Napjainkban a Corvin-koszorú olyan téma, amely mind személyes, mind szakmai téren nagy aktualitást kapott. A Corvin-koszorú megjelenése óta jelentős hatást gyakorolt a társadalomra, vitákat, elmélkedéseket és cselekvéseket generált, amelyek célja, hogy megértsék és kezeljék következményeit. Akár lokálisan, akár globálisan, a Corvin-koszorú minden korosztálytól, kontextustól és szakmától függetlenül felkeltette az egyének figyelmét, és a kortárs élet központi elemeként kiemelkedik. Éppen ezért elengedhetetlen, hogy mélyebben elmélyüljünk a Corvin-koszorú elemzésében, feltárva annak többféle dimenzióját és következményeit, hogy jobban megértsük hatókörét és relevanciáját a mai világban.
A Corvin-koszorú egy kitüntetés, amelyet 1930-ban alapított Horthy Miklós, Magyarország kormányzója. Azok kaphatták meg, akik a magyar tudomány, irodalom és művészet terén, valamint a magyar művelődés fellendítésében szereztek kimagasló érdemeket. A Corvin-koszorú „élő” viselőinek száma egyszerre nem lehetett több hatvannál. További kitüntetéseket is alapítottak: a jelentősebb Corvin-láncot[1] és a Corvin-díszjelvényt, amelyet 12 fő viselhetett. Külföldieknek Corvin-díszjelvényt adományoztak.
Kereszt formában négy ponton szalaggal átfont babérkoszorú, átmérője: 70 mm. Benne háromszög formájú, kék pajzs alak, amely sarkaival érinti a koszorút, Mátyás király családi címerével. A hátlapján a pajzsra az adományozott személyek nevét vésték be. A kitüntetett személy elhalálozása után a koszorút újra kiadták, így ismételt adományozások esetén több név is szerepelhetett rajta (lásd. Nudelmann árverések). A koszorú anyaga ezüst és zománc. A kitüntetés doboza fekete, fedelén középen arany "C".[2]
Ábécé szerinti tartalomjegyzék |
---|
|