A Avram Hersko témája milliók figyelmét ragadta meg világszerte. A társadalomra gyakorolt hatásától a populáris kultúrára gyakorolt hatásáig a Avram Hersko kitörölhetetlen nyomot hagyott a történelemben. Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk a Avram Hersko legfontosabb aspektusait, az eredetétől az idők során bekövetkező fejlődéséig. Exkluzív interjúk, kiterjedt kutatások és részletes elemzések révén feltárjuk a Avram Hersko valódi jelentőségét és a modern világra gyakorolt hatását.
Avram Hersko | |
![]() | |
Avram Hershko (2004) | |
Életrajzi adatok | |
Született | 1937. december 31. (87 éves) Karcag |
Ismeretes mint | |
Nemzetiség | zsidó származású magyar |
Állampolgárság | izraeli |
Házastárs | Judith Leibowitz |
Iskolái | Jeruzsálemi Héber Egyetem |
Pályafutása | |
Szakterület | kémia |
Szakmai kitüntetések | |
Kémiai Nobel-díj (2004) | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Avram Hersko témájú médiaállományokat. |
Avram Hersko (héberül: אברהם הרשקו – Avraham Hershko; eredetileg Herskó Ferenc; angol átírásban Avram Hershko; Karcag, 1937. december 31. –) magyar származású, Nobel-díjas izraeli biokémikus.
1937-ben született Karcagon; családjával hétéves koráig élt a szülővárosában. Apja, Herskó Mózes Karcagon a zsidó iskola tanítója volt, de 1944-ben munkaszolgálatra vitték, majd szovjet fogságba esett; csak 1947 nyarán jutott haza.
A németek 1944. március 19-ei magyarországi bevonulása után a családot először a helyi gettóba hurcolták, majd Szolnokra vitték. A szolnoki deportáltak nagy többségét Auschwitzba szállították, Ferenc azonban anyjával és testvérével véletlenül abba a „szállítmányba” került, amelyet máig ismeretlen okból Bécs környékére, Strasshof an der Nordbahnba vittek. A háború után visszakerültek Karcagra.
Miután apja hazajutott a fogságból, a család előbb Budapestre költözött, majd 1950-ben kivándoroltak Izraelbe. Legálisan tették ezt egy megállapodás értelmében, amely szerint 3000 zsidó kivándorlását engedélyezték. A családfő Izraelben is folytatta a tanítást, számtankönyveket is írt. Két fiát, Lászlót és Ferencet jó hírű iskolákban és egyetemeken taníttatta. Izraelben minden elemista Herskó Mózes elemista könyveiből tanulta a számtant. Ma is úgy emlegetik az oktatási módszerét, hogy „Herskó-módszer”. Megírta magyar nyelven és héberül a karcagi zsidó közösség történetét.[2][3] Herskó Mózes 1999 decemberében, 94 éves korában hunyt el.
Ő maga 1965-ben szerzett orvosi diplomát, és 1969-ben PhD fokozatot a jeruzsálemi Héber Egyetem Hadassah Faculty of Medicine karán. Ezután két évig posztdoktori ösztöndíjjal San Franciscoban kutatóként működött. Jelenleg a Rappaport Family kutatóintézet professzora a Technionon (Izraeli Műszaki Egyetem) Haifában és a New York Egyetemen patológiaprofesszor. 2000-ben Albert Lasker-díjat kapott. Aaron Ciechanoverrel és Irwin Rose-zal megosztva kapta a kémiai Nobel-díjat 2004-ben az ubikvitin-mediálta fehérjebomlás felfedezéséért.
Az ubikvitin-proteaszóma útnak kritikus szerepe van a sejtek homeosztázisának fenntartásában és olyan betegségek kifejlődésében van szerepe mint:
Nemzetközileg elismert vezető angol nyelvű szakfolyóiratokban[4][5][6] adta közre tudományos közleményeit, már 2004-es Nobel-díjjal való kitüntetése előtt munkássága számos elismerésben részesült főleg izraeli (Wolf-díj, 2001) és amerikai (az Amerikai Tudományos Akadémia díja, 2003) tudományos körök részéről. A legutóbbi időkben tudós csoportjával kifejlesztett inzulinkapszuláit Dél-Afrikában tesztelik.