Ikkjú
A mai világban a Ikkjú olyan témává vált, amely nagyon fontos és sok ember számára érdekes. Akár a társadalomra gyakorolt hatása, akár történelmi jelentősége, akár a populáris kultúrára gyakorolt hatása miatt, a Ikkjú olyan téma, amely különböző területeken kíváncsiságot és vitát vált ki. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Ikkjú különböző aspektusait és perspektíváit, elemezve annak fontosságát és következményeit a mai világban. Multidiszciplináris megközelítéssel a Ikkjú megértésének elmélyítésére törekszünk, olyan átfogó látásmódot kínálva, amely lehetővé teszi az olvasók számára, hogy elmélyüljenek ebben a lenyűgöző témában, és bővítsék ismereteiket róla.
| Ikkjú | |
 | |
| Ikkjú, tanítványa, Bokuszai ábrázolásában | |
| Született | 1394. február 1. Kiotó |
| Elhunyt | 1481. december 12. (87 évesen) Kjótanabe |
| Állampolgársága | Muromacsi-bakufu |
| Szülei | Gokomacu |
| Foglalkozása | |
| Tisztsége | apát |
| Halál oka | malária |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Ikkjú témájú médiaállományokat. | |
Ikkjú, névváltozat: Ikkjú Szódzsun (japánul:一休宗純, Hepburn-átírással: Ikkyū Sōjun) (Kiotó, 1394. február 9.–1481. december 21.), a rinzai szektához tartozó zen buddhista szerzetes, költő, a japán teaszertartás egyik megteremtője.
Huszonhat évesen a Biva-tavon meditálva világosodott meg egy varjú károgására. Cselekedetei megosztották kortársait: igen szerette az alkoholt, megvilágosodását követően rendszeresen látogatta a bordélyházakat, a nemi életet mintegy vallási gyakorlatként értelmezve, az újévi ünnepek alkalmával pedig pálcára szúrt koponyát hordott körbe azt kántálva: „Öregszünk, közeleg a halál.”[1] Mindennek ellenére élete végén kinevezték az 1467-től 1477-ig tartó Ónin-háború alatt lerombolt Daitokudzsi templom főapátjává, bár a posztot csak kelletlenül fogadta el. A rinzai szekta történetében egyszerre számít szentnek és eretneknek.
Források
- ↑ Gy. Horváth László. Japán kulturális lexikon. Corvina (1999). ISBN 963-13-4756-7
