Ebben a Horváth Jenő (színművész, 1910–1968)-ről szóló cikkben a ma oly fontos témához kapcsolódó különböző szempontokat vizsgáljuk meg. A következő néhány sorban elemezzük eredetét, időbeli alakulását és a társadalomra gyakorolt hatását. Megvizsgáljuk továbbá a Horváth Jenő (színművész, 1910–1968)-ről alkotott különböző nézőpontokat és véleményeket, valamint annak jelen és jövőbeli relevanciáját. Ez a cikk áttekintést és teljes áttekintést kíván nyújtani a Horváth Jenő (színművész, 1910–1968)-ről, azzal a céllal, hogy az olvasók mélyebben megértsék ezt a témát és annak különböző területekre gyakorolt hatásait.
Horváth Jenő | |
Született | 1910. június 16.[1] Budapest[2] |
Elhunyt | 1968. december 14. (58 évesen)[1] Budapest[2] |
Állampolgársága | magyar |
Foglalkozása | |
Iskolái | Országos Magyar Királyi Színművészeti Akadémia (–1932) |
Kitüntetései | Jászai Mari-díj (1965) |
Sírhelye | Farkasréti temető (6/4-1-101)[3] |
Horváth Jenő Ferenc (Budapest, 1910. június 16.[4] – Budapest, 1968. december 14.) Jászai Mari-díjas (1965) magyar színész, színházi rendező.
Horváth Ignác pincér és Kanek Julianna gyermeke. Felesége Lovasi Klarissza (más változatokban Lovasy, Lovassy, illetve Klára) színésznő, Loósz István szabadkai főgimnáziumi tanár és Blaskó Vilma leánya (Szabadka, 1913. június 18. – ?). Házasságot kötöttek Budapesten, 1937. október 30-án. Felesége, édesanyja révén Lugosi Béla színész unokahúga.
A Színművészeti Akadémián és Rákosi Szidi színiiskolájában tanult. 1932 és 1946 között vidéken lépett fel és emellett rendezett is. 1946-ban került a Belvárosi Színházhoz, majd 1949-től az Ifjúsági, valamint az Úttörő, 1954-től pedig a Madách Színház tagja volt egészen haláláig. Eleinte drámai hősszerepekben tűnt fel, majd áttért a karakterszerepekre.