Luigi Ferdinando Marsigli

Luigi Ferdinando Marsigli
Született1658. július 10.
Bologna
Elhunyt1730. november 1. (72 évesen)
Bologna
ÁllampolgárságaPápai Állam
Nemzetiségeolasz
Foglalkozása
IskoláiBolognai Egyetem
KitüntetéseiRoyal Society tagja
SírhelyeBasilica of San Domenico
A Wikimédia Commons tartalmaz Luigi Ferdinando Marsigli témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Luigi Ferdinando Marsigli vagy latinosan Marsilius (Bologna, 1658. július 10. – Bologna, 1730. november 1.) olasz földrajztudós, műgyűjtő, diplomata, utazó, tudós, hadmérnök, nyelvész-filológus, katona és kalandor. Magyarország felfedezője az „Ezerarcú, egyetemes ember, aki átmenetet jelent a magyarországi háborúkban harcoló itáliai hadvezérek és a magukat »filozófusnak« nevező felvilágosodás kori értelmiségiek közt.”

Élete és magyarországi tartózkodása

Neves patriciuscsalád sarja volt, aki rangjához méltó kiváló oktatásban részesült. Matematikát, anatómiát és természettudományokat tanult.

1679-ben a Velencei Köztársaság új állandó követének a Török portára induló kíséretében érkezett Konstantinápolyba és tizenegy hónapot töltött ott. A főváros fekvését, a tengerszorost, és az Oszmán Birodalom katonai erejét figyelte, adatokat gyűjtött, mai szóval „hírszerző", azaz kém volt. Amikor 1680-ban az oszmánok újabb támadásra készültek, felajánlotta szolgálatait I. Lipót császárnak.

1683 tavaszán, Kara Musztafa nagyvezír előrenyomulásakor a Bécs számára stratégiailag igen fontos Rába-folyóhoz rendelték, július 2-án megsebesült, és a tatárok fogságába esett. Bécs török ostromát mint rab élte meg.

1684. március 25-én szabadult ki a fogságból, és mindvégig részt vett a Magyarország és a Délvidék felszabadításáért folyó harcokban. Jelen volt Buda visszafoglalásánál (1686), ahol nagy érdeme volt, hogy az ostrom utáni üszkös romok alól ő menekítette ki a még épen maradt corvinákat.

Buda és Pest a Csepel-szigettel a Marsigli: Mappa Generalis térképen, 1726
„ részt vettem a karlócai békekonferencián és a békében kimondottak végrehajtásában, mivel Lipót császár engem tett meg a birodalma és az Oszmán Birodalom közti határ rendezésének biztosává. A két birodalom közti határt korábban soha sem határozták meg pontosan, így az itt élő császári alattvalókat, azzal az ürüggyel, hogy ezek a területek nem a császárhoz, hanem a szultánhoz tartoznak, folyton zaklatták a törökök ”
– Luigi Ferdinando Marsigli

A karlócai béketárgyalásokon (1699) a császári tárgyalóbizottságban mint az egyetlen, a határvidéken helyismerettel rendelkező szakértő vett részt. A velenceieket segítette a határok megvonásában.

Ezek után a spanyol örökösödési háborúban vett részt, sikertelenségei miatt (tagja volt annak a katonai egységnek, amely túl korán adta fel Breisach városát) megvonták tőle kiváltságait. Katonai karrierje megtörése után a tudomány felé fordult. Csillagászatról, folyókról, madarakról, halakról, fosszíliákról és még sok minden másról írt. Bolognába visszatérve Istituto delle Scienze ed Arti Liberali néven tudományos intézetet alapított, ahol írásait, feljegyzésit, térképeit, valamint az általa összegyűjtött nagy mennyiségű keleti és egyéb kéziratokat, kódexeket is elhelyezte. Latin, arab, görög és héber szövegek nyomtatására alkalmas nyomdát is alapított.

Munkássága

Selmecbánya- Danubius Pannonico-mysicus, observationibus, 1726 Marsigli 1690-ben eljutott Székelyföldre, ahol kezébe került egy botnaptár. A rovásjeleket lemásoltatta, ami megmaradt. Mai ismeretek szerint ez a legterjedelmesebb rovásemlékünk

1730-ban bekövetkezett halálakor Marsigli számos kiadatlan munkát hagyott hátra, melyek közül az egyik legjelentősebb Az Oszmán Birodalom katonai állapotáról, felemelkedéséről és hanyatlásáról címet viselő, s amely a szerző halála után két évvel, 1732-ben látott nyomtatott formában napvilágot Hágában, illetve Amszterdamban. Marsigli műve a kor hadtörténetével, illetve az Oszmán Birodalommal foglalkozó kutatók számára elengedhetetlen alapművé vált. A munka részletesen bemutatja a török hadsereg szervezetét, csapatnemeit, ezek fegyverzetét és felszerelését. Áttekinti ellátásuk módját, fizetésüket, a hadsereg egész anyagi hátterét. A mű első része egy hasonló témájú török mű fordításán alapul, míg a másodikban a szerző saját tapasztalatait összegezte és rendszerezte. A szöveg mellett számos illusztrációt (fegyverekről, csatákról) is ránk hagyott.

Először térképezte fel a Magyarország és az Oszmán Birodalom közötti, mintegy 850 kilométeres határszakaszt (a mai Horvátország, Szerbia és Románia területén). Marsigli mint a császári csapatok tisztje, részt vett Buda visszavételében, majd 1690-ben Erdélybe vezényelték. Ott került kezébe egy kb. 1,5 méter hosszúságú farúd alakú fatábla, amely a névnapokat és a dátumhoz kötött egyházi ünnepeket tartalmazta a léc négy oldalára bekarcolva. A rovásírásos jeleket 9 lapra másoltatta le.

Továbbá jelentős ichthiológiai munkássága is, hiszen ő térképezte fel és kategorizálta először az itáliai félsziget halait. Számos műve közül, amelyek Magyarországra is vonatkoznak, az 1700-ban kiadott Danubalis Operis Prodromus, amelyben elsőként írja le a közönséges tokot. Jelentős természettudományi műve a hat kötetből álló Danubius Pannonicomysicus, amelyből az 1726-ban kiadott utolsó kötete, a Catalogus Plantarum circa Danubium Sponte, a magyar flórára vonatkozó első összefoglaló mű. Magángyűjteményeit még életében Bolognának ajándékozta, ebből alakult meg később a bolognai akadémia.

Művei

Illusztráció L'Etat militaire de l'empire ottoman, Amszterdam, 1732 Nyomtatásban megjelent művei

Magyarul

Források

További információk

Jegyzetek

  1. ↑ Csíky Gábor: A magyar föld leírója
  2. ↑ Az Oszmán Birodalom katonai állapotáról, felemelkedéséről és hanyatlásáról Archiválva 2018. június 15-i dátummal a Wayback Machine-ben, webshop.konyv7.hu
  3. ↑ Vékony László: MARSIGLI
  4. ↑ Veress Endre: Gróf Marsigli Alajos Ferdinánd olasz hadi mérnök jelentései és térképei Budavár 1684-1686-iki ostromairól, visszafoglalásáról és helyrajzáról
  5. ↑ Sándor Klára: A bolognai rovásemlék, JATE Magyar Őstörténeti Kutatócsoportja, Balassi Kiadó Archiválva 2020. augusztus 9-i dátummal a Wayback Machine-ben
  6. ↑ Horváth Árpád: Csillagnézők. A csillagászat regénye. Táncsics Könyvkiadó, Budapest, 1961. 199. o.
  7. ↑ Danubius Pannonico-Mysicus. Observationibus geographicis, astronomicis, hydrographicis, historicis, physicis perlustratus
  8. ↑ Danubius Pannonico-Mysicus…
  9. ↑ Luigi Ferdinando MARSIGLI Stato militare dell'imperio ottomanno - L'état militaire de l'empire ottoman
  10. ↑ Mappa Generalis in Qua Danubii Fl. Caetium Montem inter et Bulgariae Flumen J...
  11. ↑ Mappa Generalis in Qua Danubii Fl. Caetium Montem inter et Bulgariae Flumen J…
  12. ↑ A kötet a Digitális Tankönyvtárban
Nemzetközi katalógusok