Barkóczy Borbála

A mai világban a Barkóczy Borbála olyan témává vált, amely az emberek széles körében nagyon fontos és érdekes. A társadalomra gyakorolt ​​hatásától a globális gazdaságra gyakorolt ​​hatásáig a Barkóczy Borbála heves vitákat és vitákat váltott ki különböző területeken. Akár személyes, akár szakmai vagy akadémiai szinten, a Barkóczy Borbála megértésének és elemzésének fontossága kulcsfontosságú ahhoz, hogy tisztában legyünk a jelenlegi környezetben rejlő kihívásokkal és lehetőségekkel. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Barkóczy Borbála különböző oldalait és mindennapi életünkre gyakorolt ​​hatását, átfogó és tájékozott képet adva erről a jelenségről.

Barkóczy Borbála
Idősebb Dorfmeister István: Barkóczy Borbála portréja
Idősebb Dorfmeister István: Barkóczy Borbála portréja
Született1699
nem ismert
Elhunyt1772. október 14. (72-73 évesen)[1]
Sopron
Állampolgárságamagyar
GyermekeiCziráky Mária
SzüleiJúlia, Gräfin Zichy de Zich et Vasonykeö
Barkóczy Ferenc
Foglalkozása

Gróf szalai Barkóczy Borbála (Bariska),[2] gróf Cziráky Józsefné (1699.[3] – Sopron, 1772. október 14.) magyar költőnő.

Élete

Atyja gróf Barkóczy Ferenc, II. Rákóczi Ferenc főtisztje volt, édesanyja: gróf Zichy Júlia (†1746 ), bátyja gróf Barkóczy Ferenc esztergomi érsekprímás. 1720-ban lett Cziráky József (II.) felesége, és 1742-ben megözvegyült.[4]

1772. október 14-én Sopronban halt meg, életének 72. évében.

Ismert műve

  • Egy árva gerliczének sóhajtozó zokogási című akrosztichonnal fennmaradt verse 1743-ban jelent meg a szerző és a nyomtatási hely megnevezése nélkül. A költőnő nevét a versfejekből Szinnyei József olvasta ki, és rövid ismertetéssel a Vasárnapi Ujság 1875. évi 4. számában közölte.

Az özvegységet panaszló költeményen a 18. századi népszerű líra hatása érződött.

Jegyzetek

  1. ↑ PIM-névtér. (Hozzáférés: 2022. augusztus 13.)
  2. ↑ Völcseji Toth István költő művei
  3. ↑ OSZK: Más helyen 1700-ban (magyar nyelven). . (Hozzáférés: 2014. április 30.)
  4. ↑ Férje részvételéről az örökösödési háborúban és haláláról Völcseji Toth István írt eposzt. Ebben a műben hűen ábrázolta a gyászában jajgató özvegyet, a neve említése nélkül.

Források

További információk