Selmecbánya

Selmecbánya (Banská Štiavnica)
Selmecbánya címere
Selmecbánya címere
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületBesztercebányai
JárásSelmecbányai
Rangváros
PolgármesterNadežda Babiaková
Irányítószám969 00
Körzethívószám00421 (0) 45
Forgalmi rendszámBS
TestvérvárosokLista
Népesség
Teljes népesség9628 fő (2021. jan. 1.)
Népsűrűség223 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság600 m
Terület46,7382 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 27′ 31″, k. h. 18° 53′ 35″48.458611111111, 18.89305555555648.458611°N 18.893056°EKoordináták: é. sz. 48° 27′ 31″, k. h. 18° 53′ 35″48.458611111111, 18.89305555555648.458611°N 18.893056°E
Selmecbánya weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Selmecbánya témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info
Selmecbánya
Világörökség
Szentháromság tér (Trojičné námestie)
Szentháromság tér (Trojičné námestie)
Adatok
OrszágSzlovákia
TípusKulturális helyszín
Felvétel éve1993
Elhelyezkedése
Selmecbánya (Szlovákia) Selmecbánya Selmecbánya Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 27′ 31″, k. h. 18° 53′ 35″48.458611111111, 18.89305555555648.458611°N 18.893056°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Selmecbánya témájú médiaállományokat.
Selmecbánya Marsigli szerint, 1726 Selmecbánya (1863)

Selmecbánya (szlovákul Banská Štiavnica, németül Schemnitz, magyarul gyakran csak Selmec) város Szlovákiában, a Besztercebányai kerület Selmecbányai járásában, a járás székhelye. Ma a vezető ágazat a turizmus és vendéglátás, amely különösen az elmúlt két évtizedben kezdett felívelni.

Az egykori Magyar Királyság egyik legjelentősebb bányavárosa. Selmecbánya egy ősi bányaváros, ahol főként ezüstöt bányásztak. A középkorban mesés gazdagság rejtőzött itt a vulkanikus hegyek mélyén. A bányászathoz kapcsolódóan számos kisebb-nagyobb telep jött létre a környező hegyekben, amelyek a történelem során általában közigazgatási egységet alkottak a várossal, ma viszont egy részük külön község. A 19. század második felében és a 20. század elején sokáig egyesítve volt a szomszédos Bélabányával is: Selmec- és Bélabánya néven.

Fekvése

Besztercebányától és Zólyomtól délnyugatra, a Selmeci-hegységben, egy völgykatlanban, az 1009 m-es Szitnya hegytől északra található. Festői fekvésű város, utcái más-más szinten, teraszosan alakultak ki.

Északról Teplafőszékely, északkeletről Bélabánya, keletről Tópatak, délkeletről Szentantal, délről Illés, délnyugatról Gyökös és Bacsófalva, nyugatról Hegybánya és Hodrushámor, északnyugatról pedig Vihnye községekkel határos.

Története

A város alapítását illetően több legenda is létezik. A legismertebb szerint a város mellett található ezüst- és aranylelőhelyeket két Szalamandrának köszönhetően találta meg egy Sebenitz nevű pásztor, az Óhegy lábánál.

IV. Béla 1238-ban szabad királyi városi rangra emelte. Bár a tatárjárással kapcsolatban az írott források hallgatnak, jelenlétük feltételezhető. A tatárjárás után a király bajor és szász bányászokat telepített be, akiknek 1245-ben jogkönyvét is megerősítette. A középkorban évszázadokon át Magyarország legfontosabb ezüst- és aranybányái voltak itt. Szabad királyi város címmel rendelkezett, ahol a bányászat a Waldbürgereknek nevezett polgárság kezében volt – e jogokat a kincstár csak később szerezte meg. 1443-ban szörnyű földrengés pusztította a várost.

Virágkorát a 15. századtól a 18. századig élte. A világon először itt alkalmaztak puskaport a bányászatban (1627-ben). 1717 -ben itt kezdődött meg az iskola rendszerű bányászati szakemberképzés, amit 1735. június 22-én III. Károly „Instrucito” leirata Felsőoktatási szintre emelte, ezzel megszületett a világ első műszaki felsőoktatási intézete, a Bergschola (Felsőfokú Bányatisztképző Intézet). 1762. október 22-én kelt Systema nevű leiratában Mária Terézia megerősítette az udvari kamara döntését, így akadémiai rangra emelte a bergschola-t. 1770-re a világ első bányászati akadémiája, (Academia Montanistica).

1782-ben Magyarország harmadik legnagyobb városának számított Pozsony és Debrecen után 23 192 lakosával (elővárosokkal együtt mintegy 40 000 lakossal). 1786-ban elnyerte a jogot, hogy országos vásárokat tarthasson.

Leírás a településről a 18. század végén:

SELMETZ BÁNYA: Semnicium, Stiavnicza.

Szabad Királyi nevezetes Bánya Város Hont Vármegyében, fekszik külömbféle kősziklás hegyekkel környűl vétetett vőlgyben, Sz. Antalhoz 3/4, Körmötz-Bányához 3, Besztertze Bányához pedig hat mértföldnyire. Hajdan Bányának, majd Szebeniczának neveztetett, mostani Selmetz nevezete pedig Zemnitze bányát jelentő tót szótól eredett. A’ régi Város más hegyen vala épűlve, ’s már 745-dikben építtetett vólt, és most régi Várnak, vagy ó Selmetznek neveztetik. – Idővel, minekutánna a’ tótokat helyekből a’ németek kiküszöbölni igyekeztek, nagyon meg németesedett; de már most számos tótok is lakják. Lakosai katolikusok, és evangélikusok. Hajdani külömbféle viszontagságait lásd Bél Mátyásnál Selmetz Városának leírásában; Szeverinynek, Brovnnak, Brükmannak, Tolliusnak, Richternek, Rauschernek, Mikovinyinek, ’s többeknek munkáiban. Virágozni kezdettek gazdag bányái már I. ISTVÁN Király alatt; de annakutánna IV. BÉLÁNAK uralkodásakor a’ Tatárok által mind a’ lakosok, mind pedig bányái kegyetlenűl feldúlattattak, és 1245-dik esztendőig a’ szörnyű félelem miatt pusztán is maradtak. Megajándékozván pedig az említett Király Lakosait egy szabadság levéllel, éledni kezdett, és annakutánna jelesen meg is gyarapodott. Gazdagítá e’ Várost I. LAJOS Király is, meg ajándékozván nehány helységekkel 1355-dikben. Sanyargattatott annakutánna ZSIGMOND Király alatt a’ Huszsziták által; nemkülömben 1442-dikben; azután pedig földindúlás, és hírtelen halál is vala itten. 1554-ben kezdették Lakosai a’ Várat építtetni; 1680-ban pedig az új Várat kőfallal megerőssíttették. 1679-dikben kipusztíttatott; 1680-dikban pedig, és 1758-dikban is az égés által szerentsétleníttetett. Annakutánna Rákótzinak hatalmába esett, és a’ békekötést eszközlő személlyek itten gyűlekezének öszve. Újjabb sanyarúságot szenyvedtek Lakosai 1710-dikben a’ hírtelen halálozások által.

Nevezetes Kálváriája 1744-től fogva 1751-dik esztendőig készíttetett; 1760-dikban pedig MÁRIA TERÉZIA által Királyi Bányászi Akadémia állíttatott-fel itten, melly valamint e’ híres Várost, úgy az egész Hazát is nevezetesíti. Épűletei között nevezetesebbek 1. a’ régi Vár, melly jeles toronnyal, ’s harangokkal is megékesíttetett; 2. az új Vár, melly négy szegeletre építtetett, ’s verő órával díszeskedik; az előtt 12 ágyúk valának rajta, de ketteje az új toronyban lévő óra-harangba öntetett. Szentegyházai között nevezetes 1. a’ Város Temploma, melly Sz. Katalinról neveztetik, 1443-dikban épűlt, 1656-dikban rézzel fedettetett, 1667dikben pedig belőlről jelesen felékesíttetett; azután 1727-dikben új óltárral, 1734-dikben pedig új lelki tanító székkel díszesíttetett. 2-dik Szentegyház a’ Piáristáké, melly az előtt a’ Jésuitáké vólt. 3-dik az úgynevezett Sz. Anna Temploma, melly 1498-dikban a’ Város Tanátsa által építtetett. 4-dik nem meszsze a’ temető helytől, melly némellyek szerént Mátyás Király alatt épűlt. Az evangelikusoknak is van Templomjok, északra nem meszsze a’ Város’ Szentegyházától.

Világi épűletei között nevezetesebbek a’ Kir. Bányászi Kamaraház, mellyben a’ Fő Bányászi Grófnak lakásán kivűl, hivatalbéli szobák is vagynak. Ez után következik a’ Város Háza, melly 1488-dikban épűlt, 1731-dikben pedig új toronnyal, és verő órával díszesíttetett. A’ Tanátsháznak ajtója felett olvashatók Ptolomeus Királynak nevezetes versei. Több jelesebb épűletei között szembetűnők az úgy nevezett magas ház; Hellenbach Uraság’ háza, melly a’ Királyi Felségeknek szállást szolgáltatott, és emlékeztető írással is díszeskedik; ezeken kivűl még azok a’ házak, mellyek az alsó 251piatzon a’ Szentegyház felől épűltek ’s a’ t. Bányái számosak, és külömbfélék, mellyeknek leirásai meszsze vonnának tzélunktól; lakosai háromfélék: bányabirtokosok, ezeknek jeles szabadságaik vagynak; kézi mesterek, és közönséges polgárok, kik a’ Tanátstól függenek; végre pedig a’ bányákbéli munkások, a’ kik számokra nézve majd többek, majd kevesebbek. Épűletei e’ Városnak hegyes és vőlgyes fekvéséhez képest sok helyeken el vagynak szaggatva, mindazáltal többnyire alkalmatos, némellyek pedig tsínos lakást is szolgáltatnak. Posta, sóház, és Bányászi Itélő-Szék is van benne. Határja leginkább sovány, és lakosai a’ szomszéd vidékekről tápláltatnak illendő fizetésért.

– (Vályi András: Magyar országnak leírása 3. kötet, Buda, 17961799)

A bányászati tevékenység a 19. század második felétől lehanyatlott és a lakosság száma is csökkent. A 19. század folyamán bányavárosból iskolavárossá vált, de a 20. század során ezt a szerepét is jórészt elvesztette. Hegyek közti, elzárt helyzetéből fakadóan a gazdasági fejlődés elkerülte, és a város is elszegényedett.

Az oktatási intézményt 1919-ben átköltöztették Sopronba. Az erdőmérnöki kar ott maradt, de a kohó- és bányamérnöki karokat 1949-ben továbbköltöztették Miskolcra. Az Akadémia utódegyetemeinek hallgatói és volt diákjai a mai napig is őrzik és ápolják az itt kialakult hagyományokat, illetve szent városukként tisztelik és rendszeresen látogatják Selmecbányát.

Garamberzence és Selmecbánya között épült meg Magyarország két első gőzüzemű, keskenynyomtávú vasútvonalának egyike, az 1873-ban átadott, 1000 milliméteres nyomtávú Garamberzence–Selmecbánya-vasútvonal.

Selmecbányán keletkezett a híres bányászhimnusz, amely az egykori Magyarországon mindenütt elterjedt a magyar bányászok között.

Területi változások

Selmecbánya (Selmec- és Bélabánya) területe 1921-ben 88,25 km² volt. 1954-ben Hodrusbánya (24,4650 km²) és Bélabánya (21,0797 km²) önálló községgé alakult, ezzel területe kevesebb, mint felére csökkent.

1971-ben a korábban önálló Szitnyatő községet (4,47 km²) Selmecbányához csatolták. További kisebb területi változások: Hegybánya község területéhez csatolták át Felsőrónát (1,87 km²), Bacsófalvától viszont a Bacsófalvi-tó környéke (1,19 km²) került Selmecbányához.

Selmecbánya területe 2007-ben 46,7383 km² volt, mely két kataszteri területre és öt városrészre oszlik:

Nevezetesebb városi történetek

Selmecbánya városlakóinak viselt dolgait Király Ernő, a helybéli líceum igazgatója írta meg a Borovszky-féle Magyarország vármegyéi és városi sorozat Hont vármegyéről és Selmecbányáról szóló kötetében.

1543-ban az uralkodó által kinevezett kohószámvevő részegen mulatozott cimboráival, és agyonszúrt egy vétlen embert. A bányaváros bírái és tanácsosai pallosjogukkal élve halálra ítélték, és fejét póznára tűzték. 1585-ben strassburgi alkimisták borzolták a polgárok idegeit, majd a törökök elrabolták a szépséges Dóczy Lőrincnét. 1679-ben egy tállyai pap által vezetett négyezer fős kuruc sereg tört be a városba, hogy „hűtlen és kétszínű viselkedésért” megbüntessék lakóit. Több történetet olvashatunk Mikszáth Kálmán és Kosáryné Réz Lola tollából, mint például a többször is feldolgozott Leányvári Boszorkányt.

Városháza

A korábban egyemeletes épület mai alakját 1787–88-ban nyerte el, és tornyát is ekkor építették. Annak nevezetessége az óra, melynek mutatói fordítva jelzik az idő múlását: a kismutató jelzi a perceket, a nagy pedig az órákat. Ennek oka a monda szerint az, hogy a városon rendszeresen átutazó kereskedők nem voltak hajlandóak hozzájárulni az óratorony építési költségeihez, így a selmeciek úgy döntöttek, hogy akkor ne is tudják leolvasni a pontos időt az óráról…

Népessége

Látnivalók

Selmecbánya 1906 előtt

A belváros

A líceum épülete, ahol Petőfi is tanult Petőfi Sándor emléktáblája

Történelmi belvárosát 1950-ben nyilvánították védetté, azonban felújítás hiányában az 1970-es évekre az épületek borzalmas állapotba kerültek. A komplex rekonstrukció végül 1979-ben indult meg. A műemléki városközpontot és a környék ipartörténeti értékeit az UNESCO a világörökség részévé nyilvánította 1993. december 11-én. Bár a felújítás azóta is folyamatos, a belváros épületeinek egy része (így például az evangélikus líceum, ahol Petőfi is tanult) sokáig elhanyagolt, lehangoló állapotban volt, de már megújult (2017). Az Evangélikus Líceum épületén látható emléktábla. 

Híres személyek

A városhoz kapcsolódik

Selmecbányán született

Művészet

Csontváry Kosztka Tivadar: Selmecbánya látképe (1902), jobbra fönt az „E” (Erzsébet királyné) tisztás

Csontváry Kosztka Tivadar 1902-ben festette a Selmecbánya látképe című művét, amely ma Pécsett, a Janus Pannonius Múzeumban látható. A képen megörökítette az Erzsébet királyné tiszteletére vágott, ma már nem látható, E alakú tisztást is. A tisztás létezését fénykép is bizonyítja.

Egyéb


Képtár

Panoráma

Testvérvárosai

Jegyzetek

  1. The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. A Hely - Selmecbánya 1. rész. Kossuth Rádió. MTVA, 2016. szeptember 25. (Hozzáférés: 2017. november 6.)
  3. Michal Holeščák 2021: Hroty šípov spod vrchu Vtáčnik pri Banskej Štiavnici. Zborník SNM - Archeológia 31.
  4. Bodányi Ödön: A keskenyvágányú vasútak nemzetgazdasági jelentősége s ezzel kapcsolatban a mezőhegyesi gazdasági iparvasút és a Neufeldt Károly-féle kőrösvölgyi erdőüzlet gurahonci erdei vasútja (Különlenyomat a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönyének 1892. évi kötete, XXVI. évfolyam, 1-12 szám, 331-338. oldalak. Pester Lloyd-Társulat, Budapest, 1893.) (online elérés: Magyar Mezőgazdasági Múzeum és KönyvtárPDF)
  5. forrás: csehszlovák népszámlálási adatok, 1921
  6. forrás: a Szlovák Köztársaság kataszteri jegyzéke, 2007
  7. Banská Štiavnica – Sčítanie obyvateľov, domov a bytov, Trenčiansky kraj (SODB 2011) (szlovák nyelven), (Selmecbánya 2011-es népesség- és lakásszámlálási statisztikai adatai)
  8. ma7.sk
  9. Németh Zoltán: Egy kiváló felvidéki polihisztor. ÚjSzó, 2003. december 3. . (Hozzáférés: 2017. november 6.)
  10. Egy botanikusként hírnevet szerzett orvos. ÚjSzó, 2006. február 3. . (Hozzáférés: 2017. november 6.)
  11. Huszonöt éves a Sörgyári capriccio. ÚjSzó, 2005. augusztus 24. . (Hozzáférés: 2017. november 6.)
  12. Fényképen is fennmaradt a titokzatos selmecbányai E betű (index.hu)

Források

További információk

Irodalmi hivatkozások

Commons:Category:Banská Štiavnica A Wikimédia Commons tartalmaz Selmecbánya témájú médiaállományokat.