Frédéric Mistral

Megjelenés áthelyezés az oldalsávba elrejtés
Frédéric Mistral
Paul Saïn festménye
Paul Saïn festménye
Élete
Született1830. szeptember 8.
Maillane (Bouches-du-Rhône
Elhunyt1914. március 25. (83 évesen)
Maillane
SírhelyCimetière de Maillane
SzüleiAdélaïde Mistral
François Mistral
HázastársaMarie Mistral
GyermekeiMarius Ferréol
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)vers, próza
Kitüntetései
  • irodalmi Nobel-díj (1904, José Echegaray y Eizaguirre, 70 429 kr)
  • a francia Becsületrend parancsnoka (1909. május 28.)
  • a francia Becsületrend tisztje (1895. január 4.)
  • a francia Becsületrend lovagja (1863. augusztus 14.)
  • Vitet Prize (1884)
  • Alfred Née Award (1897)
Frédéric Mistral aláírása
Frédéric Mistral aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Frédéric Mistral témájú médiaállományokat.

Frédéric Mistral (Maillane (Bouches-du-Rhône), 1830. szeptember 8. – Maillane, 1914. március 25.) okcitán nyelvű francia író, szótáríró, a Félibrige alapító tagja, irodalmi Nobel-díjas. Nevének provanszál alakja Frederi Mistral (/Mistrau) vagy Frederic Mistral (/Mistrau).

Élete

Frédéric Mistral szobra Arles-ban

Mistral jó anyagi helyzetű gazdálkodócsaládban született. Szülei, François Mistral és Adélaide Poulinet Provence legrégebbi családjaiból származtak. Mistral a Frédéric keresztnevet egy „szegény kisfiú” emlékére kapta, aki „abban az időben, amikor édesapám és édesanyám beszélgettek szívesen vállalta a szerelmi üzenetvivő szerepét, és aki kevéssel azután napszúrásban meghalt”. Mistral csak kilencévesen kezdett iskolába járni. Miután Nîmes-ben leérettségizett, 1848 és 1851 között jogot tanult Aix-en-Provence-ban, és akkor bűvölte el a provanszál nyelv, „a civilizált Európa első irodalmi nyelve”. Jogi tanulmányai során felvette a Provence történelme tantárgyat. Kitűzött célja lett felébreszteni a provanszálokban a faji érzést (le sentiment de race), hogy visszaállítsa az ország természetes és történelmi nyelvét, hogy az isteni költészet lángját gyújtsa a provanszál nyelvben. Mistral számára a faj (race) szó azokat az embereket jelentette, akiket közös nyelv köt össze, akik ugyanabban az országban és történelemben gyökereznek.

Mistral 1904-ben kapta meg az irodalmi Nobel-díjat, José Echegaray-al együtt. A díj összegét az arles-i Museon Arlaten alapítására fordította.

Félibrige

Maillane-ban Mistral szövetkezett Roumanille költővel a provanszál nyelv megújítására. Vele és másik öt költővel megalapították a Félibrige-et, amelynek a célja a nyelv ügyének előmozdítása volt. Mozgalmukat Szent Estelle védőszárnya alá helyezték.

A hét alapító Jóusè Roumaniho, Frederi Mistral, Teodor Aubanel, Ansèume Matiéu, Jan Brunet, Anfos Tavan és Pau Giera volt. A Felibrige még napjainkban is egyike a 32 okcitán nyelvű départament kevés megmaradt kulturális szervezetének.

Életművével Mistral újjáélesztette a provanszál nyelvet azzal, hogy az epikus költészet legmagasabb csúcsaira juttatta el: művének minőségét a legmagasabb körök ismerték el. Mistral vállalta a szótárírás aprólékos munkáját is, és modern trubadúrként dalszövegeket is írt.

Szótárírói munkássága

Mistral műve a Lou Tresor dóu Felibrige ou Dictionnaire provençal-français (1878–1886), vagyis a provanszál–francia szótár, amely mind a mai napig az okcitán nyelv leggazdagabb szótára, és a leghasználhatóbb, ami az értelmezés pontosságát illeti. Ez egy kétnyelvű okcitán-francia szótár, két vaskos kötetben, amely tartalmazza az okcitán nyelv összes nyelvjárását.

Mireille

Fő műve a Mirèio (Mireille), amely 1859-ben nyolcévi alkotó munka után jelent meg. Tárgya Vincent és Mireille, a szép provence-i lány szerelme. Charles Gounod 1863-ban operát írt belőle.

Mistral nemcsak hogy felhasználja az alkalmat, hogy a provanszál nyelv ügyét előremozdítsa, de a tartomány kultúráját is bemutatja, különösen Saintes-Maries-de-la-Mer vidékét.

Születésének centenáriumán Jean Carrère ezt írta róla: „Amióta a XIII-ik században a katharok elleni kereszteshadjárat következtében Észak-Franciaország meghódította Dél-Franciaországot, a troubadúrok lírája úgyszólván teljesen elhallgatott: a déli dialektusok népi tájszólásokká süllyedtek, amelyeket a műveltebb osztályok s a költők is az északi franciával cserélték fel. Mindez egyszerre megváltozott, amikor 1859-ben megjelent Mirèiro (Mireille), Frédéric Mistral éposza, tizenkét énekben.”

Művei

Magyarul

Jegyzetek

  1. ↑ Ady Endre (1904. december 18.). „Mistral és a Nobel-díj”. Budapesti Hírlap. „Frédéric Mistral nem francia poéta. A rebellis langue d'Oc nagy diadalát jelenti a svéd akadémia ítélete.” 
  2. ↑ Frédéric Mistral. Mes origines : mémoires et récits de Frédéric Mistral. (francia nyelven). Paris: Plon-Nourrit, 9. oldal. o. (1920 körül) 
  3. ↑ Ady Endre (1904. december 18.). „Mistral és a Nobel-díj”. Budapesti Hírlap. „Roosevelt elnök például gyönyörûen beszéli a Mistral által újjáteremtett langue d’Oc-ot, s neki Mistral a kedvelt poétája.” 
  4. ↑ Carrère, Jean (1930. november 1.). „Mistral” (magyar nyelven). Nyugat XXIII (21). (Hozzáférés: 2008. október 12.)  

Fordítás

Források

Nemzetközi katalógusok
Irodalmi Nobel-díjasok (1901–1925)
1901: Prudhomme · 1902: Mommsen · 1903: Bjørnson · 1904: F. Mistral, Echegaray · 1905: Sienkiewicz · 1906: Carducci · 1907: Kipling · 1908: Eucken · 1909: Lagerlöf · 1910: Heyse · 1911: Maeterlinck · 1912: Hauptmann · 1913: Tagore · 1915: Rolland · 1916: Heidenstam · 1917: Gjellerup, Pontoppidan · 1919: Spitteler · 1920: Hamsun · 1921: France · 1922: Benavente · 1923: Yeats · 1924: Reymont · 1925: Shaw
Teljes lista · (1926–1950) · (1951–1975) · (1976–2000) · (2001–2025)