Władysław Reymont

A Władysław Reymont témája kétségtelenül az egyik legrelevánsabb ma. Ez egy olyan téma, amely nagy hatással volt a társadalomra, és széles körű vitát váltott ki különböző területeken. A Władysław Reymont felkeltette szakértők, akadémikusok, politikusok és egyszerű állampolgárok érdeklődését, akik igyekeznek megérteni és alaposan elemezni a következményeit. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Władysław Reymont-ről alkotott különböző nézőpontokat és véleményeket, valamint a különféle ágazatokra gyakorolt ​​hatását. A keletkezésétől a jövőbeli kivetítéséig a Władysław Reymont olyan nagy jelentőségű témát képvisel, amely megérdemli, hogy részletesen és kritikusan foglalkozzunk vele.

Władysław Stanisław Reymont
SzületettStanisław Władysław Rejment
1867. május 7.
Kobiele Wielkie
Elhunyt1925. december 5. (58 évesen)
Varsó
Állampolgársága
Nemzetiségelengyel
HázastársaAurelia Szacnajder Szabłowska
Foglalkozásaíró
Kitüntetései
  • Lengyelország Újjászületése érdemrend tisztje (1921. július 13.)
  • Commander of the Order of Polonia Restituta (1921. december 29.)
  • irodalmi Nobel-díj (Parasztok, 1924, 116 719 kr)[1][2]
  • Grand Cross of the Order of Polonia Restituta (1924. december 27.)
  • a francia Becsületrend parancsnoka (1925. június 25.)
  • Fehér Sas-rend (2018. november 11.)
SírhelyePowązki temető (1925. december 9. – )[3]
Władysław Stanisław Reymont aláírása
Władysław Stanisław Reymont aláírása
Władysław Stanisław Reymont
A Wikimédia Commons tartalmaz Władysław Stanisław Reymont témájú médiaállományokat.

Władysław Stanisław Reymont, eredeti nevén Stanisław Władysław Rejment (Kobiele Wielkie, 1867. május 7. – Varsó, 1925. december 5.) – lengyel író. Az Ifjú Lengyelország kritikai realizmusának egyik legfőbb képviselője, munkásságát naturalista elemek jellemzik. Négykötetes Parasztok című regényéért, a „paraszti eposzért” 1924-ben irodalmi Nobel-díjat kapott.[4]

Jacek Malczewski: Władysław Reymont portréja (1905)

Élete

Reymont apja kántor volt, a fiát szabóinasnak adta Varsóba. A fiú azonban a segédlevél megszerzése után otthagyta az iparosmesterséget. 18 éves korában megszökött otthonról, és beállt vándorszínésznek. Később egy évig a Varsó–Bécs vasútvonalon dolgozott, majd Németországban tagja lett egy spiritiszta körnek. Innen ismét egy vándorszínész társulathoz szegődött el, azután egy Krosnova nevű faluban vasúti gyakornok lett, ezt követően pedig a chenstochowai pálos kolostorban novíciusnak[5] állt. Ezek az évek adták számára azt az élettapasztalatot, azt a valóságismeretet, amelyeket aztán a műveiben is felhasznált.

Első novelláit Krosnovából küldte a varsói liberális Prawdába és a nemzeti demokrata Glosba. 1893-ban Varsóba költözött. 1899-ben vasúti balesetet szenvedett, ezért élete végéig kártérítést kapott. Irodalmi munkássága révén is egyre jobb anyagi körülmények közé került. Többször járt Olaszországban és Franciaországban. 1919-től 1920-ig az Amerikai Egyesült Államokban is élt. Az első világháború után a Kolaczkowo nevű kis tanyát megvásárolta, s ott élt élete végéig. Varsóban halt meg.

Művei

  • A csaló (1896)
  • Az ígéret földje (Ziemia obiecana) (1898)
  • Parasztok (Chłopi) (1904-1909) – (fordította: Tomcsányi János)
  • Az álmodó (1910)
  • A vámpír (Wampir) (1911)
  • Az 1794. év (Rok 1794) (1911-1916)
    • I. Az utolsó lengyel országgyűlés (Ostatni Sejm Rzeczypospolitej)
    • II. Csillag az éjszakában (?) (Nil desperandum)
    • III. A Kościuszko-felkelés (Insurekcja)
  • A lázadás (Bunt) (1922)
  • Legenda[6] (1924)

Magyarul

Parasztok
  • Parasztok. Regény, 1-4.; ford. Tomcsányi János; Dante, Bp., 1925 (Halhatatlan könyvek)
  • Az ígéret földje, 1-2.; ford. Mészáros István, Havas József; Dante, Bp., 1932 (Halhatatlan könyvek)
  • Népítélet; ford. Mészáros István; Európa, Bp., 1957
  • Parasztok, 1-2.; ford. Tomcsányi János, átdolg., kieg. Kerényi Grácia, utószó Kovács Endre; Európa, Bp., 1960
  • A vámpír; ford. Pálfalvi Lajos; Kozmosz Könyvek, Bp., 1990
  • Lázadás; ford., előszó D. Molnár István; Rézbong, Göd, 2021

Irodalom

  • Világirodalmi lexikon XI. (Pragm–Rizz). Főszerk. Király István. Budapest: Akadémiai. 1989. 663–664. o. ISBN 963-05-5225-6  

Jegyzetek

  1. ↑ https://www.nobelprize.org/nobel_prizes/literature/laureates/1924/
  2. ↑ https://www.nobelprize.org/nobel_prizes/about/amounts/
  3. ↑ Find a Grave (angol nyelven). Find a Grave . (Hozzáférés: 2024. augusztus 5.)
  4. ↑ (angolul) „For his great national epic, The Peasants”, irodalmi Nobel-díj, 1924
  5. ↑ Kovács Endre: Utószó. In. Reymont: Parasztok. Budapest, Európa Könyvkiadó, 1976. 535. o.
  6. ↑ Legenda - Cyfrowej Bibliotece Narodowej Polona

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Władysław Reymont című lengyel Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

További információk

Kapcsolódó szócikkek