Siklóvasút
Ebben a cikkben Siklóvasút lenyűgöző életét tárjuk fel, egy karakter, aki nyomot hagyott az emberiség történetében. Hihetetlen eredményeitől a kihívásokig és akadályokig egy utazásra indulunk örökségén keresztül, amelyben felfedezhetjük pályafutásának legrelevánsabb aspektusait. Ezen a vonalon fogjuk feltárni a társadalomra gyakorolt hatását, a világhoz való hozzájárulását és azt az örökséget, amelyet a jövő generációira hagyott. Készülj fel, hogy elmerülj Siklóvasút izgalmas történetében, és fedezd fel, mi teszi őt olyan különlegessé.
A sikló vagy siklóvasút nagy emelkedésű területeken, általában hegyoldalakon vezető különleges vasút.
Története
A siklóvasút tulajdonképpen megelőzte a hagyományos vasutat is, először ugyanis a 16. században olyan helyeken épült ki hasonló rendszer, ahol a földrajzi szintkülönbség miatt nem kerülhetett szóba hagyományos lovaskocsis kiszolgálás, például egy dombon vagy hegyen épült vár esetén. Itt fából készült pályát alakítottak ki, ahol egyszerűen kötéllel engedték majd húztak fel egy oda kialakított kocsit. A működést ekkor még természetesen állati vagy emberi erő végezte.[1]
Az első ingaforgalmú siklót 1862-ben Lyon és Croix Rousse (Franciaország) között építették meg, Magyarországon 1870-ben épült meg a Budavári sikló.
Wein János 1894-ben készített tervei szerint sikló létesült volna a Gellért-hegyre, ennél a felső végállomáson álló szerelvény tartályába annyi vizet szivattyúztak volna, amennyi elegendő lett volna az utasokkal teli alsó állomáson álló szerelvény felvontatására. A gellért-hegyi sikló máig nem valósult meg.[2]
A pálya kialakítása
A siklópályák a vasúti pályához hasonló kialakításúak, általában 600 és 4500 mm közötti a nyomtávolságuk. Ezen a pályán a járműveket sodronykötéllel vontatják. Létesítése rövid távolságú és nagy emelkedésű (50–900‰) szállítási feladatokra a legcélszerűbb.
Kiépíthető kétsínes, háromsínes és ritkábban kétszer kétsínes (kétvágányú) megoldással.
Kétsínes siklópálya
A kétsínes megoldásnál csak egy vágány van a hegyoldalra fektetve, ezen az egy vágányon a hajtómotor segítségével a drótkötéllel leengedik, illetve felhúzzák a kocsit.
Másik lehetőség a kétsínes módszernél, hogy a pálya közepére kitérőt építenek, így már két jármű közlekedhet egyszerre, amik középen egymásnak kitérnek. A kitérőt hagyományos váltók nélkül, a kerekek megfelelő kialakításával oldják meg: a szélső sínszálaknál két nyomkarimás, a belsőknél nyomkarima nélküli kerekekkel.
Háromsínes siklópálya
A háromsínes siklópályán három sínszálat építenek a pályába, ezeknél a középső sínszálat a két kocsi közösen használja, míg a külső sínszálat csak az egyik. A középső sínszál a pálya középpontjánál „kettéválik” és a kocsik itt tudnak egymásnak kitérni.
Kétszer kétsínes siklópálya
A kétszer kétsínes sikló a kétvágányú vasúti pályának megfelelő kialakítású, a két siklókocsi külön-külön vágányon halad.
A járművek
A járművek utazási szintje, vagy rakszintje olyan kialakítású, hogy a nagy emelkedőben való haladáskor is vízszintes marad. Lehet lépcsőzetes szerkezetű is, a 300‰-esnél nagyobb emelkedőben közlekedő járművek viszont már állványkocsis kialakításúak.
Lásd még
További információk
Jegyzetek
- ↑ Belelapoztunk a kis magyar libegőalbumba 24.hu, 2025. március 29.
- ↑ Vasárnapi Ujság 1894. július 12. 41. sz
Források
- Urbán Lajos – Vasúti Lexikon, Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1984 (ISBN 963-10-5775-5)
