Balassi Bálint

Balassi Bálint
Született1554. október 20.
Zólyom
Elhunyt1594. május 30. (39 évesen)
Esztergom-szentkirályi katonai tábor
Állampolgárságamagyar
SzüleiBalassa János
Foglalkozása
A Wikiforrásban további forrásszövegek találhatók Balassi Bálint témában.
A Wikimédia Commons tartalmaz Balassi Bálint témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Báró gyarmati és kékkői Balassi Bálint (eredetileg Balassa vagy Balássa, Balázsa; Zólyom, 1554. október 20.EsztergomSzentkirály, 1594. május 30.) magyar költő, törökverő nemes. A magyarországi reneszánsz második korszakának nagy alakja. A magyar nyelvű költészet első kiemelkedő művelője, a magyar irodalom első klasszikusa.

Élete

Balassi Bálint 1554. október 20-án született Zólyomban. Apja gyarmati Balassa János (főispán) (Balassa Menyhért báró és Balassa Imre erdélyi vajda testvére), aki ekkor a zólyomi vár főkapitánya; anyja Lekcsei Sulyok Anna (fl. 1573). Az anyai nagyszülei szülei lecskei Sulyok Balázs (fl. 15211542), királyi főkamarás, földbirtokos és gersei Pethő Erzsébet voltak. Balassa Jánosné Sulyok Anna Dobó István és Bocskai György sógornője. A Balassa család a Sulyok família révén a kor nevezetes személyeivel került rokonságba: Sulyok Sára az egri hősnek, Dobó Istvánnak volt a felesége; Sulyok Krisztina pedig a majdani fejedelemnek, Bocskai Istvánnak adott életet. Felmenői között apai nagyanyja Perényi Orsolya, Perényi István leánya, Perényi Péter koronaőr és erdélyi vajda nagynénje.

A költő szülei 1553 tavaszán kötöttek házasságot. Bálintnak 1563-ban egy öccse is született, Ferenc.

Rokonsága és családfája

Balassa Ferenc Perényi Orsolya                     Sulyok Balázs
  
                                        
                                   
Balassa Imre Balassa Menyhért Thurzó Anna Balassa Zsigmond Balassa János Sulyok Anna Sulyok Sára Dobó István Sulyok Krisztina Bocskai György
        
                                              
                       
    Balassa Boldizsár Balassa István     Balassi Bálint Balassi Ferenc Dobó Damján Dobó Ferenc Dobó Krisztina  
                                         
                                      
Hagymássy Katalin Bocskai István Haller Gábor Bocskai Ilona Bocskai Miklós Bánffy Kristóf Bocskai Judit Palocsai Horvát György Bocskai Krisztina Bocskai Erzsébet Báthory Kristóf
     

Ifjúkora

Az ifjú Bálintnak egy esztendeig Bornemisza Péter volt a nevelője, tudományokban, vitézi dolgokban oktató mestere. Valószínűleg ő fedezte fel a költői hajlamot is benne. 1565 őszétől, apja kereskedelmi kapcsolatai révén, három-négy esztendőre Nürnbergbe került, ahol mint magántanuló, középszintű iskolát végezhetett. Az egyetemre járás azonban kimaradt az életéből, mert apját 1569 őszén Pozsonyban, hamis vádak miatt fogságba vetették. Balassi János 1570 tavaszán, kalandos módon megszökött, s családjával együtt Délnyugat-Lengyelországba menekült. Ott 1572 nyaráig, a Krosno melletti Kamieniec várában éltek, amelyet nagy összegért vettek zálogba egy lengyel főúri családtól. Az ifjú Bálint itt fordította németből, „szerelmes szüléinek háborúságokban való vigasztalására”, a Beteg lelkeknek való füves kertecskét REAL-R, egy lutheránus prédikátor könyvét, amelyet 1572-ben, Krakkóban kinyomtattak. E fordítás néhány helye azt igazolja, hogy Balassi ekkor már zwinglianus nézeteket vallott az úrvacsora kérdésében, azaz családjával együtt a helvét reformáció hívévé vált. Ugyanezen évben apja kegyelmet nyert. A 18. esztendejében járó Bálint, fergeteges juhásztáncával aratott sikert Rudolf király pozsonyi koronázásán. 1573-ban anyját gyászolta.

1575 nyarán a törökök elfoglalták a Balassák Nógrád vármegyében fekvő várait, Kékkőt és Divényt, valamint a hozzájuk tartozó birtokokat. Ugyanekkor, az időközben zászlósúrrá kinevezett Balassi János, hogy udvarhűségét bizonyítsa, a Báthory István elleni lázadók közé küldte fiát, akit már Erdély határánál elfogtak a fejedelem emberei. Báthory az ifjút gyulafehérvári udvarában tartotta, majd 1576 tavaszán, lengyel királlyá való megválasztásakor, magával vitte Krakkóba. Itt Balassi egy esztendőn át részese lehetett az udvari életnek. Már éppen haza készült, amikor apja 1576. május 6-án Vágbesztercén meghalt. Visszatérve hazájába, lakóhelyül csupán az 1554-ben szerzett zálogbirtok, a Tátra aljában fekvő Liptóújvár és uradalma maradt meg számára. Talán ő volt a szerzője az Euryalus és Lucretia című széphistóriának, amely reá nézve kulcstörténet, és amely 1577-ben, a sárospataki várúr rózsalugasai alatt, a Gombos-kertben készült, mégpedig Aeneas Sylvius Piccolomini (a későbbi II. Piusz pápa) antik példákat követő, erotikus novellája alapján. Akkoriban még felhőtlen volt a kapcsolata unokabátyjával és egyben gyámjával, Balassa Andrással, akivel egy évtizeddel később mint kevély ellenségével perlekedett a véglesújvári örökség és Liptóújvár birtoklása ügyében.

Házassági szándékkal több hajadonnak udvarolt, akikhez, az akkori szokásokat követve, bókoló verseket írt. Ezek a kor divatos dallamaira szerzett, az udvari szerelem normáit követő, sőt a petrarkizmus és a neoplatonizmus néhány elemét is felvillantó versek, amelyekben a magyar virágének-frazeológia is megjelenik. Ám 1578 táján újra találkozott Losonczy Annával, akivel gyermekkoruk óta ismerték egymást, és beleszeretett. Anna ekkor Ungnád Kristóf egri várkapitány felesége volt, s hozzá Balassi már egész verssorozatot írt. Az asszony egy ideig viszonozta a költő érzelmeit, aki talán azért, hogy szerelme közelében lehessen, s egyúttal vitézi hírnevet is szerezhessen, egri szolgálatra jelentkezett. Csakhogy Anna épp ekkor kényszerült elhagyni a várost, hogy bánná kinevezett férjét Horvátországba kövesse. Balassi ekkor azért folyamodott a haditanácshoz, hogy Eger helyett Lengyelországba mehessen, ám óhaját elutasították. Így aztán ötven lovas kapitányaként, 1579 nyarától 1582 őszéig, Anna távollétében élte féktelen kicsapongásoktól sem mentes vitézi életét a híres végvárban. Több sikeres portyán és rajtaütésen vett részt.

Felnőttkora

Balassi Bálint

1583-tól, immár a hátországban, heves támadások kísérték tevékenységét. A zólyomi és selmecbányai polgárok, hogy az általuk gyűlölt Balassit városaikból eltávolítsák, egy fiatal özvegyasszony elleni erőszakkal vádolták meg. Ekkoriban került kezébe a Poetae tres elegantissimi című, Michael Marullus, Hieronymus Angerianus és Johannes Secundus szerelmi verseit tartalmazó, 1582-ben, Párizsban kiadott neolatin (újlatin nyelvű) antológia, amely költészetének megújításában játszott döntően nagy szerepet. Ettől kezdve uralkodóvá vált verseiben fikció, vagy ahogy önmaga nevezte, a „versszerző találmány”, és az antik mitológia keretében megjelenő petrarkista szerelmi frazeológia.

„Balassi Bálint egész életét perek, bírósági eljárások kísérték, mégpedig vagyonperek, egyházi eljárások és büntetőügyek egyaránt. Közismertek a vagyonából őt kiforgató gyámja, unokabátyja ellen folytatott birtokperei. Az 1580-as évek elején a liptói nemesség és a selmecbányai, zólyomi polgárok perelték rendszeresen hatalmaskodásai, duhajkodásai miatt. Jószágokat hajtatott el, bebörtönzött szolgáit szöktette meg, megverte a selmeci bányabíró a vihnyei hévízben óvatlanul melléje telepedő legényét, a hodrusbányai mészáros fiatal özvegyét fényes nappal az országúton igyekezett leteperni. 1584 karácsonyán unokahúgával (unokatestvérével), Dobó Krisztinával kötött házasságot és ugyanaznap néhány órára önkényesen elfoglalta a felesége, anyósa és sógora közös zálogbirtokában lévő Sárospatak várát, amely királyi birtok volt. Ezzel két pert vont magára, mindkettőt sógora indította ellene. Az elsőfokú unokatestvérrel kötött házasság tilalmának megszegése miatt az esztergomi érseki szentszék eljárását kérte, vérfertőzés ügyében, a királyi vár elfoglalása miatt pedig hűtlenségi pert kezdeményezett ellene. 1587-ben már az egri püspöki szentszéken is pere folyt, ez alkalommal a költő feleségének hűtlensége ügyében. Házasságukat 1591-ben érvénytelennek nyilvánították. 1592-ben viszont Balassi perelte be korábbi szerelmét, az Anna- és Júlia-versek ihletőjét, Losonczy Annát az esztergomi szentszéken, feltehetőleg becsületsértés miatt. A vérfertőző együttélést kimondó korábbi szentszéki ítélet miatt azonban perképtelen személynek nyilvánították.”

1585 őszén megszületett fia, János. Ugyanekkor súlyos betegségtől és bűntudattól gyötörve megírta végrendeletét. 1586. augusztus 24-én, Nagyszombat városában, feleségével együtt áttért a katolikus hitre. Meglepő vallási fordulatának okai sokrétűek lehettek: döntésénél az ismeretlen lelki tényezők mellett a törökösség vádjának ellensúlyozása, valamint a Habsburgokhoz való közeledés szándéka lehettek az okok. Sokatmondó az is, hogy ettől kezdve főként a jezsuitákkal keresett és tartott fenn kapcsolatokat, vonzó lévén számára a rend katonás szervezete és tagjainak kifinomult műveltsége.

1587 nyarán, a zaklatott élettel elégedetlen felesége hűtlen lett hozzá, s házasságukat később érvénytelennek nyilvánították. Az év őszétől 1588 elejéig, az országgyűlés várhatóan elmarasztaló ítéletétől tartva, az Eger közeli Szarvaskői várban húzta meg magát. Ügyei azonban kedvező fordulatot vettek, s ezen felbátorodván, elhatározta, hogy feleségül veszi az 1587 novemberében megözvegyült Losonci Annát. Újult erővel látott a versírásnak, s megalkotta a míves belsőrímekkel ékesített Balassi-strófát. Közben Érsekújvárott alkalmazták, ötven lovas kapitányaként. Innen azonban a frissen nősült várkapitány jogos féltékenysége miatt csúfosan hamar távoznia kellett.

1589 elején írta az olasz Cristoforo Castelletti Amarilli című pásztordrámájának alapján a Szép magyar komédiát. Az eredeti művel szemben nála a megbomló, de helyreálló szerelmi idill a magyarok számára vonzóbb színtérre, vitézi környezetbe került. Híres verse, A végek dicsérete is a katonai élet formálódó nimbuszát kívánta továbbépíteni. Balassi az erdélyi főasszonyoknak ajánlott komédia előszavában fogalmazza meg a szerelmet magasztaló nézeteit. Ugyancsak ekkor zárta le a hármas szám szimbolikáját alkalmazó és komédiája szüzséjét utánzó kötetkompozícióját, amelyben verseinek sora szerelmének lírai önéletrajzává kerekedett. Losonci Anna a versciklus főszereplőjeként nem e világi asszony többé, hanem a fiktív Júlia névvel felruházva, istenasszonnyá magasztosul. Ebben az időben keletkeztek a török dívánköltészetből merített beytjei is, amelyek szintén a kimondhatatlan szépségű Júlia dicsőítését szolgálják. 1589-re kiderült, hogy a megnyerhetetlen asszony nem hozzá, hanem Forgách Zsigmondhoz fog feleségül menni.

1589 őszén elhagyta az országot, s Lengyelországba ment. Krakkóban és Dębnóban, Wesselényi Ferencnél vendégeskedett. Ám az elterjedt nézettel szemben semmi nem bizonyítja, hogy a vele egyidős magyar főúr feleségével, Szárkándi Annával szerelmi viszonya lett volna. Éppen ezért a tíz versnyi önálló gyűjtemény, a Caelia-versek ihletőjét sem benne kell keresnünk. Az volt a terve, hogy a lengyelek által a törökök ellen indított hadjáratban részt vegyen. A lengyelek azonban, a hadikészültség ellenére, 1590 végén békét kötöttek a szultánnal. 1591 elején a poroszországi Braunsbergben járt, ahol az ottani jezsuita kollégiumot kereste fel. Innen azonban tovább ment, egészen az „Óceánum-tenger” partjáig, ám erről az útjáról nincsenek pontos ismereteink. Ekkortájt írta istenes énekeinek nagyobb részét, s ezekben is neolatin irodalmi mintákat használt fel; például a francia Théodore de Bèze és a skót George Buchanan zsoltárparafrázisait.

1591 őszén, Balassa András halála után tért haza Magyarországra. Ekkor már lakóhelye, Liptóújvár megtartásáért is hadakoznia kellett. Vége-hossza nem volt a pereknek, s energiáit polemikus védekező iratok fogalmazására kellett fordítania.

Égető pénzhiányán erdélyi lovak és tokaji borok eladásával próbált enyhíteni. 1593-ban legújabb, rejtélyes szerelmét Fulviának nevezte el. Ekkoriból való öt egystrófás remeke, amely egy papírlapon, saját keze írásában maradt fenn a körmendi Batthyány-levéltárban. A nálánál két évtizeddel fiatalabb Batthyány Ferenchez írott leveleiben már öntudatos költőnek mutatkozik.

Halála és temetése

Emléktábla Balassa megsebesülésének helyén, az esztergomi Kis-Duna sétányon

1593–94-ben az ún. „hosszú háborúban”, a török ellen indított hadjáratban újra katonáskodott. 1593 őszén, a tizenöt éves háború kezdetén, részt vett családja várainak visszafoglalásában. Esztergom 1594-es ostroma során, 1594. május 19-én egy gyalogos roham közben egy ágyúgolyó mindkét combját elroncsolta. A vérveszteség és a vérmérgezés miatt május 30-án hosszas szenvedés után hunyt el az Esztergom-szentkirályi katonai táborban. Halálos ágyánál egy jezsuita, Dobokay Sándor állt.

Haláláról több egykorú feljegyzés maradt fenn, amelyekben – a közvélekedéssel szemben – NEM ágyúgolyóról, hanem puskagolyóról esik szó. (Az ágyúgolyó/puskagolyó "vita" oka az is lehet, hogy a várháborúk korának egyik legnépszerűbb lőfegyvere a szakállas puska, amit mérete miatt sokan ágyúnak is neveztek, lövése okozhatta a sérülést. Nagysúlyú 15–20 kg-os, várfalra támasztott, nagy kaliberű—20–25 mm—fegyverről van szó.)

A sebesülésre vonatkozó legfontosabb feljegyzések:

A Kriván havasa alatti Hibbe kegyúri templomában temették el, ahol öccsével, a nem sokkal őutána elhunyt Ferenccel együtt, apja és anyja mellett nyugszik. A hősi halált halt költőnek Rimay János magyar nyelvű, verses epicédiummal állított emléket. Ő az istenes és vitéz Balassit a bibliai Dávidra utaló szerepjátékkal jellemezte, a profán poétát viszont az antik mítoszra utalva, a „magyar Amphion” névvel ruházta fel.

Költészete

Szerelmi költészete

Jelentősége: ő szervezte először ciklusba szerelmes verseit. Balassit a magyar szerelmi költészet megteremtőjeként tisztelhetjük. Verseiben érzékelhető a reneszánsz ember öntudata, a szerelmet az emberi értékek csúcsának tekinti. Sok szerelmi költeménye fordítás, művein érezhetjük az itáliai reneszánsz és főleg Petrarca hatását. A tőle fennmaradt versek közül a legtöbb vers szerelmi témájú.

Balassi szerelmi költészetének gyökerei a lovagi költészetig, trubadúrlíráig nyúlnak vissza – a hölgy eszményítése, udvarias hangja, távolságtartó attitűdje miatt. Helyet kapnak benne a virágénekek kedvelt virágmetaforái (rózsám, violám). A női test szépségének kiemelésében, finom hangú erotikus célzásokban pedig ugyancsak a petrarkizmus hatása észlelhető.

Témái:

Múzsái:

Korszakai:

(Fulvia – két 1593-ban Batthyány Ferencnek küldött levelében és saját kezű versfüzére Fulviáról című, ötödik versében bukkan fel, valós személlyel való azonosítása bizonytalan, talán Batthyány Ferenc egyik húgával, Batthyány Dorottyával – meghalt 1607-ben – lehet azonos.)

Anna-versek

Az Anna-versek még „szárnypróbálgatások”, melyek a reneszánsz szerelmi költés minden poétára kötelező kánonja, a petrarkizmus sablonjai szerint születtek. Témájuk: a lírai én reménytelenül imádja a kegyetlen, tökéletes szépségű hölgyet. Verseinek nagy része fordítás; nem szóról szóra, hanem a választott mű átdolgozásával fejezte ki a maga személyes mondanivalóját. (Az író eredetiségének igényét még a reneszánsz sem ismerte.)

Júlia-versek

Balassi szerelmi lírája akkor emelkedett a művelt reneszánsz költészet szintjére, amikor a humanista újlatin költészettel közvetlenül találkozott: több, Párizsban kiadott kötet nagyon jelentős – Michael Marullus, Hieronimus Angerianus és Janus Secundus művei. Szerelmeit is ezáltal nevezte el: Júliának Secundus, Céliának Angerianus nyomán. A Júlia-versek formai, hangulati-tartalmi elemeikben egységesebbek, itt a költő már megtalálta saját hangját, egyéni stílusát, formáit.

Balassi Bálintban nemcsak az udvari szerelem eszményének magyarországi meghonosítóját tiszteljük, hanem a verstani újítót is. A régi magyar versre az izometria (minden ütem ugyanannyi szótagból áll, minden sor ugyanannyi ütemből és minden versszak ugyanannyi sorból) és az izorímesség (mindig ugyanaz a rím: a-a-a-a stb.) volt jellemző. Balassi bonyolultabb képleteket is alkalmazott, kialakította a róla elnevezett Balassi-versszak típust. Egyre gyakrabban alkalmazza a hármas osztatú, a költőről elnevezett Balassi-strófát.

A Júlia-versekben erőteljesebb a virágénekek, világi szerelmes versek hatása. A versek képi világa, a megszólaló őszinte hangja az átélt érzésekről tanúskodik – mélyebbek, bensőségesebbek, mint a korai versek. Témájuk szerint széles érzelmi skálán helyezkednek el a boldog találkozás ujjongó örömétől a lemondás teljes reménytelenségéig. Ezzel párhuzamosan Júlia egyre elérhetetlenebb eszménnyé, az élet értelmének egyetlen jelképévé válik.

A Júlia-költemények kifinomult stílusa, tökéletes ritmikája, újszerű strófaszerkezete, szimmetrikus reneszánsz kompozíciója, egy belső érzelmi fejlődésmenetet tükröző összefüggésrendszere ezt a versciklust költészetének csúcspontjává avatja.

Közvetlen életélmények már alig-alig találhatók itt (inventio poetica – költői találmányok). A versek nem kronologikusak, sorrendjük hanem tudatos szerkesztés eredménye.

A Júlia-ciklus költeményei:

Célia-versek

A ciklus a megszerkesztett kötetkompozíció legtöbb vitát okozó része. Kérdések merültek fel ugyanis a múzsa személyét illetően: míg hosszú ideig Eckhardt Sándor véleményét követően Szárkándy Annát jelölték meg a ciklus ihletőjének, új feltételezések a költőtől elvált és újra férjhez ment Dobó Krisztinát is felvetették, mint lehetséges múzsát (mivel a kötet fényében úgy tűnik, mintha hozzá alig írt volna költeményeket), de felmerült Losonczy Anna neve is. A Célia versek viszonzott szerelemről tanúskodnak, bensőséges kapcsolatot tükröznek. Itt is alkalmazta a Balassi-strófát, bár verseinek szerkezete egyszerűsödött.

A Célia-ciklus költeményei:

Vitézi versek

A közhiedelemmel ellentétben Balassinak csupán egyetlen "katona verse" van, ez az Egy katonaének. A magyar irodalomban tőle olvashatjuk először az „édes hazám” szókapcsolatot a Búcsút mond hazájának, barátainak és mindenkinek akit szeretett című költeményében.

Istenes versek

Ady előtt Balassit tartja a szakirodalom a magyar irodalom legnagyobb vallásos költőjének. Istenes énekek Balassi pályájának minden szakaszában születtek, a legmaradandóbbakat azonban életének válságos esztendeiben alkotta.

A vallásos témához személyes mondanivaló párosul, így a vallásos líra a reneszánsz költészet részévé válik művészetében. A hit után vágyakozik, abban látja Istent, nem hisz az egyházakban, nehezebbnek látja az utat Istenhez, meg van győződve bűnösségéről, kételkedik üdvözülésében – kevésnek érzi a hitét, kételkedik a túlvilági életében.

Vallásos magatartásában is jellegzetes a hangja: könyörgés és fohászkodás, bűnbánás és Istennel való vita egyaránt megszólal költeményeiben.

Drámája

Balassi egyetlen drámája, a Szép magyar komédia. Az udvari dráma szövegét egyetlen kéziratos másolat őrizte meg. Létezik egy pár lapból álló nyomtatványtöredéke is. Eredetije az itáliai Cristoforo Castelletti egyik pásztorjátéka olaszul. Ennek magyar fordítása és átköltése Balassi alkotása. Prózai mű verses betétekkel.

Balassi, a verselés megújítója – a Balassi-strófa

A Balassi-strófa három sorból szerkesztett versszak, minden sora a belső rímek által három egységre tagolódik. Emellett az egész vers háromszor három, tehát kilenc strófából áll. De nemcsak külső, hanem a mélyebb, belső kompozícióban is hármas szerkesztési elv valósul meg.

Példa: három sor Balassi Bálint az ő szerelmének örök és maradandó voltáról című verséből:
A sorok szótagszáma 6–6-7, rímképletük: a-a-b, c-c-b, d-d-b.

Balassi Bálint rejtjelzése

Balassi részlegesen kódolt levele 1588-ból

Balassi Bálint a magyar nyelvű titkosírás egyik első használója is volt. Magánlevelezésében titkainak megőrzését, a korabeli postai körülmények között, rejtjelzéssel igyekezett biztosítani. A levelezésében és egyes költői műveiben is használt titkosítási eljárás Magyarországon a rejtjelzés első dokumentumai közé tartozik.

Apja, Balassi János többször járt Itáliában is levelezést is folytatott olaszokkal. Valószínűleg ezen az úton jutott el a család használatába az úgynevezett Julius Caesar rejtjelző eszköz. Ennek alapján alakította ki Balassi Bálint saját rejtjelző módszerét, amiben a betűket a 23 tagú ábécé betűsorát alapul véve az adott betűtől a soron 11 hellyel balra álló betűvel helyettesítette, kivéve a z betűt, ami változatlan maradt. A „házasság” szó például rejtjelezve „tmzmggms” lett. Ez már akkoriban is nagyon egyszerű módszernek számított, de magántitkainak megőrzésére alkalmas lehetett. Ekkoriban az országban egyébként is kevesen írtak és olvastak magyar nyelven. Balassi első ilyen módszerrel titkosított levelét 1577-ben, az utolsót 1588-ban írta. Leveleit csak részlegesen, a titkolni szándékozott részeket érintően rejtjelezte.

Balassi a rejtjelzést játékosan alkalmazta a költői munkásságában is. Számos versében a szakaszok első betűi összeolvasva a saját nevét, vagy az aktuális szerelmének a nevét adják ki (akrosztichon). Fiatalkori verseiben így megtalálhatók a Bebek Judit, Morgay Kata, Chak Borbála, Krusti Ilona, Losonczy Anna, Christina, Sofi és más nevek.

Argirus

Egy téves elképzelés nyomán fölmerült, hogy a História egy Argirus nevű királyfiról és egy tündérszép leányról című széphistória szerzője is Balassi Bálint. Ám ez az állítás nem igaz, a valódi szerző Gergei Albert (cáfolatáról lásd a vonatkozó tanulmányt.)

Műveinek sorsa, kiadása

Balassi Bálint szobra a budapesti Kodály köröndön

Kéziratban fennmaradt művei

Életében – eddigi tudomásunk szerint – műveit nem jelentették meg nyomtatásban; mind világi versgyűjteménye, mind Szép magyar komédiája kéziratos másolatban maradt ránk. Csupán vallásos tárgyú versei maradtak fenn nyomtatott formában, a szerző halála utáni kiadásokban.

Költészetének nagy részét, világi verseit a ma Balassa-kódex néven ismert kéziratos könyv őrzi. Ez valószínűleg tudós másoló munkája és 50 évvel a költő halála, 1656 után született alkotás. A másoló szavaival:

„Ezeket pedig a maga kezével írt könyvéből írták ki szóról-szóra, vétek kevés helyen esett benne, az sem egyébtől lett pedig, hanem a Balassi írásának nehéz olvasása miatt, de afelől meglehet. Külön-külön mindenik éneket mikor, miről és kiről szerzette, megírta, a nótáját is mindenikének feljegyzette. Aki azért gyönyörködik benne, innét igazán megtanulhatja, mint kell szeretőjét szeretni, és miképpen kell neki könyörgeni, ha kedvetlen és vad hozzá. De nem mindent hevít úgy a szerelem tüze talán, mint őtet.” (A szövegkritikai kiadásból)

Másolója a bevezetőben meghatározta a gyűjtemény tematikáját is:

„Következnek Balassi Bálintnak külömb-külömbféle szerelmes éneki, kik között egynéhány isteni dicséret és vitézségről való ének is vagyon.” E pár szavas bevezetés utal arra, hogy a költemények füzére alapvetően három témára épül: szerelmes, istenes és katonaversekre.

A Balassa-kódex csupán 1874-ben vált ismertté a nyilvánosság számára, amikor a Radvánszky család könyvtárából előkerült.

Balassi szerelmi verseit, amelyek tehát csupán kéziratos másolatban maradtak fenn, csak egy szűk arisztokrata kör ismerte. Szép magyar komédiája viszont nyomtatásban is megjelent a 17. század első felében, Debrecenben és talán Lőcsén. Ezek a nyomtatott könyvecskék azonban mára elvesztek, illetve csupán egyikük csekély töredéke maradt fenn. Az 1958-ban előkerült Fanchali Jób-kódexnek köszönhetően azonban mégis ismerjük a teljes szöveget.

Nyomtatásban fennmaradt művek

Istenes énekeit, Rimay János hasonló tárgyú énekeivel keverve, először a rejtélyes Solvirogram Pannonius adta ki Bártfán, 1632-ben. Ám az 1650-es években Nagyváradon megjelent az Istenes énekek rendezett kiadása, amelyben már szétválasztották a két szerző énekeit. Ekkor kerültek be a gyűjteménybe, némi csonkítással, Balassi tavaszi-vitézi versei, valamint zarándok- és búcsúéneke is. Egészen 1808-ig, két-hároméves gyakorisággal, újra meg újra kinyomtatták ezt a magánájtatosságra szánt kicsiny kötetet.

Modern kiadások

Emlékezete

Balassi Bálint emléktáblája a vízivárosi várfalban (Esztergom)

A szlovákiai Hibbe katolikus templomában, a Balassi család sírboltjában nyugszik. A templomban, amely egykor a család liptóújvári uradalmának kegyúri temploma volt, 1898-ban Liptó vármegye emléktáblát helyeztetett el. 2004-ben a magyar és szlovák kulturális minisztérium emlékoszlopot helyezett el itt.

Festmények, szobrok, domborművek

Balassira emlékező bronztábla Krakkóban (1995)

Mai alkotások:

Szépirodalom, életrajzok

Balassi-bibliográfiák

Róla elnevezett intézmények

Származása

Balassi Bálint családfája
Balassi Bálint
(Zólyom, 1554. okt. 20.–
Esztergom, 1594. máj. 30.)
költő
Apja:
Balassi János
(1518–1577)
főkapitány
Apai nagyapja:
Balassa Ferenc
(? –Mohács, 1526. aug. 29.)
horvát bán
Apai nagyapai dédapja:
Balassi László
(1410 körül –
1470 körül)
Apai nagyapai dédanyja:
Somosi Fruzsina
Apai nagyanyja:
Perényi Orsolya
Apai nagyanyai dédapja:
Perényi István
(? –1483 körül)
tárnokmester
Apai nagyanyai dédanyja:
Újlaky Orsolya
Anyja:
Sulyok Anna
(1525 körül –1577)
Anyai nagyapja:
Sulyok Balázs
Anyai nagyapai dédapja:
lekcsei Sulyok István
Anyai nagyapai dédanyja:
enyingi Török Ilona
Anyai nagyanyja:
gersei Pethő Erzsébet
Anyai nagyanyai dédapja:
gersei Pethő Ferenc
Anyai nagyanyai dédanyja:
Ráskay Margit

Jegyzetek

  1. A Mátyás király udvarában virágzó reneszánsz fénye elveszett a török dúlta időkben, a három részre szakadt Magyarországon. A reneszánsz művészet csak Balassi korában indult újra virágzásnak. „A haza és a szerelem élménye őbenne fakasztotta fel először a magyar líra forrását” – írta Balassiról Klaniczay Tibor.
  2. http://itk.iti.mta.hu/megjelent/2001-34/kecskemeti.pdf Balassi összeütközései a törvénnyel
  3. A lengyelországi Braniewóval azonos ez a település.
  4. A meglövés helyét emléktábla jelöli. Bővebben lásd: Horváth István: Balassa Bálint megsebesülésének helyszíne: Esztergom-Víziváros; in: Honismeret, 2004. 3. szám, 6–9. o.; Horváth István: Esztergom 1594. évi ostroma és Balassa Bálint megsebesülésének helyszínei; in: Esztergom Évlapjai, 2000, 27–40. o.
  5. Szentmártoni Szabó Géza: Balassi Bálint halála; in: Rimay János: Epicédium a Balassi fivérek, Bálint és Ferenc halálára; szerk., sajtó alá rend., jegyz. Ács Pál; Balassi, Bp., 1994, 78–86. o.
  6. Évekkel később Dobokay fejezte be és adta ki Balassi torzóban maradt prózai fordítását, a Tíz okok című polemikus könyvet, az angol jezsuita vértanú, Edmund Campion munkáját.
  7. Magyar Nemzeti Digitális Archívum • Vitéz, költő és jómadár. mandarchiv.hu. (Hozzáférés: 2023. május 31.)
  8. Monumenta Historica Societatis Iesu a patribus eiusdem socitatis edita, volumen 131. Monumenta Antiquae Hungariae IV.; edidit Ladislaus Lukács S. I. (1593–1600) Romae, 1987., 114. o.
  9. Nicolai Isthvanfii Pannonii Historiarum de rebus Ungaricis libri XXXIV. Nunc primum in lucem editi, Coloniae Agrippinae, 1622
  10. Öccse nem sokkal Bálint halála után, július 22-én, a Debrecen melletti Monostorpályinál, a tatárok elleni harcban esett el.
  11. Szentmártoni Szabó Géza: Balassi Bálint barátai és a rejtélyes Fulvia; in: Stephanus noster. Tanulmányok Bartók István 60. születésnapjára; szerk. Jankovics József, Jankovits László, Szilágyi Emőke Rita, Zászkaliczky Márton; reciti, Bp., 2015, 189-197. o.
  12. a b Révay 41. o.
  13. Révay 42. o.
  14. Kokas Károly–Szijj Ferenc: Megjegyzések Tóth István Árgirus-cikkéhez (Az Árgirus-széphistória szerzőjéről); in: Filológiai Közlöny, XXVII(1981), 320–331.
  15. Archivált másolat. . (Hozzáférés: 2022. május 9.)
  16. Czeizel Endre: Költők, gének, titkok. Galenus Kiadó, Budapest, 2000. 33–35. o. ISBN 963-861-380-7
  17. Bessenyei József: Török Bálint rokonai és szervitorai; in: Archívum Supplementum ad honorem Béla Kovács dedicatum. A Heves Megyei Levéltár közleményei, különszám; szerk. Bán Péter, Á. Varga László, Eger, 1993; 43. o.
  18. Hegedűs Attila: Nyelvtörténeti adatok. Sulyok Balázs kötelezvénye Pethő Mihálynak Tátika, 1544. április 9.; in: Magyar Nyelv, 1989, 509–510.
  19. A zalavári és kapornaki konventek hiteleshelyi levéltárainak oklevélregesztái 1542–1544; szerk. Bilkei Irén; Zalaegerszeg, 2002, 46, 58. (255. regeszta: 1543. április 17; 282. regeszta, 1543. június 13.)

Források

Balassi-életrajzok

Szakirodalom

További információk

Fájl:Wikiquote-logo.svg A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak Balassi Bálint témában. Fájl:Wikisource-logo-hu.svg A magyar Wikiforrásban további forrásszövegek találhatóak Balassi Bálint témában.