Herbert Marcuse

A mai világban a Herbert Marcuse egyre fontosabbá vált. Akár az egészségügy, a technológia, az oktatás vagy bármely más területről van szó, a Herbert Marcuse felkeltette a szakértők és a nagyközönség figyelmét. Az évek során tanúi lehettünk annak, hogy a Herbert Marcuse hogyan fejlődött, és hogyan vált kulcsfontosságú kérdéssé társadalmunkban. Ebben a cikkben alaposan megvizsgáljuk a Herbert Marcuse minden oldalát, a történetétől a jelenlegi alkalmazásaiig, azzal a céllal, hogy teljes és részletes áttekintést nyújtsunk a mai világban betöltött fontosságáról.

Herbert Marcuse
1955-ben
1955-ben
Született1898. július 19.[1][2][3][4][5]
Berlin[6][7][8]
Elhunyt1979. július 29. (81 évesen)[1][2][3][4][5]
Starnberg[8]
Állampolgársága
Házastársa
  • Sophie Wertheim
  • Inge Neumann
  • Erica Sherover-Marcuse
Gyermekeiegy gyermek:
Peter Marcuse
Foglalkozása
  • filozófus
  • szociológus
  • politikaelmélet szakértője
  • egyetemi oktató
  • politológus
Iskolái
Halál okaagyvérzés
SírhelyeDorotheenstadti temető
Herbert Marcuse aláírása
Herbert Marcuse aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Herbert Marcuse témájú médiaállományokat.

Herbert Marcuse (Berlin, 1898. július 19. – Starnberg, 1979. július 29.) német filozófus, szociológus, politológus, a frankfurti iskola alapító tagja.

Élete

Herbert Marcuse Berlinben született Karl Marcuse és Gertrud Kreslawsky fiaként. Heidegger tanítványa volt, az 1930-as években a marxizmus hatott rá, de azt elsősorban kultúrkritikaként értelmezte át.

Egyik alapító tagja volt a két világháború közötti időszak jelentős filozófiai körének, az ún. frankfurti iskolának. Marcuse a frankfurti iskola idősebbik nemzedékének jelentős képviselője, ő dolgozta ki a kritikai marxizmust. Célja volt, hogy létrehozza a fenomenológia, az egzisztencializmus és a marxizmus szintézisét.

Főbb művei

  • Hegel ontológiája és történetiség-felfogása (1932)
  • Ész és forradalom (1941)
  • Érosz és civilizáció (1955)
  • Szovjet marxizmus (1958)
  • Az egydimenziós ember (1964)

Az Ész és forradalom

Az Ész és forradalom című munkája 1941-ben jelent meg. Ez volt Marcuse első nagy angol nyelven publikált műve. Jellemző a könyv hangvételére, hogy áthatja a fasizmusellenesség. A kritikai elmélet kiindulási pontjait tartalmazza, ezért segít megérteni a frankfurti iskola álláspontját és a pozitivizmus-vitát. A könyv legfontosabb mondanivalója a fennálló világ negativitása: hamis a róla alkotott kritikátlan fogalom, tehát hamis maga a világ is.

Az egydimenziós ember

Herbert Marcuse legfontosabb alkotásának Az egydimenziós ember című művét tekintik, melyet 1964-ben írt. Az 1960-as évek kritikai szociológiai irányzata nagy hatással volt rá. Ez az irányzat feladatának tekintette a fennálló viszonyokkal szembeni kritika gyakorlását. Álláspontjuk szerint először a szociológusoknak kell megkonstruálni a jó társadalom képét, és ennek az alternatívának a szempontjából kell vizsgálni a fennálló társadalmi viszonyokat.

A fent említett műve egyaránt bírálja a Szovjetuniót és a kapitalista társadalmat. Marcuse szerint az ember szabad, sokdimenziós lény; az számít jó társadalomnak, ami engedi, hogy ez a sokféle képesség és készség kibontakozzon az emberből. Ebből a nézőpontból megvizsgálta az Egyesült Államok társadalmát is. Úgy találta, hogy az amerikai társadalom is egyetlen dimenzióba kényszeríti az embert, ez pedig a fogyasztási dimenzió. Az embert azzal azonosítják, amije van. A legfőbb mozgatóerő a pénz. Marcuse szerint tehát az egyetlen dimenzió a gazdaság, és az élet egyetlen örömforrása a fogyasztás. A reklámok és a média feladata a manipuláció, hogy az embereket vásárlásra ösztönözze.

Marcuse azt mondja, hogy a középosztályok manipulációja olyan jól sikerült, hogy elfogadták ezt az egydimenziós létet. Fő kérdése: kik lehetnek azok, akiktől még várni lehet, hogy kitörjenek az egydimenziós létből? Marcuse válasza: a fiatalok és a diákok, mivel ők még nem integrálódtak olyan erősen a társadalomba.

Magyarul

  • Az egydimenziós ember. Tanulmányok a fejlett kapitalista társadalom ideológiájáról; Kossuth, Bp., 1969
  • Ész és forradalom. Hegel és a társadalomelmélet keletkezése; ford. Dezsényi Katalin, Endreffy Zoltán, utószó Almásy Miklós; Gondolat, Bp., 1982 (Társadalomtudományi könyvtár)
  • Az egydimenziós ember; ford. Józsa Péter; Kossuth, Bp., 1990

Jegyzetek

  1. ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). Encyclopædia Britannica Online . (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ a b Find a Grave (angol nyelven). Find a Grave . (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ a b Discogs (angol nyelven). Discogs . (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ a b Frankfurter Personenlexikon. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. ↑ Német Nemzeti Könyvtár: Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Integrált katalógustár (Németország) . (Hozzáférés: 2014. december 10.)
  7. ↑ Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Маркузе Герберт, 2015. szeptember 28.
  8. ↑ a b c d a Német Nemzeti Könyvtár katalógusa (német nyelven). (Hozzáférés: 2024. július 11.)
  9. ↑ LIBRIS. Svéd Nemzeti Könyvtár, 2012. szeptember 18. (Hozzáférés: 2018. augusztus 24.)

Források

  • Pankucsi Márta: Bevezetés a szociológiába. Bíbor Kiadó, 2002. ISBN 963-9634-36-0. 22-23 oldal
  • Papp Zsolt (szerk.): Tény, érték, ideológia. A pozitivizmus-vita a nyugatnémet szociológiában. Budapest: Gondolat, 1976
  • Herbert Marcuse: Az egydimenziós ember. Kossuth Könyvkiadó, 1990

Kapcsolódó szócikkek

Ez a filozófusról szóló lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!
Ez a német személy életrajzát bemutató lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!