Magyar Néprajzi Társaság
Ebben a cikkben alaposan megvizsgáljuk a Magyar Néprajzi Társaság lenyűgöző világát. Az eredetétől a mai hatásig elmélyülünk azokban a különböző szempontokban, amelyek ezt a nagyon releváns témát alkotják. Elemezzük a társadalomban betöltött jelentőségét, és azt, hogy hogyan fejlődött az évek során. Ezenkívül a Magyar Néprajzi Társaság-ről különböző nézőpontokat és véleményeket fogunk megvizsgálni, azzal a céllal, hogy teljes és objektív képet adjunk. Kétségtelen, hogy a Magyar Néprajzi Társaság olyan téma, amely megérdemli figyelmünket és elmélkedésünket, ezért reméljük, hogy ez a cikk minden olvasó számára nagy érdeklődésre tarthat számot és hasznos lesz.
| Magyar Néprajzi Társaság | |
 | |
| Alapítva | 1878 |
| Székhely | |
| Elhelyezkedése | |
 é. sz. 47° 30′ 28″, k. h. 19° 02′ 46″47.507875°N 19.046167°EKoordináták: é. sz. 47° 30′ 28″, k. h. 19° 02′ 46″47.507875°N 19.046167°E | |
| A Magyar Néprajzi Társaság weboldala | |
A Magyar Néprajzi Társaság Európában az egyik legrégebbi tudományos néprajzi egyesület.
Története
1881-ben Meltzl Hugó a kolozsvári egyetem germanisztika professzora tett javaslatot néprajzi egyesület megalakítására. Az általa szerkesztett Acta Comparationis Litterarum Universarum tette közzé javaslatát. Közvetlen mintának az 1878-ban alapított angol Folklore Society-t tekintette, és elsősorban a szóbeli hagyomány összegyűjtését és vizsgálatát jelölte ki feladatának.
A társaság hivatalosan 1889-ben alakult meg Budapest székhellyel. A Társaság első védnökének Rudolf trónörököst kérték föl, akit azonban öngyilkossága megakadályozott abban, hogy valóban gyakorolja is ezt a funkciót. Az alapító tagok többségének elképzeléseit tükrözte, hogy a Társaság a soknyelvű- és kultúrájú térség kutatásának fontosságát rögzítette az alapszabályban. A vezetőségben a magyar szellemi élet kiválóságai mellett jelentős számú nem magyar származású tudós kapott helyet, továbbá ezzel összhangban huszonkét etnikai szakosztályt alakítottak ki. Néhány év alatt azonban kiderült, hogy ezt a szakosztályi struktúrát a tudomány szükséges kimunkáltságának és a szakemberek hiánya miatt nem lehet egyenletesen működtetni, ezért egyszerűsítették. Ezen struktúra az első világháború végéig fennmaradt.
A Társaság támogatta a budapesti Néprajzi Múzeum szakmai és szervezeti megerősödését. Könyvtára átadásával megalapozta a Múzeum könyvtárát. Kezdeményezték, hogy a néprajz is képviseltesse magát az 1896-os budapesti világkiállításon. Leglátványosabb részében, a múzeumi faluban fölépített 12 épületegyüttes a magyar, 13 az ország nem magyar etnikumait mutatta be. Ezt a kiállítást azonban lebontották, csak berendezése került Néprajzi Múzeumba.
A Társaság folyóirata, az 1890-től megjelenő Ethnographia.
Vezetői
Neves tagjai
- Vaszilij Vasziljevics Radlov nyelvész, turkológus, folklorista; a társaság tiszteleti tagja (1899)