Vasa Gusztáv | |
Gusztáv király egy 17. századi olajfestményen, feltehetően Cornelis Arendtson munkája | |
Svédország királya | |
I. Gusztáv | |
Uralkodási ideje | |
1523. június 6. – 1560. szeptember 29. | |
Koronázása | Uppsala 1528. január 12. |
Elődje | II. Keresztély |
Utódja | XIV. Erik |
Életrajzi adatok | |
Uralkodóház | Vasa |
Született | 1496. május 12. |
Elhunyt | 1560. szeptember 29. (64 évesen) Stockholm |
Nyughelye | Uppsalai dóm 1560. december 21. |
Édesapja | Erik Johansson Vasa |
Édesanyja | Cecilia Månsdotter |
Testvére(i) | Margareta Eriksdotter Vasa |
Házastársa | Szász–Lauenburgi Katalin Margareta Leijonhufvud Catherine Stenbock |
Gyermekei | XIV. Erik svéd király III. János svéd király Katalin ostfrieslandi grófné Cecília baden–rodemacherni őrgrófné Magnus, Östergötland hercege Anna veldenzi palotagrófné Zsófia szász–lauenburgi hercegné Erzsébet mecklenburg–gadebuschi hercegné IX. Károly svéd király |
Vallás | evangélikus |
Vasa Gusztáv aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Vasa Gusztáv témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Vasa Gusztáv (svédül: Gustav Vasa, született Gustav Eriksson; 1496. május 12. – Stockholm, Svéd Királyság, 1560. szeptember 29.), a Vasa-dinasztia alapítója, előbb Svédország alkirálya 1521 és 1523 között, majd annak királya I. Gusztáv (svédül: Gustav I) néven 1523-tól 1560-as haláláig.
A stockholmi vérfürdőt követően lázadást szervezett II. Zsarnok Keresztély dán király ellen, megdöntötte hatalmát a svéd területek felett, és végleg kivezette országát a kalmari unióból. Uralma alatt a svédek áttértek az evangélikus hitre. A svéd történetírók úgy tekintenek rá, mint a modern Svédország megalapítójára.
Gusztáv apja, Erik Johansson (Vasa) maga is részt vett egy II. Keresztély elleni felkelésben, amiért 1520-ban a stockholmi vérfürdőben kivégezték. Anyai ágon a Sture családtól származott.
Gusztáv Uppsalában, ifj. Sten Sture és a linköpingi püspök vezetése alatt végezte tanulmányait. Azután katonai pályára lépett és részt vett a II. Keresztély dán király elleni felkelésben, aki őt azonban 1518-ban, a brännkyrkai csatában elfogatta és kaløi várba záratta. De 1519. szeptember 30-án sikerült Gusztávnak parasztruhában a várból megszökni, majd Lübeckbe menekült, ahol a városi tanács pártját fogta. Ennek segélyével 1520. május 31-én elhajózott a svédországi Kalmarba, hogy hazáját a dán iga alól minél előbb felszabadítsa. Innen Dalarnába utazott, próbálva hadsereget verbuválni Dánia ellen, eleinte kevés sikerrel. 1521-re sikerült egy kisebb sereget gyűjtenie Dalarnában, melynek az élén két év küzdelem után legyőzte a dán seregeket.
1523. június 6-án királlyá választották. Csapatai ostrom alá vették Stockholmot, és június 24-én bevonulhattak a fővárosba.
Gusztáv arra határozta el magát, hogy a pénzügyi bajok orvoslása és a királyi hatalom emelése céljából behozza a protestantizmust. 1527-ben a Västeråsba egybehívott rendek előtt kijelentette, hogy ha a protestáns hit behozatalát és a katolikus egyház vagyonának elkobzását nem helyeselnék, a trónról lemond. A polgárság és a pórok képviselői a katolikus valláshoz szító főnemesség és papság tiltakozása dacára a protestáns tanok hirdetését megengedték és a katolikus főpapság és a kolostorok vagyonának és birtokainak lefoglalását helyeselték.
Gusztáv menesztette és száműzte a dán-barát érseket, Gustav Trollét, és a maga jelöltjének jóváhagyását kérte a pápától. A pápa ezt megtagadta, és követelte Trolle visszaiktatását. Mind az érseki, mind több püspöki szék körüli viták után Gusztáv 1531-ben úgy döntött, hogy a lutheránus teológus Olaus Petri testvérét, Laurentius Petrit nevezi ki érseknek. Ekkor a Szentszék gyakorlatilag elvesztette fennhatóságát a svéd egyház felett. 1540-41-ben megjelent a teljes Biblia svéd nyelven. (Az Újszövetség fordítását már 1526-ban kiadták.)
1544. január 13-án az újból Västeråsba gyülekezett rendek a királlyal egyetemben nyíltan vallották meg protestáns hitüket. Ez a gyűlés ismerte el továbbá Gusztáv kívánatára, hogy a korona a férfi elsőszülöttségi jog szerint öröklődjön családjában.
Gusztáv központosító törekvései, szigora, és a Rómával való szakítása több felkeléshez vezettek. Ezek közül a legnevezetesebb a Nils Dacke féle 1542-es parasztfelkelés. A smålandi parasztokat különösen sújtotta a kereskedelmi embargó Dániával és a központosított állam által kirótt adóteher, így Nils Dacke vezetésével felkelést indítottak a király ellen. A király kénytelen volt belemenni egy fegyverszünetbe, mely alatt Nils Dacke gyakorlatilag Svédország déli részének uralkodójává vált. Rekatolizálta a térséget, és újra beindította a kereskedelmet Dániával. A király 1543 januárjában megszegte a fegyverszünetet. Csapatokat küldött a lázadó területekre, és a királyi propagandával sikeresen maga mellé állította a lakosság egy részét. Dackét elfogták és felnégyelték.
Az 1540-es években Gusztáv halálra ítélte a Petri fivéreket, mert nem szolgáltattak ki lázadásról szóló információkat, amelyekhez gyóntatás során jutottak. Később azonban amnesztiát kaptak.
Gusztáv további uralmát minden tekintetben siker kísérte. Felszabadította a kereskedést a külföld és nevezetesen a Hanza kötelékeiből és nagyban emelte a bányászatot és okszerű erdészetet, a közoktatást is javította, az ország védelmi erejét pedig külföldi hadihajók építése által emelte. Érdemeiért a svéd történetírók a svéd monarchia alapítójának szokták nevezni. Még a finnek is rendkívül megkedvelték, bár az új monarchia megszilárdítása érdekében szükséges adótehert éppen ők érezték a legjobban.
1554 és 1557 között diplomáciai konfliktusok miatt Gusztáv háborúba keveredett Rettegett Ivánnal, de egyik fél sem ért el sikereket a harc során.
1560-ban súlyos bélfertőzés végzett a királlyal. Midőn Gusztáv halálát közelegni érezte, összehívta a rendet Stockholmba és az ő jelenlétükben adta át 1560. június 25-én a királyi jogart Erich utódának; majd szeptember 29-én elhunyt.
Háromszor nősült meg: első neje szász-aluenburgi Katalin; második neje leijonhofvudi Margit, akitől 10 gyermeke született. Harmadik neje Stenbock Katalin volt.
Az uppsalai dómban temették el. Az apszisban lévő síremlék körüli falakon láthatók Johan Gustaf Sandberg freskói a király életéből vett jelenetekkel.
Svéd királyok | ||
---|---|---|
Yngling-ház (970–1060) | II. Olaf · VI. Erik · III. Olaf · I. Anund · III. Emund | |
Stenkil-ház (1060–1125) | Stenkil · VII. Erik · VIII. Erik · Halsten · II. Anund · I. Haakon · I. Inge · Svend · (IX.) Erik · Fülöp · II. Inge · Ragnvald · | |
Ulfing-ház1 (1125–1130) | I. Magnus · II. Magnus | |
Sverker-ház2 (1130–1222) | I. Sverker · VII. Károly · Kol · Boleszláv · II. Sverker · I. János | |
Erik-ház (1156–1234) | IX. Erik · I. Knut · X. Erik · XI. Erik · II. Knut | |
Folkung-ház (1229–1234, 1248/1250–1318, 1319–1364) | I. Birger · Valdemár · III. Magnus · Birger · IV. Magnus · XII. Erik · II. Haakon · IV. Olaf | |
Mecklenburgi-ház (1364–1389) | Albert | |
Valdemár-ház3 (1388–1412) | Margit | |
Griffin-ház (1396–1439) | XIII. Erik | |
Wittelsbach-ház (1441–1448) | III. Kristóf | |
Knutsson-ház (1448–1457) | VIII. Károly | |
Oldenburg-ház (1457–1523) | I. Keresztély · János · II. Keresztély | |
Vasa-ház (1523–1654) | Gustav Vasa • XIV. Erik • III. János • Zsigmond • IX. Károly • II. Gusztáv Adolf • Krisztina | |
Pfalz-Zweibrücken-Kleeburg-ház (1654–1720) | X. Károly Gusztáv • XI. Károly • XII. Károly • Ulrika Eleonóra | |
Hessen-Kassel-ház (1720–1751) | I. Frigyes | |
Holstein-Gottorp-ház (1751–1818) | Adolf Frigyes • III. Gusztáv • IV. Gusztáv • XIII. Károly | |
Bernadotte-ház (1818–) | XIV. Károly János • I. Oszkár • XV. Károly • II. Oszkár • V. Gusztáv • VI. Gusztáv Adolf • XVI. Károly Gusztáv | |
1Más néven Estrisson-ház, valójában II. Olaf (†975) férfiági leszármazottjai, ebből következően az Yngling-ház. 2Lehetséges, hogy a Stenkil-ház mellékága. 3Valójában az Ulfing-ház mellékága, ebből következően Yngling-ház. |
Nemzetközi katalógusok |
---|