A Bécs–Schwechati nemzetközi repülőtér már régóta érdeklődés és vita tárgya. A társadalomra és a mindennapi életre gyakorolt hatása tagadhatatlan, és relevanciája különböző területekre terjedt ki. Ez a cikk a Bécs–Schwechati nemzetközi repülőtér alapos feltárására törekszik, elemezve annak eredetét, fejlődését és lehetséges jövőbeli következményeit. Ezeken az oldalakon a Bécs–Schwechati nemzetközi repülőtér-hez kapcsolódó különböző szempontokkal foglalkozunk, a történelmi jelentőségétől a kortárs világra gyakorolt hatásáig. Ezenkívül a Bécs–Schwechati nemzetközi repülőtér különböző nézőpontjait elemezzük, bemutatva annak összetettségét és lehetőségét, hogy vitákat és reflexiókat generáljon a különböző területeken. Ennek a cikknek az a célja, hogy teljes és gazdagító képet adjon a Bécs–Schwechati nemzetközi repülőtér-ről, és felkéri az olvasót, hogy mélyebben ásson bele ebbe a releváns és jelentős témába.
A Bécs–Schwechati nemzetközi repülőtér (németül Flughafen Wien-Schwechat) (IATA: VIE, ICAO: LOWW) Ausztria legnagyobb és legismertebb nemzetközi repülőtere. Bázisként és átszállóhelyként szolgál az Austrian Airlines, a Ryanair és a Wizz Air számára. Elsősorban Kelet-Európa és a Közel-Kelet felé induló járatok csomópontja, és Ausztria keleti régiójának legnagyobb munkaadója. 2014-ben 70 légitársaság több mint 60 ország 180 úticéljával kötötte össze a repteret.[2] A reptér két 45 méter széles kifutópályával (11/29: 3500 m, 16/34: 3600 m) és 84 repülőgép beálló hellyel rendelkezik.[3] 2014-ben a repülőtér 22 483 158 utast számlált.[4] A reptér alkalmas olyan széles törzsű gépek fogadására, mint a Boeing 747 és az Airbus A380.
A repülőtérről Észak-Amerika, Ázsia és Afrika országai is elérhetőek közvetlenül. 2024-ben a repülőtér 31,7 millió utast szolgált ki, ami 7,4%-os növekedés az előző évhez képest. A legnépszerűb nyári járatok Antalya, Barcelona és Mallorca, a legnépszerűb hosszú távú járatok Bangkok, New York és Tajpej.[1]
A reptér üzemeltetője a tőzsdén bejegyzett Flughafen Wien AG.
A Luftwaffe katonai bázisrepterének épült, az első kapavágást Hermann Göring,
a német légierő parancsnoka végezte 1938. május 14-én, egy hónappal az anschluss után. Christoph Miller német mérnök építette[5] és Luftwaffenstützpunkt Schwechat – Ost/Heidfeld néven kezdett üzemelni. Itt működött az 5-ös vadászpilóta képző, de aktív repülőegységek (vadászrajok és harci repülők) bázisaként is szolgált.[6]
1942-ben a reptér egy részét megkapta Ernst Heinkel repülőgépgyártó üzeme és tervező irodája, itt gyártották a He 219 és He 162 típusú vadászgépeket. 1944. december 7-én a reptér egy részére telepítették a schwechati II. munkatábort, az internáltak az Henkel üzemben és a Liesing sörgyárban dolgoztak.
1945 őszén a megállapodás szerint a brit megszálló csapatok vették át, bár a reptér szovjet zónában helyezkedett el. A szovjetek vették birtokukba az asperni repteret, az amerikaiak pedig a langenlebarni repteret (Bécs egykori légikikötője, ma katonai reptér). 1946-ban szállt le a BEA első polgári gépe, egy C–47 Dakota.[2] 1953-ban már hazai cég látta el az áru- és csomagkezelést. A Bécsi Reptérüzemeltető Társaság 1954. január 1-jén indította meg működését.
A futópályát 1954–1955-ben 2000 m-re hosszabbították. 1956. március 27-én a közlekedésügyi miniszter engedélyt adott az általános forgalmat lebonyolító reptér kialakítására és üzemeltetésére. 1959-ben a kifutópályát 3000 m-re hosszabbították meg. Az új légiáru kezelő épület, a mai 2-es terminál építése 1956-ban kezdődött, és 1960. június 17-én adták át a forgalomnak. A 40 m magas irányító torony is elkészült.
A légiforgalom várható növekedése miatt már 1962-ben megkezdődött a második kifutópálya tervezése (16/34). 1972-ben engedélyezte az építést a közlekedésügyi miniszter, 1977. október 6-án avatta fel Rudolf Kirchschläger szövetségi kancellár. 1977-ben üzembe helyezték a Polgári Repülési Központot (Civil Aviation Center), két évvel később pedig a VIP- és Business Center is megnyílt.
1988-ban adták át a keleti mólót nyolc utashíddal, akkoriban vékony híd kötötte össze a utaskezelővel. 1990-ben megnyitották a World Trade Centert, 1991-ben pedig a Vienna International Air Cargo Centert. A 2000 személygépkocsi befogadására alkalmas 3-as parkolóházat is üzembe helyezték.
1992-ben megnyílt az új 1-es terminál, majd egy évvel később a bevásárló terület a B, C és D kapuk tranzit területén. 1996-ban a nyugati mólóval, és újabb 12 utashíddal bővült a repülőtér. 2005-ben megkezdte működését a 109 méter magas irányítótorony, amely betekintést nyújt a repülőtér egész területére. A régi tornyot lebontották. 2004 óta működik az Iroda Park, három épületében több mint 69 000 m² bérelhető hely áll rendelkezésre. A VIP terminál és a hozzá tartozó előtér 2006-ban nyílt meg.
2012. június 5-én megnyílt az új Austrian Star Alliance Skylink terminál (3-as terminál), amely évente több mint 30 millió utas kiszolgálását teszi lehetővé. Az építkezés 2004-ben kezdődött, a projekt költségeinek emelkedése miatt 2009-ben félbeszakadt, de 2010-ben folytatták. Az új épület a déli mólóval és a 17 új utashíddal lehetővé teszi az évi 30 millió utas kiszolgálását, és ezzel a fejlesztéssel képes fogadni az Airbus A380 repülőgépet.
Az 1-es terminállal szemben helyezkedik el. 2005 augusztusában építették a növekvő utasforgalom kiszolgálására átmeneti jelleggel. A 22 check-in pultnál nagyrészt a Charter és Diszkont légitársaságok járatait szolgálták ki, de 2020-ban a Covid-19 pandémia alatt bezárásra került és azóta sem nyitott újra.
2. terminál
Az 1960-ban átadott terminál volt a reptér egyedüli utasfogadó épülete az 1-es terminál megépítése előtt. Kezdetben itt kezelték az érkező és induló utasokat, később már csak az indulókat. Utaskezelést ma már nem végeznek ezen a terminálon. 2012-ben a British Airways és az Aeroflot is elhagyták végleg, és más terminálon kaptak helyet. 2013-ban minden tevékenység megszűnt, ma csupán átjáróként szolgált a B, C és D utaskapukhoz és itt működik az újonnan létesített keleti beszállókártya ellenőrző. Egy újabb felújítást és átalakítást követően 2022-ben nyílt meg újra az utazó közönség előtt, immáron egy a 3-as terminálhoz hasonló, a C- és D-kapukat kiszolgáló központi utasbiztonsági ellenőrzőpontként.
A B, C és D utaskapuk az 1-es és 2-es terminálokhoz kapcsolódnak, a közös tranzit területhez a 2-es terminálon keresztül lehet eljutni. A D utaskapu a keleti mólón található. Az északi mólón az F és G kapuk a 3-as terminálon keresztül érhetők el.[8]
1-es terminál
1A terminál
Régi 2-es terminál. Ma a központi utasbiztonsági ellenőrző pont a C- és D-kapukhoz.
3-as terminál
Utasforgalmi adatok
Utasforgalom alakulása 2003 óta
A közvetlen járattal elérhető európai, közel-keleti és tengerentúli városok utasforgalma:
Legforgalmasabb úticélok 2019-ben (%-os változás az előző évhez képest):[9]
1945. november 17-én a rossz látási viszonyok miatt a Royal Canadian Air Force Douglas C-47A Dakota III gépének szárnya érintette a földet, és a gép lecsapódott. Mindenki túlélte a balesetet.[70]
1955. október 10-én a JAT jugoszláv légitársaság Convair CV–340 gépe a pilóta hibájából (CFIT baleset) a döblingi Leopoldsbergre zuhant. A 29 utas közül heten életüket vesztették.[71]
1958. december 24-én 21 óra előtt az Air FranceLockheed L-749A 28 utast szállító gépe leszálláshoz készülőben, 2220 m-re a leszállópályától lezuhant és kigyulladt. A karácsonyi csodának nevezett balesetben csak a kapitány és a repülőgép technikusa sérültek meg.[72][73]
1969. november 20-án a LOTWrocław és Varsó között közlekedő 18 utast szállító gépét két lengyel állampolgár eltérítette és Schwechatra irányította. Politikai menedékjogot kértek.[74]
Ez a szócikk részben vagy egészben a Flughafen Wien-Schwechat című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk
Repülőtér-információ a World Aero Data adatbázisában Forrás: DAFIF (utolsó frissítés: 2006. októbere)