A mai világban a Chrudinák Alajos olyan témává vált, amely nagyon fontos és sok ember számára érdekes. A szakemberektől a rajongókig a Chrudinák Alajos sokak figyelmét felkeltette a sokféle oldala és a mindennapi élet különböző területeire gyakorolt hatása miatt. Akár személyes, akár szakmai vagy társadalmi szinten, a Chrudinák Alajos elemzésre és átgondolásra érdemes témának bizonyult. Ebben a cikkben alaposan megvizsgáljuk a Chrudinák Alajos különböző dimenzióit és relevanciáját a mai világban. Történetétől a jövőbeli vonatkozásaiig egy kimerítő elemzésbe merülünk, amely meg akarja világítani ezt a lenyűgöző témát.
Chrudinák Alajos | |
Született | 1937. március 29. Budapest |
Elhunyt | 2020. március 11.[1] (82 évesen) |
Állampolgársága | magyar |
Nemzetisége | magyar |
Foglalkozása | újságíró |
Kitüntetései |
|
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Chrudinák Alajos témájú médiaállományokat. | |
Chrudinák Alajos (Budapest, 1937. március 29. – 2020. március 11.) magyar újságíró, televíziós, a Magyar Televízió külpolitikai műsorainak egykori vezetője, főszerkesztője.
A budapesti Berzsenyi Dániel Gimnáziumban érettségizett 1955-ben, majd Moszkvában a Nemzetközi Kapcsolatok Intézetében (MGIMO) tanult 1955–56-ban. Ezután beiratkozott az ELTE BTK sémi filológia szakára. Az 56-os forradalom során Nagy Imre vonalával szimpatizált, ezért egy évre bebörtönözték, majd kitiltották az ország összes egyeteméről.
1957 és 1962 között óraadó, nyelvtanár volt a TIT József Attila Szabadegyetemen, majd dolgozott az Országos Fordító Irodában is. 1963-tól a Magyar Rádió munkatársa volt, egészen 1972-ig, majd innen a Magyar Televízióhoz került. 1965–68 között az ELTE BTK sémi filológiai tanszékén tanított. Az MTV Külpolitikai Szerkesztőségének helyettes vezetője 1972–77 között és a Panoráma, Nemzetközi Stúdió, Parabola, Szemtől szemben, Fórum stb. című műsorainak a főszerkesztője. Az MTV Közel-keleti tudósítója 1994–1998 között. Az MTV elnökségi tagja (1990. január-április), 1996–97-ben az MTV regionális elnökhelyettese, 1998–2004 között főmunkatársa. Élete utolsó éveiben a Mátranováktól 10 kilométerre lévő Mátracserpusztán élt.[2][3]
1956 őszén (amikor Moszkvában a Nemzetközi Kapcsolatok Intézetében tanult) Chrudinák Alajos és Molnár Árpád szervezői voltak a Moszkvai Magyar Nagykövetség előtti tüntetésnek. Ezért kizárták őket az ország összes felsőoktatási intézményéből. [4][5]
Chrudinák igazán ismertté a Panorámával vált, akkoriban nálunk nagyon újszerű, oknyomozó stílusú újságíróként ismerték. Még a szocializmus idején bátran szembement [6] az akkori irányzattal, bírálta a rendszert, illetve politikusait. 1968-tól 2004-ig több mint százhetven riport-dokumentumfilmet készített az erdélyi magyarok szenvedéseiről, a közel-keleti háborúkról, az izraeli megszállásról, Trianon tragikus következményeiről és a kommunista diktatúrák embertelenségéről. Az ő kiállásának köszönhető, hogy a Magyar Televízió 1989-ben leadta az erdélyi falurombolások bírálatát Tőkés Lászlótól. Majd az 1989-es romániai forradalom idején is közvetítettek, elsőként megszerezve a Ceauşescu-per filmfelvételeit. A Panoráma főszerkesztője lett, de saját műsorából is eltiltották, majd a közismert televízióst az akkori Horn-kormány jobbnak látta a távoli Jordániába helyezni.
A szocialista érában készült filmjeit az akkori nyugati világ is megvásárolta, 35 ország vásárolta meg izraeli útifilmjét,[7] Monte-Carlóban pedig Arany Nimfa díjjal ismerték el Háború a Szaharában című filmjét. Hatvanhét éves korában nyugdíjazták. Tarics Péter külpolitikai újságíró így értékelte Chrudinák Alajos életművét: Chrudinák Alajossal olyan újságíró-nemzedék ment el, amely világszerte megteremtette az igazságon alapuló, objektív, minden részletre kiterjedő tömegtájékoztatást. Ahogy ő maga is nyilatkozta többször: „A tájékoztatásnak egyetlen kritériuma lehet: az igazság.“ [8]
Jasszer Arafat, Menáhém Begín, Simón Peresz, Aríél Sárón, Abba Eban, Ehúd Olmert, Joszi Szárid, Jichák Rabin, Hailé Szelasszié, Mohammad Reza Pahlavi, Moammer Kadhafi, Kazem Shariat-Madari, Akbar Hásemi Rafszandzsáni, Szervátiusz Tibor, Václav Havel, Alexander Dubček, Tőkés László, Makovecz Imre, Csoóri Sándor, Sütő András, Antall József, Basir Dzsemajel.
|
|