Staševica

A mai világban a Staševica olyan releváns témává vált, amely általánosságban felkeltette a társadalom figyelmét. Fontossága és hatása a technológiától a politikáig sokféle szempontot lefed, beleértve a kultúrát és az interperszonális kapcsolatokat. Ebben a cikkben megvizsgáljuk, hogy a Staševica hogyan befolyásolta és formálta életünk különböző aspektusait, valamint azt, hogy milyen szerepet játszik az új trendek létrehozásában és a kialakult paradigmák megváltoztatásában. Részletes elemzéssel igyekszünk megvilágítani a Staševica különböző árnyalatait és dimenzióit, azzal a céllal, hogy jobban megértsük jelenkori társadalmunkban relevanciáját.

Staševica
A település központi tere
A település központi tere
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeDubrovnik-Neretva
KözségPloče
Irányítószám21345
Körzethívószám(+385) 20
Népesség
Teljes népesség822 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság34 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 43° 08′ 24″, k. h. 17° 25′ 48″43.140000°N 17.430000°EKoordináták: é. sz. 43° 08′ 24″, k. h. 17° 25′ 48″43.140000°N 17.430000°E
Térkép
A Wikimédia Commons tartalmaz Staševica témájú médiaállományokat.

Staševica falu Horvátországban, Dubrovnik-Neretva megyében. Közigazgatásilag Pločéhez tartozik.

Fekvése

Makarskától légvonalban 36, közúton 47 km-re délkeletre, községközpontjától légvonalban 9, közúton 12 km-re északra a Pločéról Vrgorac felé menő út mentén fekszik. A tenger irányában a Biokovo-hegység határolja, míg északi része sík mező, ahol egykor tó vize hullámzott, ezért ezt a területet régen Podjezerjének nevezték. A hegyes területen nemrég még több település, Baranovac, Brista, Grnčenik, Jozetine, Pasičina, Polutine, Rupe, Trnova és mások feküdtek. Ezeknek a lakossága az 1962-es földrengés után áttelepült a mező területére, így hozva létre a mai Staševicát. A mező széle mentén egy kis patak, a Matica folyik, melyen híd ível át.

Története

Az itt található régészeti lelőhelyek, a számos halomsír tanúsága szerint ez a vidék már az ókorban is lakott volt. A térség első ismert népe az illírek egyik törzse a dalmátok voltak, akik a magaslatokon épített, jól védhető erődített településeikben laktak. A rómaiak hosszú ideig tartó harcok után csak az 1. században hódították meg ezt a vidéket. Az illírek elleni 9-ben aratott végső győzelem után békésebb idők következtek, de a római kultúra csak érintőleges hatással volt erre a térségre. A rómaiak idejéből származik az 5. században épített, a sirmiumi vértanú, Szent Anasztázia tiszteletére szentelt ókeresztény bazilika maradványa. A későbbi Staševicát is erről a templomról (sv. Staš) nevezték el.

A horvát törzsek a 7. század végén és a 8. század elején telepedtek le itt, ezután területe a neretvánok kenézségének Paganiának a részét képezte. A középkorból sírkövek és sírkőlapok tanúskodnak arról, hogy itt ebben az időben is folyamatosan emberi települések voltak. A török a 15. század második felében szállta meg ezt a vidéket, mely 1690 körül szabadult fel végleg a több mint kétszáz éves iga alól. A török uralom idején a hívek lelki szolgálatát a zaostrogi ferencesek látták el. A település területe annak a podjezerjai plébániának a része volt, amelynek területe akkor Umčanitól Norinska kuláig tartott magába foglalva a Neretva jobb partját is. A török megszállás után a terület a Velencei Köztársaság része lett. A 18. század elején a plébánia központja Bristán volt. 1733-ban Stjepan Blašković makarskai püspök Brista, Pasičina, Grnčeniki és Umčani falvakból új plébániát akart alapítani, de az csak 1760-ban jött létre.

A velencei uralomnak 1797-ben vége szakadt és osztrák csapatok vonultak be Dalmáciába. 1806-ban az osztrákokat legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon lipcsei veresége után, 1813-ban újra az osztrákoké lett. 1857-ben 566, 1910-ben 991 lakosa volt. 1918-ban az új Szlovén–Horvát–Szerb Állam, majd később Jugoszlávia birtoka lett. A második világháború idején a Független Horvát Állam része volt. Az 1962-es földrengés után megindult a hegyi települések lakosságának átköltözése a sík területekre, amit az is lehetővé tett, hogy Vrgoraci tavat még 1920 és 1941 között kiszárították. Ebben nagy érdemei voltak Ante Gnječ plébánosnak. A településnek 2011-ben 902 lakosa volt.

Népesség

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
566 578 654 776 890 991 1.009 1.013 913 970 1.013 999 902 1.112 918 902

Nevezetességek

  • Szent Anasztázia (Staša) tiszteletére szentelt új plébániatemploma, amint az a bejárat feletti márványtáblán olvasható 1979-ben épült. Harangtornyát 1990-ben építették. 2006-ban átrendezték a szentélyt, az oltár mögé triptichont helyeztek Szent Anasztázia, boldog Alojzije Stepinac és Isten szolgája, Ante Antić atya alakjával. A triptichon Branimir Dorotić festőművész alkotása.
  • A Mindenszentek tiszteletére szentelt régi plébániatemplom Bristán áll, 1733-ban építették egy lebontott Szent János-kápolna helyén. Egyhajós épület négyszögletes alaprajzzal, négyszögletes apszissal. A templomot egyedülálló stílusban építették homlokzatán süllyesztett kapuzattal, felette rózsaablakkal. Az oromzaton épített pengefalú harangtoronyban három harang lakik. A főoltár 1901-ben épült, rajta a Gyógyító Boldogasszony képe látható, mely a hagyomány szerint 1764-ből származik. A Lourdes-i Szűzanya oltára a barlanggal 1913-ban épült. A templomot 1997-ben felújították. Körülötte temető van számos régi sírkővel.
  • A pasičinai Szent György-templom 1897-ben épült szépen faragott kövekből ötszögű apszissal. A homlokzata felett két harang számára épített harangtorony emelkedik. A nagyoltáron fából faragott tabernákulum, felette pedig Szent György 1900-ból származó képe található. A templomot 1997-ben, a harangtornyot 2005-ben újították fel. A település régi templomát 1773-ban említik, de bizonyosan ennél valamivel előbb építették, manapság temetőkápolnaként használják.
  • A pasiki Páduai Szent Antal-templomot 1765-ben említik először. Homlokzata felett egy harang számára kialakított harangtorony látható. Szent Antal szobra 1901-ben került a templomba. A kommunista uralom idején a templom romos lett, tetőzete beszakadt. 1997/98-ban felújították megmentve ezzel a végső pusztulástól. A templom körüli temetőt 1968-ig használták.
  • Grčeniken is állt egykor egy régi Szent János-templom, a mai Szent János-kápolnát 1913-ban építették. Az anyakönyvek említik a régi Szent Bertalan-templomot is, amelynek romjai Milušán találhatók körülötte régi sírkövekkel.
Ante Gnječ atya szobra a falu főterén

Oktatás

Más településekhez hasonlóan a régi brista-pasičinai plébániának is volt népiskolája, ahova fiúk és lányok is járhattak. A tehetséges gyermekeket a plébánosok válogatták ki, írásra, olvasásra, számolásra tanították őket. Amikor 1920-ban Ante Gnječ atya szülőfalujába került lelkipásztornak, kezdetben folytatta ezt a gyakorlatot, de hamarosan iskolaépület létesítését határozta el. A lakosság csodálkozására azonban az iskola nem Pasičinán, hanem Staševicán épült fel. Felszentelése 1930. január 19-én történt, s rögtön 134 tanuló iratkozott be. Első tanára Mihovil Gojak volt. A II. világháború után hamarosan újraindult a tanítás, de az épület már túl kicsinek bizonyult. Ezért előbb a régi épületet bővítették, majd hosszas előkészületek után felépült az új iskola, melyet 1982-ben nyitottak meg. Az intézmény a település legnagyobb jótevőjének, az iskola egykori építőjének Ante Gnječ atyának a nevét vette fel, akiről a helyi teret is elnevezték.

Jegyzetek

  1. ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. 2021 Croatian census: population data by age, sex, settlement . Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
  2. ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
  3. ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf

Források

További információk