Ebben a cikkben a Tábori Emil-re fogunk összpontosítani, amely téma az elmúlt években egyre fontosabbá vált. A Tábori Emil alapvető szempont, amely mindennapi életünk különböző területeit érinti, a személyes egészségtől és jóléttől a gazdaság és a társadalom egészéig. Ennek mentén részletesen megvizsgáljuk a Tábori Emil-hez kapcsolódó különböző szempontokat, elemezve annak hatását, hatókörét és lehetséges megoldásait. Interdiszciplináris megközelítéssel több nézőpontból közelítjük meg a Tábori Emil-et, így az olvasónak egy teljes és naprakész látásmódot kínálunk a ma oly aktuális témáról.
Tábori Emil | |
![]() | |
Született | Tyroler Emil 1874. március 5. Detta |
Elhunyt | 1936. április 30. (62 évesen) Budapest III. kerülete |
Állampolgársága | magyar |
Foglalkozása | |
Sírhelye | Kozma utcai izraelita temető (17A parcella, 5. sor, 19. sírhely) |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Tábori Emil témájú médiaállományokat. | |
Tábori Emil, 1913-ig Tyroler[1] (Detta, 1874. március 5. – Budapest, 1936. április 30.)[2][3] magyar színész, színműíró, színházi rendező.
Tyroler Adolf kereskedő, dettai birtokos és Hübsch Regina (1842–1886) gyermekeként született izraelita családban. Rákosi Szidi színiiskolájának növendéke volt. Pályáját 1896-ban Selmecbányán kezdte, ahová Egri Kálmán szerződtette. 1897-ben fél évig a Népszínházban szerepelt, ahonnan Leszkay András Aradra hívta. Ezt követően több vidéki társulatnál játszott a Felvidéken, a Dunántúlon és Erdélyben. 1904 és 1914 között Krecsányi Ignác buda–temesvári társulatának színésze és rendezője volt. A társulat megszűnt az első világháború alatt, így több vidéki városban, többek között Sopronban és Szombathelyen lépett színpadra. 1919-ben a Kollektív Színtársulat rendezőjeként működött. 1924-ben Ausztriában játszott. 1929-től 1933-ig a Komédia Orfeum főrendezője és házi szerzője volt. 1931-ben társulatával fellépett több erdélyi településen.[4] 1895-től írt operetteket, drámákat és paródiákat, jelentős fordítói tevékenysége is. Kabaréjeleneteit külföldön is játszották. Vígjátéki zsánereket, parasztfigurákat, karakterszerepeket játszott, gyakran szerepelt a saját maga által írt színművekben. Halálát szívizomelfajulás okozta.
A Kozma utcai izraelita temetőben helyezték végső nyugalomra, az izraelita hitközség által adományozott díszsírhelyen.
Felesége Gyulai Juliska, született Lusztig Johanna Julianna Éva (Baja, 1881. május 15. – ?)[5] színésznő volt, aki maga is színészek gyermekeként született. Fiatal éveit a gyöngyösi zárdában töltötte. Tizenhat éves korától szüleivel vidéken szerepelt, majd tizenöt éves színházi működés után nyugalomba vonult.