Napjainkban a Róna Emmy a társadalom különböző területein rendkívül fontos témává vált. A gazdaságra gyakorolt hatásától a kultúrára gyakorolt hatásáig és a kapcsolataink módjáig a Róna Emmy releváns témának bizonyult, amelyet érdemes alaposan megvizsgálni. A történelem során a Róna Emmy viták és elmélkedések forrása volt, és jelentősége az idő múlásával csak nőtt. Ebben a cikkben alaposan megvizsgáljuk a Róna Emmy hatását az élet különböző területeire, és igyekszünk jobban megérteni jelentőségét a mai társadalomban.
Róna Emmy | |
Született | 1904. február 20. Budapest[1] |
Elhunyt | 1988. december 17. (84 évesen) Budapest |
Állampolgársága | magyar |
Szülei | Róna Béla |
Foglalkozása |
|
Kitüntetései | Magyarország Érdemes Művésze díj (1983) |
Sírhelye | Farkasréti temető (2/5-6-12)[2][3] |
Róna Emmy, névvariáns: Róna Emy, D. Róna Emmy, Emmi (Budapest, 1904. február 20. – Budapest, 1988. december 17.) magyar festő, grafikusművész, illusztrátor, érdemes művész.
Róna Béla (1871–1928) író, újságíró, kritikus és Rosenfeld (Betti) Borbála gyermekeként született, polgári családba.[4] Testvére: Róna Klára festőművész. Az Iparrajziskolában mestere Vesztróczy Manó volt. Első rajzai 1921-ben a Színházi Élet című lapban jelentek meg. Tagja volt az Új Művészek Egyesületének (ÚME), melynek kiállításain rendszeresen szerepelt.
1925-ben testvérével, Róna Klárával volt közös kiállítása Párizsban. Itt Ady Endre, Charles Baudelaire és Paul Verlaine verseihez készült illusztrációit mutatta be. 1926-tól 1928-ig Párizsban élt, egy szatirikus lap munkatársaként karikaturákat készített és mellette a Colarossi-iskolában fejlesztette tovább rajztudását.
1928-tól ismét Budapesten élt. Grafikusként és illusztrátorként újságok, folyóiratok és könyvkiadók számára dolgozott. 1929-ben díjat nyert az Athenaeum Kiadó illusztrációpályázatán. 1929. február 2-án Budapesten házasságot kötött Dechmann Gyula hivatalnokkal, akitől 1935-ben elvált.[5]
Az 1930-as években plakáttervezéssel is foglalkozott. Ösztöndíjasként 1934 és 1936 között Rómában Ferruccio Ferrazzinél freskófestést tanult. Tagja lett az Olasz Képzőművészeti Társulatnak, amelynek tárlatain többször szerepelt. 1939-ben grafikai díjat (arany diplomát) nyert a New York-i világkiállításon.
Legtöbben gyerekkönyv illusztrációiról ismerik, közülük is talán legismertebb Fazekas Anna: Öreg néne őzikéje című könyvéhez készített rajzai. De ugyanígy népszerűek voltak a János vitézhez, Az ezeregyéjszaka legszebb meséihez (több változatban), a Bambihoz, Arany László, Andersen, Bazsov, Grimm stb. meséihez, vagy például Tábori Piroska Dugó Dani című mesekönyvéhez készült képei is. Több mint 400 könyvet illusztrált. Rajzai, grafikái számos csoportos és egyéni kiállításon szerepeltek neves galériákban, művelődési házakban, könyvtárakban. A Magyar Nemzeti Galériában őrzik Bazsov Lidérc anyó kútja című meséihez készült illusztrációit.
Munkássága elismeréseként 1983-ban az Érdemes Művész, 1987-ben Gyermekekért díjat kapott.
Az alábbi könyveket illusztrálta: (A lista nem teljes)
Rajzai, karikatúrái többek között az alábbi lapokban jelentek meg: