Ma elmélyülünk a Bonaparte-ház izgalmas világában, feltárva a körülötte lévő összes lenyűgöző szempontot. Kezdetétől a mai társadalomra gyakorolt hatásáig elmerülünk a felfedezés és a tudás utazásában, minden részletet elemezve és megfejtve az azt körülvevő titkokat. A Bonaparte-ház a történelem során érdeklődés és vita tárgya volt, és ezzel a cikkel arra törekszünk, hogy megvilágítsuk mindazokat a szempontokat, amelyek annyira érdekessé teszik. Készüljön fel egy mélyreható felfedezésre, amely a Bonaparte-ház megújult és gazdagító vízióját fogja látni.
Bonaparte, olaszul Buonaparte, I. Napóleon francia császár révén híressé vált olasz–francia család.
A Bonaparte (Buonaparte) nevet számos itáliai család viselte a korai középkorban, különösen Firenze, Treviso és Genova városokban. Az egyik, amely 1100 előtt telepedett le Firenze környékén, a 13. században két ágra szakadt: San Miniato-ira és sarzanarira. A szarzanari-ág egyik tagja, Francesco Buonaparte a 16. század közepén Korzikára települt. Leszármazottai elsősorban közigazgatási pályákon tevékenykedtek. A Bonaparték egyes tagjai Ajaccióban, mint a város patricíusai szerepeltek. A 18. században a család három férfi tagja töltött be fontosabb szerepet Ajaccióban: Luciano Buonaparte, ennek testvére Napoleone Buonaparte és mindkettőjük unokaöccse, Carlo Buonaparte, I. Napóleon császár apja.
Napóleon apja Carlo Buonaparte, anyja pedig Letizia Ramolino volt. Harmadik – és egyben első életben maradt – gyerekük Joseph 1768-ban született, Napóleon 1769-ben, kilenc további gyerek pedig a későbbi években. Közülük hatan maradtak életben: Lucien (*1775), Élisa (*1777), Louis (* 1778), Pauline (* 1780), Caroline (* 1782) és Jérôme (* 1784).
Louis Bonaparte fia, Charles-Louis Bonaparte III. Napóleon néven francia császár lett (1852–1870). A Bonaparte név – Lucien, Louis és Jérôme leszármazottai révén – napjainkig fennmaradt.
Carlo Buonaparte (Ajaccio 1746 – Montpellier 1785) felesége Maria Letizia Ramolino (Ajaccio 1750 - Róma 1836). Gyermekeik: