Oskorušno
A Oskorušno világban végtelen számú felfedezésre és felfedezésre váró szempont van. A Oskorušno eredetétől jelenlegi evolúciójáig és fejlesztéséig különböző területek szakértői érdeklődésének és tanulmányozásának tárgya volt. A történelem során a Oskorušno kitörölhetetlen nyomot hagyott a társadalomban, befolyásolva azt, ahogyan élünk, gondolkodunk és viszonyulunk környezetünkhöz. Ebben a cikkben elmélyülünk a Oskorušno izgalmas világában, feltárjuk különböző oldalait, és felfedezzük, milyen fontos szerepet tölt be a mindennapi életünkben.
| Oskorušno | |
 | |
| Oskorušno látképe | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Dubrovnik-Neretva |
| Község | Orebić |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 20242 |
| Körzethívószám | (+385) 20 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 77 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 329 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 42° 58′ 55″, k. h. 17° 18′ 18″42.982000°N 17.305000°EKoordináták: é. sz. 42° 58′ 55″, k. h. 17° 18′ 18″42.982000°N 17.305000°E | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Oskorušno témájú médiaállományokat. | |
Oskorušno falu Horvátországban, Dubrovnik-Neretva megyében. Közigazgatásilag Orebićhez tartozik.
Fekvése
Makarskától légvonalban 41 km-re délkeletre, Dubrovnik városától légvonalban 74, közúton 99 km-re északnyugatra, községközpontjától 14 km-re keletre, a Pelješac-félsziget közép-nyugati részén fekszik.
Története
A területén élő első ismert nép az illírek voltak, akik az i. e. 2. évezredben jelennek meg. A magaslatokon épített erődített településeken éltek. Településeik maradványai megtalálhatók a Pelješac-félsziget több pontján. Az illírek halottaikat kőből rakott halomsírokba temették, melyek általában szintén magaslatokon épültek. Huszonnégy ilyen halomsír található a település határában is. Az illírek i. e. 30-ig uralták a térséget, amikor Octavianus hadai végső győzelmet arattak felettük.
Oskorušno a középkortól fogva mindvégig lakott volt, 14. századtól a 18. század végéig a Raguzai Köztársasághoz tartozott. 1806-ban a Raguzai Köztársaságot legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon bukása után 1815-ben a berlini kongresszus a Habsburgoknak ítélte. 1857-ben 453, 1910-ben 411 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. 2011-ben a településnek 101 lakosa volt. Lakói a kunai Nagyboldogasszony plébániához tartoztak.
Népesség
| Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 453 | 418 | 423 | 404 | 430 | 411 | 389 | 336 | 261 | 260 | 255 | 240 | 195 | 185 | 126 | 101 |
Nevezetességei
- Szent Miklós templom a 16. században épült a falu feletti hegygerincre
- Szentháromság temetőkápolna a falutól keletre fekvő temetőben áll. A 17. században épült barokk stílusban.
- Szent Katalin templom
- Illír halomsírok
Gazdaság
A település lakóinak fő bevételi forrása a mezőgazdaság.
Jegyzetek
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. 2021 Croatian census: population data by age, sex, settlement . Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857-2001
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
Források
- Orebić község hivatalos oldala (horvátul)
- A dubrovniki püspökség honlapja – Kuna (horvátul)
- Registar kulturnih dobara DNŽ Dubrovnik, 2017.
További információk
- Orebić község turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
- Orebić község információs portálja (horvátul) (angolul)
- Orebić község információs portálja (horvátul)(angolul)
