Ebben a cikkben megvizsgáljuk és elemezzük a Pulszky Károly-hez kapcsolódó különböző szempontokat. Eredetétől és történetétől a mai relevanciáig, a társadalomra gyakorolt hatásain és a mindennapi élet különböző területein gyakorolt hatásán keresztül. Ezen a vonalon mélyrehatóan elmélyülünk a Pulszky Károly-ben, hogy megértsük annak fontosságát és következményeit, valamint átgondoljuk a mai világban betöltött szerepét. Részletes és kimerítő elemzéssel igyekszünk megvilágítani ezt a témát, és gazdagító perspektívát kínálunk az olvasó számára.
Pulszky Károly | |
![]() | |
Ellinger Ede 1898-as felvételén | |
Született | 1853. november 9. London |
Elhunyt | 1899. június 6. (45 évesen) Brisbane, |
Állampolgársága | magyar |
Házastársa | Márkus Emília |
Gyermekei | Pulszky Romola |
Szülei | Pulszky Terézia Pulszky Ferenc |
Foglalkozása | művészettörténész, politikus, országgyűlési képviselő |
Tisztsége |
|
Az Iparművészeti Múzeum őre (igazgatója) | |
Hivatali idő 1878 – 1881 | |
Előd | nem volt |
Utód | Ráth György |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Pulszky Károly témájú médiaállományokat. | |
Cselfalvi és lubóci Pulszky Károly (London, 1853. november 9. – Brisbane, 1899. június 6.) magyar művészettörténész, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, az Országos Képtár igazgatója, Pulszky Ferenc fia, Pulszky Romola édesapja.
Pulszky Ferenc és Walter Terézia fiaként született Londonban, gyermekéveit 1866-ig Itáliában töltötte. Középiskolai tanulmányait Budapesten végezte. Eredetileg orvosnak készült, de a művészettörténet tanulmányozására tért át, bölcsészdoktorátusát Lipcsében szerezte. 1873-tól vett részt a magyar tudományos mozgalmakban. 1881-ig volt az Iparművészeti Múzeum őre (kurátora). 1882-ben vette feleségül Márkus Emíliát, a kor nagy hatású színésznőjét. 1883-ban az MTA levelező tagjává választották. 1884-ben rendezte az ötvösmű-kiállítást és a párizsi világkiállítás számára a magyar régiségi osztályt, majd az Esterházy-képtár igazgatója lett. 1884 és 1892 között országgyűlési képviselő volt, a szepes-szombati, majd a tabi kerületet képviselte a Szabadelvű Párt programjával. 1895-ben vásárolta meg Sebastiano del Piombo Férfiképmás című festményét (ma a Szépművészeti Múzeumban), ami botrányt kavart, mert hamis Raffaello-képnek vélték, amit igen drágán vásárolt meg, és nem tudott elszámolni a kormány által rábízott, festményvásárlás céljára szolgáló pénzzel sem. A botrány nyomán idegösszeomlást kapott, öccse, Pulszky Ágost megtérítette az összeget, Pulszky Károly ellen az eljárást 1898-ban megszüntették. Ezután Ausztráliába emigrált, ahol öngyilkosságot követett el.
Tanulmányai, cikkei jelentek meg a Vasárnapi Ujságban, a Századokban, az Archaeologiai Értesítőben, a Budapesti Szemlében, az Akadémiai Értesítőben. 1881-től 1884-ig az Archaeologiai Értesítőt szerkesztette.