Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk a Szuezi-öböl-et és a mai társadalomra gyakorolt hatását. A Szuezi-öböl eredetétől napjaink relevanciájáig számos területen vita és elemzés tárgya volt. Akár a tudomány, a politika, a technológia vagy a művészetek területén végzett munkája révén, a Szuezi-öböl kitörölhetetlen nyomot hagyott a történelemben. A következő néhány sorban megvizsgáljuk különféle oldalait, és azt, hogy hogyan formálta azt a világot, amelyben élünk. Ezenkívül megvitatjuk a Szuezi-öböl jövőbeli következményeit, és azt, hogy hogyan befolyásolja a következő generációkat. Csatlakozzon hozzánk ezen az úton, hogy jobban megértse a Szuezi-öböl társadalmunkra gyakorolt hatását.
Szuezi-öböl | |
A Sínai-félsziget, nyugati oldalán a Szuezi-öböllel | |
Hosszúság | 314 km |
Szélesség | 32 km |
Átlagos mélység | 40 m |
Legnagyobb mélység | 70 m |
Elhelyezkedése | |
![]() | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Szuezi-öböl témájú médiaállományokat. |
A Szuezi-öböl (arabul: خليج السويس khalīǧ as-suwais; korábban بحر القلزم, baḥar al-qulzum, "Nyugodt tenger") egy öböl a Vörös-tenger északi végén, a Sínai-félszigetől nyugatra. A Sínai-félszigettől keletre fekszik az Akabai-öböl. Kb. 300 km északtól északnyugatig, az egyiptomi Szuez városnál kezdődik és a Szuezi-csatorna bejáratánál ér véget. Az öböl középvonala mentén van Afrika és Ázsia határa.[1]
Az öböl a Vörös-tenger északnyugati ágát foglalja el Afrika és a Sínai-félsziget között. Ez a hármas kereszteződésű árokrendszer harmadik ága, a második ága az Akabai-öböl.
Az öböl hossza a Gubali-szoros (másképp: Jubali-szoros)[2] torkolatától Szuez városig 314 km, szélessége 19-32 km.
Az öböl üledékes medencéjének rétegtani szakasza paleozoikus és oligocén kemény kőzetekből és karbonátokból, valamint miocén ésholocén klaszterekből és sókőzetekből áll. Három nagy olajmező található az öbölben: az El Morgan, amit 1964-ben fedeztek fel, a Belayim, amit 1955-ben fedeztek fel, és az Október mező, amit pedig 1977-ben fedeztek fel.[3] Az Október Mező a krétakori Núbia-formációból, a késő krétakori Nezzazat-formációból, a miocén Nukhul-formációból és a késő Rudeis-formációból áll.