A Soline (Župa dubrovačka) olyan téma, amely emberek millióinak figyelmét ragadta meg szerte a világon. Fontossága és relevanciája a mindennapi életben és a szakmai területen egyaránt érdemes elemzésre és elmélkedésre. A történelem során a Soline (Župa dubrovačka) viták és viták tárgya volt, és a társadalom szükségleteinek és igényeinek megfelelően fejlődött. Ebben a cikkben a Soline (Župa dubrovačka) különböző aspektusait tárjuk fel, az eredetétől a mai hatásig, valamint elemezzük hatását különböző területeken, például a politika, a gazdaság, a kultúra és a technológia területén.
Soline | |
Közigazgatás | |
Ország | ![]() |
Megye | Dubrovnik-Neretva |
Község | Župa dubrovačka |
Jogállás | falu |
Irányítószám | 20207 |
Körzethívószám | (+385) 20 |
Népesség | |
Teljes népesség | 273 fő (2021. aug. 31.)[1] |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 71 m |
Időzóna | CET, UTC+1 |
Elhelyezkedése | |
![]() | |
![]() | |
![]() | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Soline témájú médiaállományokat. | |
Soline falu Horvátországban, Dubrovnik-Neretva megyében. Közigazgatásilag Župa dubrovačka községhez tartozik.
A Dubrovnik városától légvonalban 10, közúton 12 km-re délkeletre, községközpontjától 2 km-re délkeletre, az Adria-parti főút mentén Zavrelje és Plat között fekszik.
A régészeti leletek tanúsága szerint területe már az ókorban lakott volt. A legrégibb itt élt ismert nép az illírek egyik harcias törzse, az ardiaták voltak, akik az i. e. 4. századból hagyták itt nyomaikat. A magaslatokon épített erődített településeken éltek és kőből emelt halomsírokba temetkeztek. A stratégiai helyeken épített erődökből a nyoma máig fennmaradt a Spilan és Na Kosturu nevű magaslaton épített illír váraknak. Több ókori halomsír található a Na Zvijezdi nevű magaslaton is. A rómaiak hosszú harcok után végül i. e. 135-ben verték le az ardiatákat. Közigazgatási központjuk innen délkeletre, a mai Donji Obod területén fekvő Epidaurum városa volt. Ebből a korból nem maradt fenn jelentősebb emlék a falu területén. A Nyugatrómai Birodalom bukása után a keleti gótok özönlötték el a térséget, őket 537-től 1205-ig kisebb megszakításokkal a bizánciak követték. A 7. században avarok és a kíséretükben érkezett szlávok, a mai horvátok ősei árasztották el a területet. A várakat lerombolták és az ellenálló lakosságot leöldösték. Így semmisült meg a mindaddig fennálló Epidaurum. A túlélő lakosság előbb Župára, majd Raguzába menekült.
Soline az itt már évszázadokkal ezelőtt említett sólepárló telepeiről kapta a nevét. A határában fekvő Smokovijenac települést már 1281-ben említik. A középkorban területe a Raguzai Köztársasághoz tartozott. A környező településekhez hasonlóan itt is több raguzai családnak volt háza. A lakosság 1806-ban sokat szenvedett a montenegrói és orosz hadak pusztításától, akik sok házat, épületet kifosztottak és leromboltak. Az ostromló hadakat a franciák kényszerítették visszavonulásra. A köztársaság bukása után 1806-ban Dalmáciával együtt ez a térség is a köztársaságot legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon bukása után 1815-ben a berlini kongresszus Dalmáciával együtt a Habsburgoknak ítélte. 1857-ben 145, 1910-ben 129 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A délszláv háború idején 1991 októberében a jugoszláv hadsereg és a szerb szabadcsapatok foglalták el a települést, melyet kifosztottak és felégettek. A lakosság a közeli Dubrovnikba menekült és csak 1992 tavaszán térhetett vissza. A háború után rögtön megindult az újjáépítés. 2011-ben 268 lakosa volt, akik főként turizmussal, vendéglátással foglalkoztak.
Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
145 | 115 | 137 | 132 | 126 | 129 | 146 | 125 | 120 | 112 | 133 | 155 | 213 | 536 | 229 | 268 |