Napjainkban a Varjú Elemér nagy jelentőségű téma a társadalomban. A történelem során a Varjú Elemér különféle módon befolyásolta az emberek életét, befolyásolva döntéseiket, gondolataikat és cselekvésmódjukat. Társadalmi megközelítésből a Varjú Elemér különböző területeken viták és viták tárgya volt, ellentmondó véleményeket és eltérő álláspontokat generálva. Éppen ezért elengedhetetlen, hogy mélyebben elmélyüljünk a Varjú Elemér tanulmányozásában, hogy megértsük annak fontosságát és a mindennapi életre gyakorolt hatását. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Varjú Elemér különböző aspektusait, elemezve történelmi kontextusát, mai relevanciáját és a jövőre vonatkozó lehetséges következményeket.
Varjú Elemér | |
Született | Varjú Elemér László 1873. október 14.[1] Felsőludány |
Elhunyt | 1945. január 28. (71 évesen) Budapest |
Állampolgársága | magyar |
Foglalkozása |
|
Iskolái | Budapesti Tudományegyetem (–1897) |
Sírhelye | Farkasréti temető (16-1-5)[2][3] |
Csekei Varjú Elemér László (Felsőludány, 1873. október 14. – Budapest, 1945. január 28.)[4] magyar művelődéstörténész, muzeológus, könyvtáros, művészettörténész, földbirtokos, MTA-tag (levelező, 1915).
Varjú Mihály és Csintalan Ilona fiaként született. A budapesti református főgimnáziumban végezte középiskolai tanulmányait. 1897-ben kapta meg bölcsészdoktori oklevelét a budapesti egyetemen. 1898-tól 1908-ig a Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárában dolgozott. 1908-tól 1913-ig a kassai Felső-magyarországi Múzeumot vezette. 1913–1934 között a Magyar Nemzeti Múzeum érem- és régiségtárának igazgatója volt, utána nyugdíjba vonult.
A középkori magyar művelődés- és művészettörténet egyes kérdéseit tanulmányozta. 1898-ban ő fedezte föl a harmadik legrégebbi magyar nyelvemléket, a Gyulafehérvári glosszákat[5] a 14. század elejéről.
1899. november 4-én Budapesten házasságot kötött Gedeon Stefánia Paula Zsófiával, Gedeon András és Preisinger Zsófia lányával.[6]
1901-től 1908-ig a Turul című folyóirat, 1915-22 között az Archaeologiai Értesítő, valamint a Magyar Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtárának Közleményei szerkesztője volt. 1927-től haláláig a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság másodelnöke volt. 1915-től a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja lett. Akadémiai székfoglalóját A középkori magyar művészet problémája címmel 1916. április 3-án tartotta.
Szerkesztette az ötkötetes Magyar művelődéstörténetet (I–V. Budapest, 1939–1942, reprint kiadása Szekszárd, 1991., 1993.),[7] (annak képszerkesztője volt), a Révai kis lexikonát (I–II. Budapest, 1936),[8] és Révay Mór János halála (1926) után a Révai nagy lexikonának befejező köteteit is (XX., XXI. kötet, Budapest, 1927–1935).[9]