Vikár Béla

Napjainkban a Vikár Béla egyre aktuálisabb vitatémává vált társadalmunkban. A Vikár Béla megjelenése óta felkeltette a szakértők és a nagyközönség figyelmét, vegyes véleményeket és szenvedélyes vitákat generált. Az idő múlásával a Vikár Béla különböző területeken bizonyította fontosságát, a politikától a technológiáig, a kultúráig és az oktatásig. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Vikár Béla legfontosabb szempontjait és a mindennapi életre gyakorolt ​​hatását, valamint a jövőbeni lehetséges következményeket.

Vikár Béla
1917-ben
1917-ben
Született1859. április 1.[1]
Hetes
Elhunyt1945. szeptember 22. (86 évesen)[1]
Dunavecse
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
IskoláiBudapesti Tudományegyetem (1877–1884)
SírhelyeFarkasréti temető (6/1-1-56)
A Wikiforrásban további forrásszövegek találhatók Vikár Béla témában.
A Wikimédia Commons tartalmaz Vikár Béla témájú médiaállományokat.

Vikár Béla (Hetes, 1859. április 1. – Dunavecse, 1945. szeptember 22.)[2] magyar etnográfus, műfordító, eszperantista, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja (1911). A Kalevala műfordítója.

Életútja

A pécsi reáliskolában érettségizett, és ott ismerkedett meg a gyorsírás alapjaival is, ami alapvetően határozta meg későbbi pályáját. A felsőfokú tanulmányait 1877–1884 között folytatta a budapesti egyetemen magyar nyelv és irodalom szakon. Ekkoriban gyorsírással lejegyezte és kiadta tanárainak (Greguss Ágost, Gyulai Pál) előadásait. 1889-ben fél évre az akkor Orosz Birodalomhoz tartozó Finnországba utazott a finn nyelv és néprajz tanulmányozása céljából. 1880-tól gyorsírója, később pedig vezetője lett a Parlamenti Gyorsirodának egészen 1921-es nyugdíjazásáig.

Már az 1870-es évek végétől népmesék és népdalok szövegeit jegyezte le gyorsírással. 1896 karácsonyán Borsod vármegyében kezdte el – Európában egyedülálló módon – fonográfra rögzíteni a népdalokat. Bartók Béla jegyezte le fonográffelvételeit.

1900-ban a párizsi világkiállításon megrendezett Ethnográfiai Kongresszuson ismertette módszereit és eredményeit. A nemzetközi etnográfia is számontartotta ettől kezdve. Gyűjtései során mintegy hétezer dalt rögzített. 1896-ban a Magyar Néprajzi Társaság titkárának választották, később maga is alapított társaságot, a La Fontaine Társaságot, s annak elnöke lett. 1911-ben választották be a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjainak sorába. Finn, francia, német, angol, grúz, észt, norvég nyelvből fordított. Leghíresebb a finn eredetiből fordított Kalevalája. Sokoldalú egyéniség volt, az 1910-es években bekapcsolódott az eszperantó mozgalomba, a Magyar Országos Eszperantó Egyesület választmányi tagjaként (1920–1928), majd tiszteletbeli tagjaként (1928–1945) működött.

Családja

Első felesége Krekács Julianna volt, aki 1902-ben elhunyt.[3] Második felesége Bőke Kornélia (1864–1942)[4][5] volt, Bőke Gyula orvos és Freund Etelka lánya, akivel 1903. június 9-én Budapesten, a Ferencvárosban kötött házasságot.[6]

Anyai nagyapja révén kenesei Kenessey Béla építőmérnök, vízmérnök, miniszteri tanácsos, a magyar vízügyi szolgálat jelentős alakjának másodfokú unokatestvére.

Főbb művei

  • Gáti István stenographiája, kapcsolatban a modern stenographiával; Akadémia, Budapest, 1889 (Értekezések a nyelv- és széptudományok köréből)
  • Árpád és Habsburg vagy A király kegyelete. Ünnepi költemény a múltról és jelenről a magyar nép számára; Franklin, Budapest, 1898
  • Kalevalai tanulmányok, vonatkozással a magyar ősvallásra; bőv. kiad.; Hornyánszky Ny., Budapest, 1901
  • A magyar népköltés remekei, 1-2.; szerk., bev. Vikár Béla; Lampel, Budapest, 1907 (Remekírók képes könyvtára)
  • A regös ének; Athenaeum, Budapest, 1907 (Nyelvészeti füzetek)
  • Petőfi az északi népeknél; Kunossy Ny., Budapest, 1911
  • A szakipari szövetkezetek szervezése; Pátria Ny., Budapest, 1919 (Az Ipartestületek Országos Szövetsége propagandairatai)
  • Gyorsírói emlékeimből; Magyar Gyorsírók Országos Szövetsége, Budapest, 1931 (Az egységes magyar gyorsírás könyvtára)
  • Nevető rímek, 1-2.; Királyi Magyar Egyetemi Ny., Budapest, 1932
  • Magyarázatok a Kalevalához; bev. Kosztolányi Dezső, utószó Balassa Imre; La Fontaine Irodalmi Társaság, Budapest, 1935
  • Szinnyei Józsefről; Fővárosi Ny., Budapest, 1944 (A finn-magyar testvériség úttörői)
  • Vikár Béla levelei. "Finnország egyik leglelkesebb diplomatája itt több mint 50 éven keresztül"; tan., jegyz., ford. Varga P. Ildikó; Erdélyi Múzeum-Egyesület, Kolozsvár, 2017

Főbb műfordításai

Vikár Béla sírja Budapesten. Farkasréti temető: 6/1-1-56
  • Ő készítette el a Kalevala első, a finn eredeti alapján készült fordítását (Barna Ferdinánd még részben Schiefner német átköltése alapján dolgozott), mely 1909-ben az Akadémia gondozásában,[7] majd 1935-ben La Fontaine Irodalmi Társaság díszkiadásában jelent meg.[8]
  • Jelentős műfordítói teljesítménye a grúz eposz, Sota Rusztaveli Tariel, a párducbőrös lovag című munkájának magyarra ültetése, amely 1917-ben jelent meg.
  • Lefordította La Fontaine összes meséjét, amelyet 1929-ben adott ki a La Fontaine Irodalmi Társaság és a Dante Kiadó.

Folyóirat-szerkesztései

  • Élet (1892–1895)
  • Turán (1917–1918)
  • Több gyorsírási szaklapot szerkesztett (Fővárosi Gyorsíró, Gyorsírászati Lapok, Budapesti Gyorsíró).

Cikkei

Társasági tagság

Származása

Vikár Béla családfája
Vikár Béla
(Hetes, 1859. április 1. -
Dunavecse, 1945. szeptember 22.)

magyar etnográfus, műfordító,

a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, a Kalevala műfordítója

Apja:
Vikár János
(Pápa, 1816. december 28. – )

református lelkész

Apai nagyapja:
Vikár István
(Pápa, 1787. szeptember 28. – Kutas, 1869. január 23.)

takácsmester

Apai nagyapai dédapja:
Vikár István
Apai nagyapai dédanyja:
Molnár Éva
Apai nagyanyja:
Kiss Zsófia 		Apai nagyanyai dédapja:
Apai nagyanyai dédanyja:
Anyja:
nemes Szomjú Veronika
(Lad, 1838. április 20. – Felsőmocsolád, 1922. szeptember 23.)
 Anyai nagyapja:
nemes Szomjú István
(Csajág, 1814. -
Edde, 1885.)

eddei református tanító

Anyai nagyapai dédapja:
nemes Szomjú Sámuel
(Csajág, 1779. -
Csajág, 1831.)

neszmélyi református tanító, csajági jegyző

Anyai nagyapai dédanyja:
nemes Buzás Zsófia
Anyai nagyanyja:
Both Katalin
 Anyai nagyanyai dédapja:
Anyai nagyanyai dédanyja:

Jegyzetek

  1. ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. ↑ Halotti bejegyzése a dunavecsei polgári halotti akv. 78/1945. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. március 29.)
  3. ↑ Vikár Béláné gyászjelentése (1902). (Hozzáférés: 2020. március 28.)
  4. ↑ Vikár Béláné Bőke Kornélia halotti bejegyzése a Budapest V. kerületi polgári halotti akv. 343/1942. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. március 29.)
  5. ↑ Vikár Béláné gyászjelentése (1942. november 24.) Magyar Nemzet, 5. évfolyam, 267. szám, 10. oldal
  6. ↑ Házasságkötési bejegyzése a Budapest IX. kerületi polgári házassági akv. 468/1903. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. március 29.)
  7. ↑ http://real-eod.mtak.hu/4195/
  8. ↑ Hajdú Péter ezt írja a két szövegváltozatról a Helikon Kiadó 1985-ös kiadásának utószavában: „a két szöveg között jelentős változtatás nincsen, vagy alig van, s ami akad, az sem mindig előnyös, vagy pedig elhanyagolható.” Az 1935-ös kiadásban az egyes részek elején Vikár verses összefoglalói szerepelnek a korábbi próza helyett; a finn nevek átírása pedig a magyar kiejtés szerinti.
  9. ↑ Az egyesület későbbi neve: Országos Gyorsíró-Egyesület.
  10. ↑ Gerencsér Tibor: A Magyar Mickiewicz Társaság második évtizede. A Magyar Mickiewicz Társaság tagjainak névsora. In: Acta Papensia XI (2011) 3-4. 195-199. o., library.hungaricana.hu.

Források

  • Magyar néprajzi lexikon V. (Szé–Zs). Főszerk. Ortutay Gyula. Budapest: Akadémiai. 1982. 558. o. ISBN 963-05-2443-0  
  • Új magyar irodalmi lexikon III. (P–Zs). Főszerk. Péter László. Budapest: Akadémiai. 1994. 2256. o. ISBN 963-05-6807-1  

További információk

Kapcsolódó szócikkek

Fájl:Wikisource-logo-hu.svg
A magyar Wikiforrásban további forrásszövegek találhatóak
Vikár Béla témában.