedés (vagy közösségi közlekedés, közforgalmú közlekedés, kollektív közlekedés) – az általános értelmezés szerint – magában foglal minden közlekedési rendszert, amelyben az utasok nem saját járművükkel közlekednek. A használatos közlekedési eszköz alapján ide tartozik a:

• helyi (városi és elővárosi) forgalomban a városi autóbusz, a trolibusz, a villamos, a metró (földalatti vasút, a kéregvasutat is beleértve), a fogaskerekű vasút, a siklóvasút, nyeregvasút vagy függővasút (mindkettő egysínű vasút-kategória), a HÉV, a vízi közlekedés és a vasút.
• helyközi (más szóval: településközi; belföldi és nemzetközi) forgalomban az autóbusz, a vasúti közlekedés, a légi közlekedés és a vízi közlekedés.

Tágabb értelemben a közösségi közlekedéshez tartozik a szerződéses közlekedés, a különjárati közlekedés, továbbá az igényvezérelt (rugalmas) közlekedési szolgáltatások.^[1]

Egyes források ide sorolják a taxiszolgáltatást is. A különbség, itt, a támogatás teljes hiánya.

Közösségi közlekedésnél (szemben az egyéni közlekedéssel) az utasnak – utazásának időpontja és útvonala tekintetében – alkalmazkodnia kell mások igényeihez, mivel a személyszállítás másokkal együtt, a közlekedési eszköz megosztott használatával történik. Gyakorlatilag útvonalhoz és menetrendhez.

A tömegközlekedés előtérbe kerülésével csökkenthető a forgalmi zsúfoltság, a károsanyag-kibocsátás (emisszió) és energiafelhasználás, valamint a közlekedési balesetek száma.

A közösségi közlekedés közszolgáltatás (az állam vagy önkormányzat által támogatott szolgáltatás).

A tömegközlekedés egyidős az első ember vezette kompokkal, az első közösségi közlekedési forma a vízi közlekedés volt, a szárazföldön az emberek gyalogoltak vagy állatra ültek.

A tömegközlekedés történelmi formája a postakocsi, amellyel fogadók, vendéglők és kocsmák között lehetett utazni, valamint más „lóvontatta járművek” (hajók és szekerek), amelyek fizetségért rendszeresen utasokat szállítottak.

A városon belül az omnibusz volt az első szervezett tömegközlekedési eszköz, amit először Nantes városában, Franciaországban kezdtek működtetni, 1826-ban.

Bővebben lásd A közlekedés története című cikket.

Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. A felmerült kifogásokat a szócikk vitalapja részletezi (vagy extrém esetben a szócikk szövegében elhelyezett, kikommentelt szövegrészek). Ha nincs indoklás a vitalapon (vagy szerkesztési módban a szövegközben), bátran távolítsd el a sablont! Csak akkor tedd a lap tetejére ezt a sablont, ha az egész cikk megszövegezése hibás. Ha nem, az adott szakaszba tedd, így segítve a lektorok munkáját!

• Bérelt autó
• Busz
• Iránytaxi
• Közösségi kerékpár program
• Riksa
• Taxi
• Távolsági busz
• Tranzit busz
• Trolibusz

• Automated guideway transit (AGT) – Embermozgatónak is hívják
• Cable car – kábellel, vágányon húzott villamos
• Fogaskerekű vasút
• Függővasút
• HÉV
• Kábelvasút – a hegyekben kábelen húzott vasút
• Kisvasút – beleértve az úttörővasutat
• Komp – beleértve a szárnyashajót és a légpárnás hajót
• Könnyűvasút – villamosszerű rendszer, amelynek nincs közös szakasza gyalogosokkal vagy autókkal
• Mágnesvasút
• Metró – beleértve a földalattit
• Nyeregvasút
• Sikló
• Vasút – beleértve a nagysebességű vasutat
• Villamos

• Komp – beleértve a katamaránt
• Vízibusz
• Vízitaxi

• Helikopter
• Repülőgép

• Drótkötélvasút – hegyekben drótkötélen függő kabinokban utaznak az emberek, hívják még gondolaliftnek is
• Lanovka
• Libegő
• Felvonó

• Mozgójárda – vízszintesen mozgó futószalag
• Mozgólépcső

• Automatikus autópálya rendszer
• Busz gyorstranzit
• Csoportos gyorstranzit
• Személyes gyorstranzit

Ezek közül némelyik nem használható az általános közönség számára, például az irodai liftek vagy az iskolabuszok.

• Buszmegálló – beleértve a megállóhelyeket és a végállomásokat
• Droszt
• Hajókikötő – beleértve a kompfelhajtókat
• Helikopter-leszálló
• Kikötő
• Metróállomás
• P+R (P plusz R)
• Repülőtér (légikikötő)
• Vasútállomás – beleértve a pályaudvarokat
• Villamos megálló

A közösségi közlekedési eszközök igénybevételére jogosító díj megtérítésére és igazolására vonatkozóan különböző megoldások vannak használatban világszerte:

• Jegy
  • előre váltott, belépéskor ellenőrzött jegy, az utas addig nem léphet be a szolgáltatási területre, amíg nem ellenőrzik a jegyét (leggyakrabban a metróban használják)
  • előre váltott, az utazás során a szolgáltatási területen jegyellenőrök által véletlenszerűen ellenőrzött jegy (leginkább Kelet-Európában és az Egyesült Államokban használják)
  • az utazás megkezdésekor váltott, egyszeri útra szóló jegy, amit a sofőr ellenőriz (például távolsági buszokon)
  • feltöltőkártya, az utas által meghatározott összeg kerül a kártyára, amelyről az utazás díját távolságtól függően minden egyes használatkor elektronikus, mágneses vagy optikai úton levonják
  • adott járatra, adott helyre szóló helyjegy
• Bérlet
  • határozott időre szóló bérlet
  • adott időszak alatt adott számú napon használható bérlet (például 8 napon egy hónapban)
  • kombinált bérlet
  • kedvezményes árú bérlet
• Zseton
• Mágneskártya
• Smartcard
• SMS alapú utazási díjtérítés

Vannak városok, ahol a tömegközlekedés ingyenes és nem kell jegyet váltani.

A tömegközlekedés állami, önkormányzati és magántulajdonú társaságokon keresztül valósul meg az országban.

A vasúti személyszállításról nagyobbrészben a MÁV-START Zrt. (a MÁV Magyar Államvasutak Zrt. leányvállalata) gondoskodik, régiós szinten pedig a GYSEV magántulajdonú részvénytársaság. A 2000-es évektől kezdődően még több kisebb magánvasút-társaság kezdte el működését.^[2] Sajátos jellegű közlekedést bonyolít le a MÁV-HÉV Helyiérdekű Vasút Zrt. (MÁV-HÉV), mely Budapest elővárosi vasúti közlekedését biztosítja.

Különleges színfolt az ország tömegközlekedésében a kisvasútak jelenléte, melyek többnyire turisztikai célokkal működnek napjainkban. Jelentős részüket regionális erdőgazdálkodások vagy helyi egyesületek működtetik.^[3]

Az autóbuszos tömegközlekedés jelentős hányadát bonyolítja le a Volánbusz állami tulajdonú részvénytársaság, mely országos, regionális és helyi-városi szinten (2022-ben 67 városban)^[4] üzemeltet járatokat.

Több város helyi tömegközlekedését önkormányzati tulajdonú társaságok bonyolítják le saját vagy bérelt járműpark keretén belül vagy pedig alvállalkozók segítségével:

• Budapesti Közlekedési Zrt. (BKV)
• Debreceni Közlekedési Zrt. (DKV)
• Miskolc Városi Közlekedési Zrt. (MVK)
• Szegedi Közlekedési Társaság (SZKT)
• Kaposvári Tömegközlekedési Zrt. (KT)
• T-Busz Tatabányai Közlekedési Kft. (T-Busz)
• Tüke Busz Zrt.
• V-Busz Veszprémi Közlekedési Kft. (V-Busz)
• Kecskeméti Közlekedési Központ (KeKo)
• Paksi Közlekedési Kft.^[5]

• Közlekedéstudomány
• Menetrend
• Jegyellenőr

• Tömegközlekedés.lap.hu – Linkgyűjtemény
• Budapest tömegközlekedési térképe
• Tömeg- vagy közösségi közlekedés? Archiválva 2008. szeptember 14-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Gondolatok a közösségi közlekedés lehetőségeiről. Tanulmányok a tömegközlekedés jelenlegi folyamatairól, problémáiról; szerk. Bárány Balázs Kiss László; Természet Ébredése Társulat, Orosháza, 2003
• Prileszky István: Városi tömegközlekedés. Elektronikus jegyzet; Széchenyi István Egyetem, Győr, 2005
• Szeldmajer László: Városi Tömegközlekedési Múzeum; Budapesti Közlekedési Zártkörűen Működő Részvénytársaság, Budapest, 2006
• Kalocsai Péter: Közlekedés- és várostörténeti tanulmányok, 19-20. század; Kronosz, Pécs, 2018
• Legát Tibor: Közlekedik a főváros; bőv. kiad.; Scolar, Budapest, 2018
• "Ember a városi közlekedésben". City Rail 2023 Tudományos Konferencia. Együttműködésben a XXIII. Városi Közlekedés Aktuális Kérdései Konferenciával. Balatonfenyves, 2023. szeptember 6-7.; KTE, Budapest, 2023