Ebben a cikkben a Zágoni Jenő témával foglalkozunk, amely az évek során különböző területeken tanulmányozás és érdeklődés tárgya volt. A Zágoni Jenő olyan téma, amely vitákat és vitákat váltott ki, a társadalom különböző aspektusaira gyakorolt hatása és hatása miatt. Egy részletes és kimerítő elemzésen keresztül megvizsgáljuk a Zágoni Jenő kapcsán javasolt különböző nézőpontokat és megközelítéseket, hogy átfogó és teljes képet adjunk erről a témáról. Hasonlóképpen feltárjuk a Zágoni Jenő különböző kontextusokban tapasztalt következményeit és következményeit, valamint az általa jelentett kihívások kezelésének és megoldásának lehetséges módjait. Kritikus reflexióval és szigorú elemzéssel igyekszünk hozzájárulni a Zágoni Jenő megértéséhez és ismeretéhez, azzal a céllal, hogy gazdagítsuk a vitát, valamint gazdagító és konstruktív jövőképet segítsünk elő ebben a témában.
Zágoni Jenő | |
Született | 1937. február 12. Kovászna |
Elhunyt | 2015. május 8. (78 évesen)[1] Budapest[1] |
Állampolgársága | |
Foglalkozása | bibliográfus, szakíró, eszperantista, műfordító |
Kitüntetései | Kőrösi Csoma Sándor-emlékplakett (2008)[2] |
Zágoni Jenő (Kovászna, 1937. február 12. – Budapest, 2015. május 19. előtt[3]) erdélyi magyar bibliográfus, művelődéstörténeti szakíró, baptista egyháztörténet-kutató, műfordító, eszperantista.
Középiskoláit Brassóban és Kézdivásárhelyen végezte, bibliográfusi és könyvtártudományi tanulmányokat Marosvásárhelyen és Bukarestben folytatott. 1960–64 között Zabolán volt könyvtáros, 1965–69 között módszertani szakirányító, 1970–74 között könyvtári szakfelügyelő a Kovászna megyei Művelődési Bizottság keretében, 1974–89 között a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum könyvtárának és levéltárának vezetője, 1974–88 között az Aluta évkönyvek szerkesztője. A kovásznai Művelődési Ház keretében 1969-től 1971-ig, a sepsiszentgyörgyi Népi Egyetemen 1972–87 között eszperantó nyelvtanfolyamokat vezetett.
1989-ben áttelepült Magyarországra, itt 1996-ig az Országos Idegennyelvű Könyvtárban a nemzetiségi ügyek tanácsosaként dolgozott, s a könyvtár Nemzetiségi bibliográfia c. évkönyveit is szerkesztette. 1997-től a Magyar Baptista Levéltárat vezette.[4] A Magyarországi Baptista Egyház Békehírnök és Szolgatárs c. folyóiratainak rendszeres munkatársa.
Első írását a brassói Új idő közölte 1964-ben. Könyvtártudományi és orientalisztikai tanulmányai jelentek meg a sepsiszentgyörgyi Aluta köteteiben (1975, 1986, 1988), a Nyelv- és Irodalomtudományi Közleményekben; a Megyei Tükör általa összeállított néprajzi bibliográfiája a Népismereti Dolgozatok 1980-as kötetében. Ezenkívül 1989 előtt A Hét, Művelődés, Megyei Tükör, Cuvîntul Nou, 1989 után a Kisebbségkutatás, Theologiai Szemle, Új Lant és több nyugati eszperantó folyóirat (Monato, Etnismo, Dia Regno, Hungara Vivo) közölte írásait, fordításait.