A mai cikkben a Sinkó Ervin-ről fogunk beszélni, egy olyan témáról, amelyről valószínűleg hallottál, de nem biztos, hogy minden részletet ismersz. A Sinkó Ervin téma az utóbbi időben nagy érdeklődést váltott ki, mivel relevanciája és hatása különböző területekre terjed ki. Ez egy olyan téma, amely a történelem során jelen volt, de jelenleg különböző tényezők miatt kiemelt jelentőséget kap. Ebben a cikkben a Sinkó Ervin-be fogunk mélyedni, hogy jobban megértsük jelentését, hatását és relevanciáját a mai társadalomban. Olvasson tovább, hogy megtudjon mindent, amit a Sinkó Ervin-ről tudnia kell!
Sinkó Ervin (szül. Spitzer Franjo,[1]Apatin, 1898. október 5. – Zágráb, 1967. március 26.) magyar-jugoszláv költő, író, irodalomtörténész. Elsősorban két regénye, az első világháborúról és az utána következő forradalmakról szóló Optimisták és a nyugati és moszkvai emigráció élményeit feldolgozó Egy regény regénye révén ismert.
Élete
Magyarországon
1898. október 5-én Apatinban született zsidó családban. Édesapja Spitzer Ferenc kereskedő volt, anyja Steiner Flóra.[2] Ervin Szabadkán és Szegeden járt iskolába. 1914-ben és a következő évben az MSZDP szabadkai szervezetéhez tartozott, illetve a Munkásotthon könyvtárosaként, és a Bácsmegyei Napló munkatársaként dolgozott. 1916-ban különböző lapok; a szociáldemokrata Népszava, és Kassák lapjai, A Tett és a Ma közölte Sinkó Ady és Nietzsche hatását mutató verseit. Ekkor jelent meg első kötete is, majd a következő két évben az orosz fronton harcolt.
A kommün bukásakor a román fronton harcolt, majd szeptemberben az osztrák fővárosba ment. Hamarosan visszatért szülővárosába, s feleségével 1920-ban és 1921-ben itt rejtőzködött, ám felismerték és Ausztriába internálták. 1921-től 1926-ig Bécsben volt asztalos, illetve filmstatiszta és inkasszáns. Alapítója és főmunkatársa volt a Testvér című lapnak (1924–1925). 1926-ban és a következő évben Szarajevóban, Grazban, és Bécsben élt, s munkatársa volt a Korunknak, a Nyugatnak, illetve a Századunknak.
Optimisták című művét 1928-ban kezdte el írni Bácsszentivánon. Ekkor Zürichbe ment, majd visszaköltözött Bécsbe, 1933-ban Párizsban telepedett le. Innen két év múlva a szovjet fővárosba ment, majd újabb két év elteltével (1937-ben) visszatért a francia fővárosba. A második világháború első két évében orvosnő feleségével Bácsszentivánon lakott. Zágráb városában ismerte meg Miroslav Krležát. 1941 és 1943 között Szarajevóban, Drvarban és Splitben élt, bujdosott az üldöztetések elől. Az illegális Népfelszabadító Bizottság elnökévé tették meg, majd Horvátország Antifasiszta Népfelszabadító Tanácsának volt küldöttje Rab szigetének kiürítési bizottságában.
1943-tól két éven át népoktatással foglalkozott különböző partizán mozgókórházakban. Miután mind felesége, mind ő leszerelt, Zágrábba költöztek. Sinkó a népjóléti és tanügyi minisztérium, illetve a horvát állami könyvkiadó munkatársa volt, s a Krleža által irányított Lexikográfiai Intézet is alkalmazta. 1959-ben Újvidéken az egyetem bölcsészeti karán magyar tanszéket hozott létre. Haláláig felváltva élt Újvidéken, illetve Zágrábban. Zágrábban temették el.[3]
1945-ben lett a Horvát Írószövetség tagja, 1951-ben[4] a zágrábi Tudományos és Művészeti Akadémia levelező, 1960-ban rendes tagja.
Művei
Éjszakák és hajnalok; Hungária Ny., Szabadka, 1916
Az út. Naplók, 1916–1939; szerk. József Farkas, Illés László, jegyz., bibliográfia Bosnyák István; Akadémiai, Bp., 1990 (Irodalom, szocializmus)
A hontalanság énekei. Kiadatlan versek 1914–1967 (Jugoszláviai Magyar Művelődési Társaság, Újvidék, 1999)
Bezúzott háborús napló 1939–1944 (Jugoszláviai Magyar Művelődési Társaság, Újvidék, 2000)
Az idegen. Novellák és elbeszélések, 1925–1964; gyűjt., sajtó alá rend., előszó, jegyz.,, bibliogr. Bosnyák István; JMMT, Újvidék, 2001 (A Jugoszláviai Magyar Művelődési Társaság kiskönyvtára Sinkó Ervin kiadatlan művei)
Sinkó Ervin levelezése, 1-2.; sajtó alá rend., jegyz. Kovács József; Argumentum, Bp., 2001-2006
Magyar irodalom. 3. könyv. Hagyatéki tanulmányok, cikkek, kritikák, 1922–1966; gyűjt., sajtó alá rend., előszó, jegyz., bibliogr. Bosnyák István; JMMT, Újvidék, 2004 (A Jugoszláviai Magyar Művelődési Társaság kiskönyvtára. Sinkó Ervin kiadatlan művei)
Világirodalmi esszék. Hagyatéki írások, 1916–1939; gyűjt., sajtó alá rend., szöveggond., jegyz., bibliográfia Bosnyák István; VMKT, Újvidék, 2006 (A Vajdasági Magyar Közművelődési Társaság kiskönyvtára. Sinkó Ervin kiadatlan művei)
Egy regény regénye. Moszkvai naplójegyzetek, 1935–1937; sajtó alá rend., szöveggond. Bosnyák István, utószó Sükösd Mihály; Noran Libro, Bp., 2011
Művei utóélete
Az Optimistákból Agitátorok címmel Magyar Dezső rendezett filmet 1969-ben.
Sinkó Ervin a horvát irodalomban. Bibliográfiai tájékoztató 1945–1959; Forum, Újvidék, 1979 (Írói bibliográfiák)
Sinkó Ervin 1898–1967; összeáll. Endrész Marianna et al.; MKKE Rajk László Szakkollégium, Bp., 1984 (Szakkollégiumi füzetek)
Bori Imre: Sinkó Ervin; Forum, Újvidék, 1981
Lengyel András: Utak és csapdák. Irodalom- és művelődéstörténeti tanulmányok; Tekintet Alapítvány, Bp., 1994
Bosnyák István: Sinkóék. Sinkó Ervin és Rothbart Irma életútja, hang-, szín- és tévéjátékban elbeszélve; JMMT, Újvidék, 1995 (A Jugoszláviai Magyar Művelődési Társaság kiskönyvtára Élet- és korrajzok)
Bosnyák István: Etika és forradalom – (un)etikus forradalom? Egy XX. századi epochális kérdés körbejárása, 1905–1965; Vajdasági Magyar Közművelődési Társaság, Újvidék, 2005
Baranyai B. István: Vázlatok egy portréhoz. Sinkó-variációk '63-73; Dotnet Kft., Bp., 2014 (Baranyai B. István művei)
Lexikonok, adattárak
Gerold László: Jugoszláviai magyar irodalmi lexikon (1918–2000). Újvidék, Forum Könyvkiadó, 2001
Kalapis Zoltán: Életrajzi kalauz. Ezer magyar biográfia a délszláv országokból. Újvidék, Fórum Könyvkiadó, 2002