Berlini kongresszus

A mai cikkben a Berlini kongresszus-et vizsgáljuk meg, egy olyan témát, amely az elmúlt években nagy jelentőségűvé vált. A Berlini kongresszus felkeltette a szakértők és a rajongók figyelmét, vitákat és vitákat generálva különböző területeken. Az iparra gyakorolt ​​hatásától a társadalomra gyakorolt ​​​​hatásáig a Berlini kongresszus érdekes pont azok számára, akik szeretnék jobban megérteni a minket körülvevő világot. Ebben a cikkben alaposan megvizsgáljuk a Berlini kongresszus számos aspektusát, elemezve annak időbeli alakulását és hatását a különböző kontextusokban. Készülj fel egy izgalmas felfedező és elmélkedési utazásra a Berlini kongresszus-ről.

Nem tévesztendő össze a következővel: Berlini konferencia.
Anton von Werner festménye a berlini kongresszusról, a kép középvonalában id. gróf Andrássy Gyula, Otto von Bismarck és Pjotr Suvalov gróf találkozója, a kép bal szélén gróf Károlyi Alajos, mellette Alekszandr Gorcsakov és Benjamin Disraeli beszélgetése

A berlini kongresszus egy 1878-ban (június 13. és július 13. között), a nagyhatalmak (Oroszország, Nagy-Britannia, Franciaország, az Osztrák–Magyar Monarchia, Olaszország és Németország), valamint az Oszmán Birodalom és a balkáni népek (görögök, szerbek, románok, montenegróiak és albánok) között lezajló konferencia elnevezése, amelynek célja az orosz–török háború után a balkáni térség országainak meghatározása volt. A kongresszus a berlini szerződés aláírásával ért véget, amely a San Stefanó-i békeszerződést írta felül.

Előzményei

Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

A San Stefanó-i béketárgyalások során az orosz és a török felek a nagyhatalmak megkérdezése és érdekeik figyelembevétele nélkül kötöttek egyezséget. Nagy-Britannia és az Osztrák-Magyar Monarchia nem fogadta el a békét, és kényszerítette Oroszországot, hogy a berlini konferencián a nagyhatalmakkal együtt újra tárgyalja a kérdéskört.

A berlini kongresszus által meghúzott államhatárok a Balkánon
Határok a Transzkaukázusban:
a drinápolyi béke (1829) szerint (1.),
San Stefanó-i béke (1878) szerint (2.)
és a berlini kongresszus (1878) szerint (3.)

Résztvevői

brit Nagy-Britannia

orosz Orosz Birodalom

 Német Birodalom

Osztrák–Magyar Monarchia Ausztria–Magyarország

francia Francia Köztársaság

  • William Henry Waddington (külügyminiszter)
  • Charles Raymond de Saint-Vallier (berlini nagykövet)
  • Paul L. Desprey (miniszteri megbízott)

Olaszország 1861 Olasz Királyság

  • Luigi Corti (külügyminiszter)
  • Eduardo de Launay (berlini nagykövet)

török Oszmán Birodalom

  • Alexander Karatheodori pasa (római nagykövet)
  • Sadullah Bey pasa (berlini nagykövet)
  • Mehmed Ali pasa (tábornagy)

román Moldva–Havasalföld Egyesült Fejedelemségek

Görög 1828–1978 Görög Királyság

Szerb Fejedelemség

Montenegrói Fejedelemség

  • Božo Petrović
  • Stanko Radonjić
Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

Fontosabb döntései

Bővebben: Berlini szerződés
  1. Bulgária elveszítette Macedóniát, Trákiát és a Balkántól délre fekvő összes többi területét.
  2. A Bulgáriától délre fekvő térség keleti része Kelet-Rumélia néven az Oszmán Birodalom autonóm tartománya lett.
  3. Románia megkapta Dél-Dobrudzsát, Szerbia pedig Pirot vidékét.
  4. Anglia megkapta Ciprus szigetét.
  5. Az Osztrák–Magyar Monarchia jogot kapott Bosznia-Hercegovina 30 évre történő katonai megszállására.
A berlini kongresszus Bulgáriát érintő területi döntései

Következményei

A kongresszus gátat vetett az 1877–78-as orosz–török háború következtében a Balkán felé megindult orosz térfoglalásnak. A Balkán helyzetét rendező nagyhatalmi konferencia során az Osztrák–Magyar Monarchia lehetőséget kapott, azonban id. Andrássy Gyula közös külügyminiszter Bosznia-Hercegovina megszállása kapcsán, főleg a nagy költségek és az elrendelt mozgósítás miatt, számos bírálatot kapott, és ezek hatására lemondott.

Létrejöttek a balkáni nemzetállamok, de határaikat a nagyhatalmak nem etnikai, hanem hatalmi–stratégiai alapon húzták meg. Az etnikai kérdések szinte néhány évtizeden belül kezelhetetlenné váltak, és a mai napig területi konfliktusok alapját képezik.

További információk

  • A keleti ügyekre vonatkozó okmányok. St. Stefanoi előleges béke / A congressus jegyzőkönyvei és berlini szerződés; Állami Ny., Bécs, 1878
  • N. M. Gelber: A zsidó kérdés három béketárgyaláson. Wien – Berlin – Paris, 1814 – 1878 – 1920; ford. Strausz Béla; Az Erdélyi Zsidó Nemzeti Szövetség, Cluj, s.a. (Az Erdélyi Zsidó Nemzeti Szövetség cluji helyicsoportjának szabadegyetemi előadássorozata)
  • Palotás Emil: Az Osztrák-Magyar Monarchia balkáni politikája a berlini kongresszus után, 1878–1881; Akadémiai, Bp., 1982

Kapcsolódó szócikkek

Commons:Category:Congress of Berlin
A Wikimédia Commons tartalmaz Berlini kongresszus témájú médiaállományokat.
A német Wikiforrásban további forrásszövegek találhatók Bismarck beszéde a „keleti kérdés”-ről témában.