Ebben a cikkben részletes elemzést végzünk a Szávai Nándor-ről, feltárva a legfontosabb szempontokat és a jelenlegi társadalomra gyakorolt hatását. A Szávai Nándor eredetétől az idők során bekövetkezett fejlődéséig alapvető szerepet játszott különböző kontextusokban, vitákat és vitákat generálva jelentésével és következményeivel kapcsolatban. Ezeken az oldalakon végig fogjuk vizsgálni annak hatását különböző területeken, valamint relevanciáját az emberek mindennapi életében. Kétségtelen, hogy a Szávai Nándor előtte és utána is volt a történelemben, kitörölhetetlen nyomot hagyva a kultúrában, a politikában, a gazdaságban és sok más területen. Csatlakozzon hozzánk ezen az utazáson, és fedezze fel mindazt, amit a Szávai Nándor kínál, és hogyan formálta a mai napig a világunkat.
Szávai Nándor | |
Született | Kousz Nándor Adolf 1906. július 27. Zágráb |
Elhunyt | 1979. január 30. (72 évesen) Budapest |
Állampolgársága | magyar |
Házastársa | Szávainé Demény Magda (1932–1976) |
Gyermekei | Szávai János |
Foglalkozása |
|
Tisztsége | államtitkár (1948–1950, Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium) |
Kitüntetései | Kossuth-díj (1948) |
Sírhelye | Farkasréti temető (22/1-1-50)[1][2] |
Szávai Nándor, 1945-ig Kousz Nándor (Zágráb, 1906. július 27. – Budapest, 1979. január 30.) Kossuth-díjas irodalomtörténész, műfordító, gimnáziumi igazgató, 1948 és 1950 között oktatásügyi államtitkár. Demény Magda zenepedagógus, zongoraművész férje,[3] Szávai János apja.
Kousz Nándor (1878–1931)[4] vasúti hivatalnok és Brabecz Antónia fiaként született;[3] apja a Duna–Száva–Adria Vasútnál volt igazgató. Francia nyelv és irodalom szakon tanult a Budapesti Tudományegyetemen, ahol Eötvös-kollégista is volt, majd a tanulmányait Párizsban, a Sorbonne-on fejezte be. Hazaérkezvén doktorált és középiskolákban tanított. 1945-ben a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban osztályvezető-helyettes lett, majd 1946-tól a budapesti tankerület főigazgatói beosztásában működött. 1948–1950 között oktatásügyi államtitkárként tevékenykedett, e minőségében Ortutay Gyulával kidolgozott egy általános művelődésügyi tervezetet és részt vett az iskolák államosításában is. 1950-től gimnáziumi igazgatói beosztásban dolgozott, majd az ELTE-n mint szakvezető tanár oktatott, később a Francia Tanszék módszertani előadójaként működött, onnan vonult nyugalomba 1973-ban.
Esszéket, tanulmányokat írt az irodalom és a neveléstudomány témakörében. Fordította a francia és angol klasszikus és modern írók műveit. Főleg szépirodalmat fordított, de hasznos kézikönyveket,[5] történelmi forrásokat[6] és tankönyveket is.[7] Egyik főmunkatársa volt a Világirodalmi lexikonnak.
Műfordítások lektorálásával is foglalkozott, a kötetekhez bevezető tanulmányokat vagy éppen utószavakat írt,[8] vagy új köteteket ismertetett,[9] minőségigényes színvonalon szolgálta az irodalmi ismeretek terjesztését, a magyar iskolaügyet és a közművelődést. Fordításait a mai napig újra és újra közreadják.[10]